Víz alá ment, lovagolt és lebegett is Klem Viktor ebben az úttörő magyar horrorban

Víz alá ment, lovagolt, „lebegett” és „felrobbantották” Klem Viktort a Post Mortem című filmben.

Jelenet a filmből; Klem Viktor (balról) az elhunytak fotózásával foglalkozó Tomás szerepében | Forrás: Szvacsek Attila

Itthon úttörőnek számít, külföldön sorra nyeri a nívós díjakat a magyar horror. A Bergendy Péter rendezte mozi hétfőn a Manchesteri Nemzetközi Fantasztikus Filmfesztivál húsvéti kiadásán, a Grimmfest Easteren aratott kettős sikert: a legjobb játékfilm és a legjobb speciális effektekért járó díjat is kiérdemelték alkotói. A kísértetfilm az első világháborút követő spanyolnáthajárvány időszakában játszódik, főszereplőjét, a halottak portréfotózásával foglalkozó Tomást a debreceni származású színművész alakította.

Táguló elváráshorizont

Klem Viktor lapunknak elmondta, az egész stábnak nagy megtiszteltetés, hogy a 2020-as őszi Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló alkotás már negyvenkét nemzetközi eseményre kapott meghívást és 26 díjat zsebelt be többek között Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Kanadában a népszerű zsánerfilmes fesztiválokon. A legfrissebb elismerés azokat helyezi fókuszba, akik a vásznon nem látszanak, de óriási munkát fektettek abba, hogy ilyen legyen a végeredmény – mondta. A speciális effektekért Hellebrandt Gábor, Benyó Zoltán, Deák Ferenc, Kósa László és Hardi Zoltán felelt.

A díjak közül Viktor számára a tavaly nyáron Spanyolországban odaítélt legjobb színésznek járó a legértékesebb, illetve a félig angolul, félig spanyolul írt rajongói üzenetek Argentínából, Brazíliából. E nívós műfaji fesztiválon, a Sombrán, összesen négy elismerést kapott az alkotás.

Nemzetközi filmdíjat kapni szívdobogtató és egy kissé álomszerűnek is tűnt akkor. Ambivalens érzéseim voltak, mert ezzel párhuzamosan rendezték meg a Magyar Filmhetet, amelyen szóba sem került a nevem

– idézte fel. Hozzátéve: A hazai filmiparban nincs kultúrája a horrornak, de reméljük, hogy úttörők leszünk, és erősödni fog a műfaj szeretete a nézők részéről is. Amúgy is nagyon önkritikus nemzet vagyunk, szeretjük inkább többször megkérdőjelezni a saját termékeinket, mint túlbabusgatni. A kemény hazai kritika nem tántoríthat el, a feladatunk újra nekifutni, bebizonyítani a magyar nézőknek, hogy ezt a műfajt érdemes és lehet jól csinálni. Több műfaji kísérlet van a hazai filmkészítésben, ami itt-ott sikerrel jár. A legnépszerűbb mindig a vígjáték és romantikus vígjáték lesz, amit én is szívesen nézek és játszok. Ám jó kikacsintgatni akár a fantasy, sci-fi, horror, akár a sajátos zsánerfilmek felé, mert a nézők és a saját elváráshorizontunk tágul és ez előbb-utóbb egyre szélesebb rálátást, élményt jelent majd.

Képzelt „kollégák”

A világhírű Drakula grófot, Lugosi Bélát leszámítva szinte példa nélküli, hogy horrorban próbálhatta ki magát magyar színész. Klem Viktort a kihívásokról kérdeztük. Úgy fogalmazott:

főszereplőnek lenni egy filmben maratonfutás, aminek gyönyörű íve van. Az első forgatási napon fel kell venni a tempót, és nagyjából tartani kell végig, tudván, hogy lesznek benne sprintek, lelassulások, de három hónapig heti 5-6 napon át 12 óra intenzív munkát koncentrálva végig kell nyomni. Ez a kihívás engem mindig elképesztően motivál

– hangoztatta.

Szakmai szempontból azok a jelenetek terhelték meg, amelyekben képzeletbeli karakterek voltak a „partnerei” a játékban és a kamera előtt csak ő állt. Azt nyilatkozta: El kellett érnem, hogy a jelenlétemmel, játékommal a vásznon keresztül a nézői szem előtt, illetve képzeletben is megelevenedjenek a fal mögött, padló alatt vagy asztal mögé bújt kísértetek. Azon múlt a pillanat izgalma, hogy mennyire tudtam feltekerni az idegrendszeremet, bekapcsolni a fantáziámat.

A fizikai megpróbáltatásokból is kijutott a felvételek során. Kósza László vezetésével nagy kaszkadőrcsapat dolgozott a stábbal, de számos izgalmas cselekményben nem helyettesíthették a főszereplőt.

– Víz alá mentem, lovagoltam, „lebegtem”, a csatajelenetben a robbanásból hevederrel rántottak ki. Szakemberrel gyakoroltuk a kaszkadőrugrásokat, és egy búvárcsapattal heteken át készültünk a víz alatti jelenetekre, alapvetően gyenge úszó vagyok – vallja.

Véletlen?

A filmben Tomás megingathatatlan jeleket kap arra, hogy a láthatón túl is munkálkodnak erők, de mit gondol erről Klem Viktor? – Olykor úgy érzem, hogy tényleg vannak nemcsak az életen túl, hanem itt a földi létünkben is megjelenő transzcendentális erők, amikre nem vagyunk hatással. Képzeletjáték vagy valamiféle hit ez, amivel billegek. Vannak napok, amikor azt gondolom, hogy nem véletlenül hív fel az, akire kevéssel azelőtt gondoltam. Máskor úgy vagyok vele, hogy józanul a véletlennek kell titulálni az ilyesmit.

HaBe