Hamisítatlan francia vígjáték a Csokonai Színházban

Az Őszintén szólva című kortárs darab a klasszikus francia vígjáték tradícióját viszi tovább: helyzetkomikumok, félreértések láncolata viszi előre a történetet kifinomult humorral – írja közleményében a teátrum. A bemutató 2020. október 9-én lesz.

Fotó: Molnár Péter

Gemza Péter rendező szerint nagyon szerethető figurákon keresztül a mai 30-as, 40-es generációi problémáit feszegeti: a párkapcsolati nehézségeket, az elköteleződéstől, az őszinteségtől való félelmeinket és felteszi mindannyiunk töprengő kérdését, hogy mi is volt az eredeti elképzelésünk az életről?

Az újságíró Serge hat hónappal a válása után sem tudja lehúzni ujjáról a jegygyűrűjét… És bár nehezen jön ki a hónap végén, mégis konokul elutasítja, hogy a Randevú nevű bulvárlapnak dolgozzon, pedig a főszerkesztő Cyril a legjobb barátja. Egyik este azonban Serge megismerkedik Gwendoline-nal, aki azt hazudja, hogy beleunt a szingli pasikkal való nyűglődésbe, és már csak a nős férfiak érdeklik. Több se kell! Serge – ujján a jegygyűrűvel – elhiteti Gwendoline-nal, hogy még házas, és felviszi őt a hatalmas luxuslakásba, ahol barátai nyaralása alatt lakik. Egyéjszakás kalandnak indul, de Serge kezd beleszeretni Gwendoline-ba, és innen már nincs visszaút. Cyril biztatására magára ölt egy teljesen másik személyiséget, és apránként ráérez a hazugság ízére, ami napról napra nagyobbra dagad, és végül mindenkit maga alá temet.

Xavier Daugreilh francia színész, színpadi szerző, 1997-ben elnyerte a legjobb francia vígjátéknak járó Molière-díjat. Daugreilh több művében foglalkozik azzal, hogy a hazugság hogyan szövi át és alakítja az életünket. Magyarországon először lesz látható az Őszintén szólva, amely komikus helyzetek sorozatában tárja elénk, hogyan fulladozik a 30 és 40 év közötti korosztály a hazugságok hálójában.

Hogyan építhető fel egy kapcsolat

Gemza Péter, a Csokonai Színház igazgatója, darab rendezője szerint a szereplők ártatlan játszmák áldozatai, akik azt gondolják, hogy csak ezekkel a játszmákkal tudják megtartani a másik ember szeretetét, figyelmét. „Ami rendezőként leginkább izgatott, az az, hogy a játszmáinkból milyen módon tudunk visszatalálni önmagunkhoz, hogy felépítsünk egy kapcsolatot. Mindannyian kialakítunk egy képet, egy szerepet magunkról, de ha ezt a képet sérülések érik, megpróbáljuk retusálni. Ha a kép összeomlik, úgy érezzük, védtelenek vagyunk. Óriási félelmünk, hogy ha letisztítunk róla mindent, akkor kevésnek bizonyulna. Azért is kedvelem ezt a vígjátékot, mert ezeket a kérdéseket, érzeteket a szerző, Xavier Daugreilh olyan fordulatokkal operálva járja körül, amelyekre sosem számítunk.”

A mindennapi kis hazugságaink lavinává alakulnak

A Serge szerepét alakító Mercs János a Don Quijote címszerepe után örömmel fogadta vígjátéki kihívásokat. Az Őszintén szólva egyik tanulsága számára épp az, hogy a kis bűn is bűn. „A kis hazugság is hazugság. A mindennapi apró, ártatlan kis csúsztatásaink itt felnagyítódnak, és hatalmas lavinává alakulnak. Egy női szempár elég kényszer tud lenni egy férfinak… Ismerjük ezeket a jószándékból fakadó apró hazugságokat. Serge egy átlagos, mai európai ember. Nincs benne semmi különös, bármelyikünk lehetne, ezért talán úgy érezheti a néző, hogy mindez vele is megtörténhet”- ajánlja a darabot a színész. Arra a kérdésre, hogy mi izgalmasabb, hogy hogyan tudunk ezekben az ártatlan hazugságokban lavírozni, vagy az, hogy hogyan tudunk kimászni belőle így válaszolt: „Mindkettő. Serge is megpróbál kievickélni a slamasztikából, de annál jobban belesodródik. Aztán előfordul az is, hogy elkezdi élvezni a kialakult helyzetet. E között a két állapot között mozog. Az író ügyesen kísérletezik ezekkel a szélsőséges helyzetekkel. Az európai vígjátékírás egy jól sikerült, mai változatának látom ezt a szöveget, ugyanolyan csetlő-botló figurákkal, mint amilyenekkel száz évvel ezelőtt a Bolha a fülbe című darabban is találkozhattunk. Az ember igazából nem változik.”