Búcsúzik a Modem gigatárlata

Negyedik, egyben utolsó programnapját rendezte meg a Párizsi absztraktok-kiállítás részeként szombaton a Modem. A kortárs és modern művészeti központ az elmúlt hónapokban az intézmény ezerötszáz négyzetméterén a valaha volt legnagyobb hivatalos nonfiguratív csoportosulást, az Abstraction-Créationt elevenítette meg, amihez olyan intézményektől kölcsönözött, mint a párizsi Centre Georges Pompidou, a párizsi Galerie Le Minotaure vagy a bécsi Belvedere.

A nagyszabású tárlat zárónapját nagy érdeklődés fogadta, megtelt a galéria fogadótere.

A finisszázs első részeként a kávéházi kultúra és művészeti élet témájában beszélgetett Barki Gergely művészettörténész, Mészáros Flóra, a kiállítás kurátora, Pokorny Lia színművész és Saly Noémi művelődéstörténész, kávéházkutató. 

A résztvevők a kerekasztal körül az 1910 és 1930 közötti párizsi művészeti életet, a korabeli képzőművészet más területekhez való kapcsolódását, az 1920-as és 1930-as évek francia és magyar kávéházi kultúráját, a gasztronómia és a művészet viszonyát és a kávéházak és más találkozóhelyek kortárs helyét mutatták be a közönségnek.

Mészáros Flóra többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy eleinte ezek a közösségi terek elsősorban az akkori intézményi kultúra hiányában vonzották be a képzőművészeket, mivel nem voltak olyan múzeumok, melyek az absztrakt művészeket támogatta volna. – Így váltak a korabeli kávéházak a művészeti és társadalmi diskurzusok színterévé – összegzett.

Pokolny Lia a gasztronómia és a művészetek összhangját emelte ki, mivel tapasztalatai szerint a főzés és az étkezés is megnyitja, befogadóbbá teszi az embereket. Elmondta azt is, hogy ő maga is készül egy olyan kávéház nyitására, mely a művészet különböző színtereinek adhat otthont. – Legyen színház, zene vagy képzőművészet, mindenkihez más úton lehet közelíteni, de legizgalmasabb, amikor ezek a színterek keverhetőek – fogalmazott.

Saly Noémi arra hívta fel a figyelmet, hogy a kávéház nem  vendéglátóhely, hanem felnőtt napköziotthon, erre használták a szegény párizsi művészek és a tudományos akadémia zsenijei a találkozóhelyet.

– A kávéház legfontosabb szolgáltatása az információ volt, a leghatékonyabb vendégcsalogató pedig az újság., ezért sok kávézó külön szaklapokat rendelt a törzsvendégi körnek. Így volt a hölgyközösségekkel is, akiket méregdrága londoni és párizsi divatlapokkal csalogattak be – osztotta meg. Az írott források mellett nagyon fontos volt a szóbeli információ is, ami elsősorban a korabeli  üzleti kávéházakban jelentett valódi értéket, erről és a Párizsban élő magyar festők közösségeiről Barki Gergely beszélt. 

A délután Klem Viktor színművész és Mészáros Flóra szubjektív tárlatvezetésével folytatódott, amit Pokorny Lia francia kávéházak hangulatát felidéző zenés estje követett.