Egyszerre csetel, nézi a tévét és kézműveskedik az újirázi mikromakramézó – fotókkal, videóval

Az otthonában, a tündéri Maszat kutyával fogadott minket Marika, aki a házban egy külön kialakított kis műhelyben alkot. Mint megtudtuk, egy nehéz helyzet vezetett ahhoz, hogy az elkészült munkái mellett ma már saját kézműves Facebook-csoportjai is vannak az újirázi nőnek. – 2009-ben lebénultam és különböző gyógykezelések hatására sem nyílt ki a kezem, ökölben maradt. Hozzáfogtam kötni a magam módján, a legnagyobb kötőtűvel, jó vastag fonalakkal. Eleinte küszködtem, nagyon bemérgeltem magam, hogy nem igaz, hogy ennyire szerencsétlen vagyok, de kitartottam. Elsőként egy bekecset kötöttem, borzasztó sokáig tartott, többet sírtam, mint kötöttem, amíg végre elkészült. Aztán úgy belejöttem, hogy a családot annyira telítettem kötött cuccokkal, hogy ki kellett találni valami mást – elevenítette fel a kezdeteket Marika.

Mikromakramé és frivolitás

A megoldásra szerencsére nem kellett sokat várni, egy ismerőstől érkezett az ihlet, hogyan tovább. – Egy netes barátnőm küldött egy olasz nyelvű videót, hogy nézd már, ebben mit csinálnak. 

 – osztotta meg portálunkkal Marika.

– Egy idő után elkezdett érdekeli, hogyan lehet azokat az érdekes, kagyló alakú mintákat kihozni a karkötőből, amiket az interneten láttam, és akkor kiderült, hogy mikromakramé technikával, ezért utánanéztem ennek is. A mikromakramé egy görcs megoldás, ami kézzel készül, tű nélkül, 0,8-1 milliméteres fonal kell hozzá. Gyöngyhímzővel kezdtem neki, mert ez volt itthon, aztán a családnak is megtetszett, a fiam egyébként is minden technikát megtanult – avatott be minket Marika, akiről kiderült, nem csak a kézműves technikák elsajátítása terén rettenthetetlen.

Sosem adja fel

– mondta Marika. Rákérdeztünk, jól értjük-e, hogy leugrott a létráról, amire annyit felelt, hogy „hát muszáj volt valahogy lejönni!”

Ottjártunkkor éppen sima makraméval készített valamit, tudakoltuk, mi lesz belőle. – Ha minden igaz, táska, ha nem igaz, félig kész munka – válaszolta, és megmutatta, hogyan dolgozik. – A makramét minden esetben rögzíteni kell, hogy meg tudjuk csinálni a görcsöket, én egy mappára szoktam csíptetni. A mikromakraménál fontos, hogy soha nem szabad semmit kidobni, mert nem tudhatjuk, hogy mihez lesznek még jók később a pici darabok. Van, ahova csak 2-3 csomó kell, oda tökéletesek – részletezte.

Mára mindegyik technikát könnyedén végzi, igaz, előnyére vált, hogy eredeti szakmája varrónő.

– Egyszerre beszélgetek a neten, nézem a tévét és közben kötök – ismertette a munkamódszerét. Eleinte az internetről letöltött minták alapján dolgozott, picit már azokon is variálgatott, de ma már ő rajzolja meg a saját tervezésű ékszereit.

– mondta Marika a motivációjával kapcsolatban.

Hozzátette, számára az a legjobb, amikor valakinek meg tudja tanítani a technikákat és látja, hogy sikerélménye van. – Mikor sokáig voltam a kórházban, ott is csinálgattam, és jöttek a betegek, hogy ők is meg szeretnék tanulni, én pedig örültem, hogy tudtam tanítani. Volt, aki feladta, de olyan is, aki azóta is csinálja – mondta Marika. Úgy látja, az adja fel, akinek nincsen kitartása, és azok is, akik egyszerűen még nem találták meg, mi való nekik. – Volt olyan tanítványom, aki nagyon meg akarta tanulni a frivolitást, egyáltalán nem ment neki, de azóta gyönyörű harisnyavirágokat készít. Végül mindenki megtalálja, ami a legjobban passzol hozzá – vélekedett.

Amatőrök is elkezdhetik

A frivolitásról elmondta, hogy már azok a gyerekek is elkezdhetik, akiknek biztonságosan lehet tűt adni a kezükbe. Jómagam több évtizede ebbe a kategóriába tartozom, ezért kíváncsian ültem oda Marika mellé, hogy mutassa meg a lépéseket. Kaptam egy nagy babavarró tűt és egy vastagabb cérnagombolyag végét, valamint egy tuti tűbefűzési tippet, amihez még látni sem kell: a tű fokát egyszerűen csak rá kell nyomni a cérnára. Elsőre teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is rááll a kezem, hogy hogyan kell elölről és hátulról áthúzni a tűt az ujjaimon kifeszített cérnán, de aztán csak elkészült az első csomó, amit utána követett a többi. Marika azt is megmutatta, hogyan lehet kis hurkot, úgynevezett pikót készíteni, amit igazán egyszerű összehozni, ha már az alapcsomó megvan. Az oktatásomat idő hiányában a pikónál befejeztük, de abba még bepillantást nyerhettünk, milyen sebesen tud a tapasztalat kezek alatt készülni a finom kis munka, hogyan lehet belevinni íveket, és elvarrni a szálakat.

Megkérdeztük, Marikának kik voltak mesterei, és elmondta, kezdetben főként olasz és orosz oldalakról tájékozódott, ma már leginkább saját kútfőből dolgozik. 

 – fogalmazta meg.