Nádudvarhoz kötődő szív, debreceni sikerek: dr. Lajtos Nórával beszélgettünk

Az irodalomtörténész, író, költő, szerkesztő, kritikus és tanár életében, valamint munkássága során meghatározó nádudvari származása. Több verse és rövidprózája is szól a fazekasságáról híres városhoz való kötődéséről. – Viszonylag későn, tizenhét évesen kezdtem el verseket írni. Első nagyobb sikereim a verseim megjelenéséhez kötődnek: 1996-ban publikáltam először, amikor a Nyíregyházi Főiskolára jártam magyar–ének-zene és zongoraoktató szakra – osztotta meg lapunkkal Lajtos Nóra.

– A főiskolán két alkotói munka folyt párhuzamosan egymás mellett: volt egy önképzőkör, ahol szépírói tevékenységemet mutathattam be. Ez jelentősen meghatározta a pályámat, ugyanis itt figyeltek fel rám. És egy tudományos diákkör is működött, ahol a kutatómunka szépségeire döbbenhettem rá. Nyíregyháza egyfajta – egyik tanárom kifejezésével élve – „szellemi felszállópálya” volt sokunk számára. Irodalmár és nyelvész tanáraink egyengették az utamat egészen addig, amíg író-költő nem lettem, így számomra a nagybetűs Nyíregyházi Iskola fogalommá és az egyik mérföldkővé vált az életemben – tette hozzá.

Dr. Lajtos Nóra 2018-ban megkapta a Debrecen Város Kultúrájáért nevű ösztöndíjat.

„Amikor Debrecenbe kerültem, elkezdődött a tudományos munkám. 2013-ban szereztem doktori fokozatot, így már irodalomtörténészként tevékenykedhettem, tanulmányokat írtam és előadásokat tartottam a Magyar Művészeti Akadémián”

– mondta Lajtos Nóra.

– A kutatásaim elsősorban a 20. századi magyar irodalomra, azon belül is Sánta Ferenc életművére koncentrálódtak. Emellett tanítottam tizen­nyolc évig a Medgyessy Ferenc-gimnáziumban, előtte pedig a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában három évig. A tanári képesítésem és az álmom megvalósítása is a cívisvároshoz köt, hiszen még egykori gyermekkori vágyam válhatott valóra, zongora szaktárgyat oktathattam egy magán-zeneiskolában – fűzte hozzá.

Mérföldkövek és büszkeségek

A tanári képesítéssel is rendelkező író-költő a diákokat tudományos jellegű kutatómunkára és szépírói vénájuk megmutatására próbálta ösztönözni.

– 2011 áprilisában indítottam útjára az Irodalom 21 című debreceni magyartanárok lapját, amelyben helyi illetőségű szerzők és tanárok is szóhoz jutottak, és ebben módszertani dolgokat is meg tudtunk mutatni egymásnak – részletezte a szerkesztő-irodalomtörténész. – Személyes interjút készítettem Szinetár Miklóssal, így azt lehet mondani, hogy valóban egy nívósabb lapot sikerült megjelentetnünk évi három alkalommal. Ennek 2016-ban azáltal lett vége, hogy most már nem tanítok, csak az írásnak élek. Habár rengeteg lábon állok az életben, mégis nehéz kérdés az, hogy melyik mérföldkövet emelném ki az életemből, ha visszagondolok az eddigi sikereimre. Díjakat nyertem kritikaíró, prózaíró és versíró pályázatokon. Öt könyvem jelent meg eddig: két tanulmánykötet és kritikagyűjtemény, két verseskötet és egy szakkönyv. A legnagyobb munkám mégis Sánta Ferenc monográfiája volt 2018-ban, melyet, amikor a kezembe fogtam, azt mondtam, hogy ezt most letettem az asztalra – fejtette ki.

Vámosi Kira