Emberismeretről tesz tanúbizonyságot

Vastapssal köszöntötte a debreceni publikum a Zárójelentés című film premier előtti vetítését követő beszélgetésen Szabó Istvánt, a film rendezőjét, Sándor Pált és Tőzsér Attilát, az alkotás producereit, valamint Virga Tímea színésznőt múlt hét pénteken.

Szabó István, a történet ötletének születése kapcsán elmondta, egy külföldön élő orvos ismerőse adta az ihletet. – A barátom, aki nagyon jó orvos, egy állami kórházban dolgozott, ahol azonban az a szabály, hogy 65 évesen nyugdíjba kell menni. Kérdeztem, hogy mit fog ezután csinálni, mire ő azt mondta, hogy valami olyat, amit gyerekkorában mindig is szeretett volna, de eddig sosem csinált. Ez volt számomra a kiindulási pont. Később egy kávéházban ültünk Palival (Sándor Pál – a szerk.) és a feleségemmel, és elmeséltem, mit szeretnék csinálni, Pali pedig rögtön fűzött két-három olyan megjegyzést hozzá, amire érdemes volt odafigyelni. Aztán mondta, ha téged ez így érdekel, akkor legyél te a dramaturg, aki a forgatókönyv megírását támogatja. Így kezdődött, s nagyon hamar eljutottunk oda, hogy ő legyen a producer – idézte fel a kezdeteket a cannes-i Arany Pálma- és berlini Ezüst Medve-díjas rendező. Sándor Pál hozzátette: – István nagyon érzete, mit akar csinálni. Az orvostörténeten túl ebben az alkotásban nagyon sok minden van. Ami a leglényegesebb számomra, hogy rendkívül mély emberismeretről és helyzetismeretről tesz tanúbizonyságot ez a mozi, ami nem ebben a két évben született meg, hanem az életbölcsességből fakad.

Előre tudja, kit akar

Az Oscar-díjas rendező arról is szólt: rendszerint úgy készít filmet, hogy van egy elképzelése arról, kiket szeretne egyes szerepekben a mozivásznon viszontlátni. – Ez esetben is így történt, a főbb szerepekre: az orvos (Klaus Maria Brandauer), a feleség (Udvaros Dorottya), a pap (Eperjes Károly) és az orvosasszisztens (Szirtes Ági) szerepére előre tudtam, milyen jó volna, ha ők játszanák – fogalmazott.

A filmben nemcsak a főbb, de a mellékszerepekben is elismert színművészek kaptak helyet, így többek között Csomós Mari, Csákányi Eszter vagy épp Kassai Ilona is feltűnik a vásznon. A beszélgetésen kiderült, Szabó István számára nagyon fontos, hogy minden színművész, aki részt vesz egy ilyen alkotásban, érezze, miért van ott. Elengedhetetlen számára, hogy mindenkinek megadja a tiszteletet, mely nála a közeli felvételeket jelenti. – A mozgóképben az a csodálatos, hogy olyasmit tud, amit semmilyen más művészeti és kommunikációs forma. Meg tudja mutatni az előttünk megszülető gondolatot, a megszülető érzelmet, ami aztán megjelenik az arcon, mely végül megváltozik, és egy másik érzelem lesz belőle. Azt gondolom, hogy egy ilyen játékfilmnek az energiája a színész arca, a tekintete, a megjelenített érzelem. Ezért olyan borzasztó fontosak számomra a színészek – hangsúlyozta Szabó István.

A zene eszköz

A nézői felvetésre, miszerint a zeneiség a lélek tisztaságát mutatta meg a filmben, a rendező elmondta: a zene valóban nagyon fontos, már csak azért is, mert a főszereplő jelleméhez, karakteréhez mélységesen hozzátartozik.

