A debreceni illusztrátor útja a Sailor Moon-tól a saját, japán nyelvű mesekönyvig

A mese mindenkié. Azé is, aki írta, és azé is, aki olvassa. A mese menedék, aminek nem zárul be az ajtaja, akkor, amikor elérjük az úgynevezett felnőttkort. Mindegy, hány évesek vagyunk, találni fogunk egy helyzetet, amiben önmagunkat látjuk. A mese kapocs író és olvasó, felolvasó és hallgató között. Csőke Kitti jól tudja ezt, és gyerekkora óta érzi a belső késztetést, hogy minél többekkel megismertesse a varázsvilágot, amit egy mesekönyv teremt kézbe vevője köré.

A debreceni művészetpedagógus neve ismerős lehet a múzeumba járók számára, a Déri Múzeum munkatársaként a japán kultúrával kapcsolatos foglalkozásokat tartott évekig, jelenleg a Modemben várja a képzőművészet iránt érdeklődő csoportokat, és kéthetente a Firkalakba invitálja a kicsiket maga által írt mesék mentén alkotni. A szerkesztőségbe három saját könyvével érkezett, hogy elmesélje gyerekkori álmai megvalósulásának kalandos útját.

Kitti művészeti érdeklődéséről hároméves korából őriz emlékeket az édesanyja. A vele történteket meg akarta örökíteni rajzzal, de gyakran diktált általa kitalált meséket is az édesapjának. A ceruzákkal nagyon hamar jó barátságot kötött, szinte mindenhová magával vitte az önkifejezés biztonságot adó eszközeit és a rajzmappáját. A Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjaként rajzszakkörös volt és versenyeredmények bizonyították tehetségét. Ötödikben egy osztálytársa állította kihívás elé a Sailor Moon egyik japán mese főhősének a lerajzolásával. – Azt sem tudtam, miről van szó, mert még akkoriban indult itthon ez a sorozat – idézte fel Kitti, aki aztán a kitűzött határidőig hátralevő egy hétben minden nap megnézte a mesét, hogy minden részletet lerajzolhasson. Ez idő alatt megszerette az animét, és észrevett benne olyan keleti jeleket, a japán és a magyar kultúra különbözőségéből adódó részleteket, poénokat, amiket nem értett.

– mondta a mesekönyvíró, illusztrátor.

Meglepetések tízezer kilométerre

Tízévesen elhatározta, hogy megtanul japánul, de akkoriban alig talált forrást ehhez, egyetlen könyvre akadt, illetve az említett anime kapcsán a német tv-adón magyaráztak el néhány japán szót, amit lejegyzetelt. Valódi nyelvoktatáshoz a Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum elvégzését követően a Nyíregyházi Főiskolán jutott, ahol részt vett Yoshizawa Sachiyo élményközpontú óráin. A tanárnővel jó kapcsolat alakult ki, ő ajánlotta a magyar tehetségeket támogató ösztöndíjat is, amellyel Kitti egy évet tölthetett Japánban, a Josai Nemzetközi Egyetemen. Hazánkból összesen tíz hallgató kapott ilyen lehetőséget.

– Próbáltam minél aktívabban tölteni ezt az időt, tradicionális színházi előadásokra mentem, kipróbáltam a japán hímzést. Posztert, színezőt készítettem rendezvényekre; az egyetemen és egy könyvtárban kiállíthattam a magyar népviseletes farostra festett illusztrációimat. Ezt azóta minden évben kiállítják a kulturális napon. Volt olyan óra, amin németül tanultunk a japán irodalomról, vagy angolul a japán művészettörténetről, de önkéntesként besegítettünk a magyar nyelv oktatásába is – idézte fel.

Megtudtam, a tízezer kilométerre lévő keleti ország még annak is tud meglepetést okozni, aki kisiskolás kora óta gyűjt ismereteket az ott élőkről.

Japánhoz köthető Kitti egyik könyvötletének születése és sikere. Már hazaért, amikor az egyik ottani tanára értesítette egy meseillusztrációs pályázatról. A Tejfehér és a porcicák című történettel, melyben nagyszülei emlékét tette örökké, első helyezést ért el nemzetközi kategóriában. Még két alkalommal járt kedvenc országában, 2016-ban háromhetes tanulmányúton, babakészítő műhelyekben, múzeumokban gyűjtött anyagot szakdolgozatához az ELTE múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakának zárásaként, míg 2018-ban japán tradicionális táncot sajátított el Futami Ranyuu táncművésztől.

Kitti évekig dolgozott a Magyarország második legnagyobb Japán-gyűjteményével büszkélkedő Déri Múzeumban. A legnagyobb feladat ebből az időszakból az egy éven át szervezett Kapocs 150 rendezvény volt. A japán-magyar barátság másfél évszázadát ünnepelvén számos vendéget invitált Debrecenbe Japánból.

Egyszer japán gyerekek is olvashatják

A művészeti pálya és a japán kultúra iránti rajongás a kezdetek kezdetén egyértelművé vált, a balettot, zongorázást, rajzolást tanuló iskolás lánynál, a könyvírás- és illusztrálás útja azonban csak 25 éves korában kristályosodott ki, majd nyolc évet várt az első könyve megjelenésére. A Hajrá Lassú! című kötetet attól a kiadótól kaphatta kézbe, amelynél akkor már két éve dolgozott be, más alkotók könyveinek borítóját tervezve. A Tejfehér és a porcicák, a Hanna és Emma 2022-es magyar és japán nyelvű megjelenéséért már maga felelt.

A sorban első könyvet Lakner Lajos irodalomtörténész, utóbbiakat Bodrogi Ferenc Máté egyetemi adjunktus lektorálta, a fordítást pedig Yoshizawa Sachiyo, valamint Sato Aya ellenőrizte. Kitti megtanult minden, a magánkiadáshoz szükséges teendőt, hogy minél gördülékenyebben önthesse könyv formába a meséket. Jelenleg 27 könyvötlet vár kiadásra, ám az illusztrációk elkészítése időigényes.

Ennek talán az első lépése, hogy a Josai Nemzetközi Egyetem Kulturális Ünnepén, a magyar kultúrát bemutató kiállításán Kitti mesekönyvei is kézbe vehetőek. Ősszel Tokióban állítják ki a porcicás mesekönyv illusztrációit egy macska témájú könyveket árusító könyvesbolt galériájában.

HaBe