2024.02.01. 07:00
Fehérlett a tiszacsegei komp környéke a haltetemektől
Huszonnégy éve történt a Tisza folyó történetének legnagyobb katasztrófája.
Több száz tonna hal pusztult el alig néhány nap alatt
Forrás: MTI/H. Szabó Sándor
Az aranymosással foglalkozó nagybányai, román–ausztrál tulajdonú, Aurul nevű bányaipari vállalat telephelyéről százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba 2000. január 30-án. Onnan a Szamosba, majd a Tiszába került a szennyezés, amely két hét alatt vonult le a szőke folyó magyarországi szakaszán. A magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt a minden élőlényre halálos cián koncentrációja.
Bár a magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak enyhítésére, az végigpusztította a Hajdú-Bihar megyei Tisza-szakasz élővilágát, kisebb mennyiség bejutott a tiszalöki zsilipen keresztül a Keleti-főcsatornába is. A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét. Fentiekre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án hozott határozatával február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.
A debreceni ivóvízellátást is veszélyeztette a ciánszennyezés
A Tiszát is elérte a Szamosba került ciánszennyeződés. A Szamos és a Tisza összefolyásánál, Olcsvaapáti határában vett vízmintában a szerda esti vizsgálat literenként 20 milligramm ciánkoncentrátumot talált
– tájékoztatott címlapján a Hajdú-bihari Napló 2000. február 3-án. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság másodfokú vízminőség-védelmi készültséget rendelt el a Tiszán, a Keleti- és a Nyugati-főcsatornákon. A Debreceni Vízmű Rt. tájékoztatása szerint a szennyeződés nem veszélyeztette Debrecen ivóvízellátását, ugyanis a város ivóvizének jelentős része a kutak által megtermelt rétegvíz.
A február 4-i lapszám arról írt, ha a Szamosból a Tiszába került cianidszennyeződés nem hígul fel az egészségügyi határérték alatti mértékűre, a szennyeződés levonulásáig lezárják a Keleti-főcsatorna zsilipjeit. – A naponta 40 ezer köbméteres debreceni ivóvízigény negyedét a Balmazújvárosnál működő tisztítómű adja; ez a Keleti-főcsatornából nyeri a vizet – írta aznap a Napló. Ányos József, a Debreceni Vízmű Rt. Igazgatója a megyei napilapnak akkor úgy nyilatkozott, a zsilipek esetleges lezárása után a főcsatornában maradó víz minőségileg és mennyiségileg is megfelelő arra, hogy akár több hétig biztosítsa a szükséges ivóvizet. A február ötödikei lapszám címoldaláról tudjuk:
még előző nap lezárták a zsilipeket Tiszavasvárinál, s az igazgatóság harmadfokú belvízvédelmi készültséget rendelt el a Tisza középső belvízvédelmi szakaszára, Polgár térségére.
Haltetemek jelezték a cián útját a Tiszán
A mérgező anyagot magával sodró víz február 6-án, vasárnap este érte el Tiszacsege határát. A február 8-i lapszám arról tájékoztat, hogy a Tisza hullámterén lévő tiszacsegei holtág vizét és élővilágát sikerült megmenteni, viszont Miska-foknál a vízfelületen elpusztult haltetemeket találtak a szakemberek, köztük törpeharcsákat is.
A szennyezett víz nem kíméli az élővilágot. A halak tömege a víz tetején lebeg. Az egyik kutyám is áldozata lett a ciánnak. Leszaladt a partra, ivott, majd néhány perc múlva kimúlt
– mondta Bana János tiszacsegei révész.
– A katasztrófa következménye Tiszacsegén az elmúlt vasárnap és e hét elején volt a legdrámaibb – tájékoztatta február 9-én a Naplót Lévai Zoltán kompkezelő. Mint fogalmazott, február 7-én, hétfőn reggel szinte fehér volt a komp környéke a fennakadt haltetemektől. A legkritikusabb időszakban négyzetméterenként 3-5 tetemet is meg lehetett számolni a Tiszán.
A ciánfolt óriási pusztítást hagyott maga után.
Korabeli, 2000 áprilisi becslések alapján mintegy 1241 tonna hal pusztult el a Tiszában és az érintett folyókban.