– A mérnökként dolgozó nagybátyám fantasztikusan zongorázott, s amikor kisfiú voltam, az volt a dolgom, hogy ott álljak mellette, s amikor biccent, akkor lapozzak a kottán. 8-10 éves koromban párszor elvitt az operaházba, s mindig az ölében volt a partitúra, és lapozta. Ha nem tetszett neki valami, akkor csóválta a fejét, ha tetszett, akkor meg bólogatott. Innen tudtam, hogy mi rossz, és mi a jó. Lassan kapcsolatba kerültem a klasszikus zenével, melyhez értek, megnyugtat és használom is. A muzsika soha nem kísérő motívumként jelenik meg azokban a filmekben amelyekhez közöm van, hanem vagy organikusan következik a történetből, vagy dokumentumereje van, tehát egy kort jelenít meg – avatta be a közönséget Szabó István. Hozzátette: sok minden változik az ember életében, s egy párszor újra meg kell találnia saját magát, és újra el kell kezdenie valamit. Tulajdonképpen azt akarta ez a film mutatni, hogy az ember újra meg tudja találni magát.

Sándor Pál szerint a film akár pesszimista is lehetne, hiszen számos olyan dolog szerepel benne, amely elkeseredésre adhat okot, de a producer számára van két alapvető mozzanat, mely kiemeli az alkotást a pesszimizmusból: a gyerekkórus, illetve hogy a professzor is megtalálja önmagát. Szabó István erre reflektálva közölte: semmiképpen nem lehetett pesszimista, mert még életében nem készített olyan filmet, aminek a végén a néző nem kap valami biztatást. – Nem hiszem, hogy nekünk az a dolgunk, hogy az emberek megnézzenek valamit, s utána kiérve a moziból végezzenek magukkal. Úgy gondolom, egy film, ahogy egy színházi előadás is, ünnep. Az ünnep pedig mindig felemelő kell, hogy legyen a végén. Nem tudom elképzelni, hogy olyan filmet csináljak, aminek a végén nincs kiút, vagy nem lehet továbbmenni – hangsúlyozta.

Életszerű történet

A nézők egybehangzóan úgy érzeték: húsba vágóan a magyar valóságot jeleníti meg a Zárójelentés, Szabó István azonban elárulta: a történet mindenhol megállja a helyét. Amikor ugyanis elkészült a forgatókönyv, és Klaus Maria Brandauer elolvasta, a rendező első kérdése az volt: érvényes-e a történet Ausztriában és Németországban, ahol ők élnek és dolgoznak? Azt mondták: igen. Aztán még egy embert megkérdezett Amerikában, aki szintén igennel válaszolt. – Ez nem jelenti azt, hogy a film sikeres lesz az említett országokban, mindössze azt, hogy ha valaki az energiáit, a tudását tovább akarja használni és adni, vagy előre menni, az úgy látszik, máshol is probléma – vélte a rendező.

A filmben látható a közelmúltban elhunyt Andorai Péter színművész is, akinek szerepe nehezen megfejthető, de a puszta jelenlétével hatással volt a nézőkre. Szabó István a színművészre emlékezvén elmondta, vannak olyan emberek, akik képesek figyelni ránk, és tudnak nézni minket. – Manapság senki nem figyel oda a másikra, de én meg akartam mutatni egy embert, aki ha ránk néz, akkor vissza lehet nézni rá, és bele lehet úszni a tekintetébe. Hogy ez kicsoda? Micsoda? Mindegy…

Pálfi-Tóth Zoé

A Zárójelentés története

Stephanus professzort váratlanul nyugdíjazzák. A doktor még nem szeretne elszakadni hivatásától, ezért hazaköltözik a szülőfalujába, és – a helyiek nagy örömére – körzeti orvosként kezd dolgozni. A fiatalkori szerelme és gyerekkori legjobb barátja viszontlátása megérinti a biztonságos környezetéből kiszakadt doktort, ám a faluban nemcsak pozitív élmények érik: olyan kisstílű, de ártalmas politikai csatározásokba is belekeveredik, amelyek nem engedik meg, hogy belefeledkezzen a múltidézésbe, vagy egy új élet gondolatával kísérletezzen. Stephanus a saját kárán kénytelen megtanulni, hogy a múlt kísérteteivel csak akkor számolhat le, ha szembenéz a jelennel – olvasható a film leírásában.

Az országos bemutató napja: február 27.