Együtt láthattuk a több száz éves debreceni ezüstereklyéket, sokáig nem lesz ilyen alkalom

A hagyomány szerint 1517-ben október 31-én függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét, ezért később ez a nap vált a reformáció ünnepévé. Ehhez kapcsolódott a Debreceni Református Kollégium Múzeumában, a Debreceni oszlopos úrvacsorai kannák című kiállítás kapcsán tartott zenés tárlatvezetés is. A múzeum – legjobb tudomásunk szerint – először hozta egy helyre a Kistemplomban és a Nagytemplomban látható négy-négy műtárgyat, amelyek a 17. és 18. századokban készültek Debrecenben.

A Debreceni Református Kollégium kántusának rövid előadását követően a kiállítás két szervezője beszélt az érdeklődőknek az alkalmon: a magyar református egyházművészet kiemelkedő emlékeinek részleteit P. Szalay Emőke mutatta be (borítóképünkön), Veress Dániel pedig eredetüket ismertette. Utóbbi a Haonnak is megszólalt az esemény kapcsán.

– jegyezte meg.

A szakember kiemelte, hogy a kutatások mai állása szerint a kannákon látható oszlopdíszítést debreceni teológusok, prédikátorok találták ki, aztán helyi ötvösmesterek pedig elkészítették. – Ugyan az utóbbi 300-400 évben itt vannak a városban ezek a kannák, de ez az első alkalom, hogy együtt lettek kiállítva. A tárlat zárónapját szándékosan a reformáció ünnepéhez kötöttük, ennek alkalmából kinyitottuk a vitrineket. Így közelebbről is meg lehetett őket vizsgálni, mielőtt a négy nagytemplomit visszavittük a helyére a közös városi istentiszteletre – mondta.

Az ereklyéket eredetileg bortartó kannaként használták, azonban Veress Dániel elárulta, hogy már nagyon régóta nem volt bennük bor. – Nyomoztuk, hogy mikor tölthették be eredeti funkciójukat utoljára, azonban még a legidősebb lelkipásztorok sem emlékeznek olyanra, hogy bor lett volna bennük – mondta, majd kitért a tárgyak díszítésére is. – Az ötvösök valójában nemcsak az oszlopokat, hanem egy épületet domborítottak a felületre. Ezzel kapcsolatban vannak viták, de szinte mindenki oda lyukadt ki, hogy valamelyik jeruzsálemi templomot láthatjuk – mondta.

Nagy segítséget jelentett a kutatóknak, hogy a kannák fedelének belsejébe bele van írva az, hogy ki és mikor csináltatta, illetve hova szánta.

– jegyezte meg Veress Dániel.

A műtárgycsaládot egy jó ideig megint nem láthatjuk majd együtt, hiszen mindegyik visszakerült a helyére. A kutatók ettől függetlenül továbbra is dolgoznak majd azon, hogy minél többet tudjanak meg a debreceni egyháztörténet ezen rendkívül jelentős emléktárgyairól.

BA