Világszerte népszerűek a debreceni népművész palástjai

– Bárhol is szolgáljuk embertársainkat, akár a gyógyításban, a közszférában vagy éppen egy kicsiny vállalkozásban, jó, ha szeretve szolgálunk – vallja. Interjú Kiss Árpádné palástkészítővel, a népművészet mesterével.

Kiss Árpádné Katalin népi iparművész debreceni otthonában fogadta a Naplót, itt található műhelye is, ahol alkotásai lépésről lépésre kibontakoznak, s egészen az utolsó öltésig megvalósulnak. Egyedi munkái 2018 év végén a Debreceni Értéktárba is bekerültek. Katalin jellemének nyugalma, könnyed finomsága, lelkesedése és hite munkáiban is egyértelműen visszaköszön.

Mikorra tehető a népművészet iránti elköteleződése?

– Annak idején könyvelőként dolgoztam egy vízműtársulatnál Nyírbátorban, ott éltünk a családommal. Mindig is nagyon szerettem a számok világát, de egy idő után úgy éreztem, váltani kell. Ezt a belső késztetésemet csak erősítette az, hogy a cég helyzete is kezdett bizonytalanná válni. A lányom ekkor már teológus volt, és ő vetette fel, hogy mivel mindig is érdekelt a népművészet, és szerettem a kézimunkát (gyakorlatilag gimnazista korom óta hobbiszinten foglalkoztam vele), miért nem vágok bele a palástkészítésbe? Két évvel később, 41 éves koromban aztán bele is vágtam, és ma már több mint 30 év távlatában bátran mondhatom: megtaláltam benne életem hivatását. Itt vagyok jó helyen, ezáltal tudom leginkább azt nyújtani, ami bennem van.

Hol sajátította el a mesterség fortélyait?

– Nem volt könnyű dolgom, hiszen ezt a mesterséget sehol sem tanítják. Így nekem kellett beleásnom magam a palástkészítés rejtelmeibe. Fogtam egy régi darabot, szétbontottam, és így görgettem fel úgymond a szálakat, hogyan is készül. A palástot díszítő paszományok kapcsán már szerencsésebb helyzetben voltam, hiszen Somogyi Sándornétól, a népművészet mesterétől megtanulhattam azok készítését. Eleinte kicsit nehezen hittem el magamról, hogy jó, amit csinálok. Ezért elkezdtem zsűriztetni az alkotásaimat, mert kellett a visszaigazolás, a megerősítés, hogy jó úton járok-e.

Honnan nyer inspirációt?

– Számos helyből, tárgyból merítek ihletet. Például az első saját tervezésű paszományom tulipánmotívumához a Nagytemplom orgonája adott ötletet. Ott láttam meg, és azonnal megragadta a képzeletem. De a jelenleg restaurálás alatt lévő sólyi templom egykori mennyezeti kazettája alapján is készítettem már paszományt. Több száz palástot alkottam már. Egy-egy darabot általában 3-4 hét alatt készítek el, s 20-30 évet is bírnia kell. Mind egyedi, méretében és díszítésében is. Emellett mindegyiknek megvan a maga mondanivalója is. A készítéskor törekszem arra, hogy a palástban benne legyen leendő viselőjének személyisége és az enyém is.

Úgy tudom, a munkái nemcsak országszerte, de világszerte is nagyon népszerűek…

– Igen, valóban a világ különböző szegleteiről érkeznek megrendeléseim. A környező országok mellett Dél-Afrikából, Dél-Koreából, Amerika számos városából, de Ausztráliából is kaptam már felkérést. Van, hogy már vissza kell utasítanom egy-egy munkát, mivel fontos tartani a határidőket. De nagyon nagy öröm és megelégedettség számomra, hogy ennyien ismerik és elismerik a munkámat.

Ha már az elismerés szóba került, önt a közelmúltban a szakma is honorálta, hiszen megkapta a Népművészet Mestere állami kitüntetést is. Ez mit jelent önnek?

– Nagyon boldog vagyok, szavakkal nem is tudom igazán kifejezni, mennyire. Amikor felhívtak az Emmitől, hogy megkapom ezt a díjat, a föld felett lebegtem! (nevet). Épp nálam voltak az unokáim, s nem is érették, mi van velem, annyira magával ragadott ez az érzés! A népművészet terén ez a legnagyobb elismerés. Olyan jó, hogy a szakma is biztosít afelől, amit én már hosszú évtizedek óta érzek magamban: erre születtem!

Lovassy Bernadett

Szeretve szolgálni

„Hitvallásom, hogy bárhol is szolgáljuk embertársainkat, akár a gyógyításban, a közszférában vagy éppen egy kicsiny vállalkozásban, jó, ha szeretve szolgálunk. Ez a szolgálat azt jelenti, hogy odaszánjuk magunkat annak a feladatnak vagy hivatásnak, melyet választottunk, vagy ahová rendeltettünk.”