Papp László: „Engem a kihívások motiválnak és nem a pozíciók”

Papp László 25 éves politikusi pályája során egy dolgot bánt meg igazán, amely már a kezdetektől kíséri az útján. Sikereket, kudarcokat és megannyi nehézséget hozott számára ez az időszak, de a magával szemben támasztott elvárásoktól nem távolodott el. Mindemellett azt is elárulta, szokott-e öltönyben aludni, illetve azt, hogy a vérprofi politikusi imázsba illeszkedik-e a mackóalsó. Nagyinterjú.

Papp László 25 éve áll Debrecen szolgálatában

Forrás: Papp László Facebook-oldala

1998 októberében Hofi Géza Kossuth-díj című albuma vezette a hazai slágerlistát, egy kiló műbeles virsli pedig mindössze 328 forintba került. Egy fiatal ügyvéd újdonsült édesapaként mindeközben a szavazatok 39,74 százalékát megszerezve önkormányzati képviselői mandátumot szerzett Debrecenben. Mindegyik pillanatra tisztán emlékszik ebből az időszakból?

Ami a legközelebb áll a szívemhez ebből az időszakból, az Gergő fiunk születése. Tisztán emlékszem: 1998. október 15. egy borongós csütörtöki nap volt. E nap délutánján látta meg a napvilágot. Szoknom kellett az euforikus érzést, ami egy gyermek születésével jár, illetve azt, hogy belőlem is egy csapásra fiúból édesapa lett. Az önkormányzati választást vasárnap tartották. Mára bevallhatom, amikor belevágtam a jelöltségbe, nem gondoltam, hogy elsőre sikerül bejutnom a képviselő-testületbe. Számomra is nagy meglepetés volt a választás eredménye, annak ellenére, hogy a politikával már középiskolás és egyetemista koromban is aktívan foglalkoztam, kikristályosodott politikai véleményem, meggyőződésem volt. Október 18-án este a Poroszlay utcai Fidesz-székházban, szerény körülmények között vártuk az eredményeket. Másnap délelőtt már a kiságyat szereltem össze, mert aznap érkezett haza a feleségem és Gergő a kórházból. Mondanom sem kell, az első esti fürdetés egybeesett az első frakcióüléssel… És hát igen, ott voltam a frakcióülésen! Az első fürdetést így kihagytam, de igyekeztem ezt követően minden lehetőséget megragadni, hogy jelen legyek.

A család és a politika, a család és a munka közötti kapcsolat nehézségét az első lehetséges pillanatban megtapasztaltam.

Ha jól számolok, Ön 26 éves volt, amikor képviselő lett. Gergő fia ebben a hónapban töltötte a 25-öt. Jövőre önkormányzati választás következik. 25 év aktív politizálás után jó szívvel ajánlaná ezt a pályát a gyermekének?

Gergő egy nagyon értelmes, intelligens fiatalember. Meggyőződésem, hogy ő nem fogja a politikai pályát választani. Talán a kishúgának több affinitása van e terület iránt, de ez egy nagyon küzdelmes pálya, rengeteg örömmel, élménnyel és munkával. Némi túlzással 24 órás elfoglaltság, így a pihenés nagyon ritkán adatik meg. Emiatt sem bátorítom Gergőt, hogy a politika irányába mozogjon. Most végezte el az egyetemet és elkezdett ügyvédjelöltként dolgozni. Szurkolok neki, hogy sikeres legyen – amiben csak tudom, támogatom.

Van némi áthallás a két életpálya között, már ami az indulást illeti, de meglátjuk...

Valóban, az alma nem esett messze a fájától! A feleségem is jogász, én is jogi diplomával rendelkezem, bár 2010 óta szüneteltetem a praxist. Kitűnő szakma a jogászi hivatás, ebben is ki lehet teljesedni!

2010-ben vállalkozói vagyonért és városstratégiáért felelős alpolgármester lett. Nem túlzás kijelenteni, hogy ebben az időszakban a repülőtér fejlesztése és a Nagyerdei Stadion rekonstrukciója kapcsán hallhattuk legtöbbször a nevét. Elkönyvelhetjük ezeket az első politikusi sikereiként?

Nyolc éven keresztül, 2002-től 2010-ig vezettem a Fidesz-frakcióját. A képviselők ez idő alatt hibátlan teljesítményt nyújtottak, mindegyik választókörzetben mandátumot nyertek 2006-ban és 2010-ben is. A 2010-es választás után az akkori polgármestertől, Kósa Lajostól kaptam felkérést arra, hogy részben gazdaságfejlesztési, részben a vállalkozói vagyonért, a városstratégiai fejlesztésekért felelős alpolgármesterként végezzem tovább a munkámat. Nagyon izgalmas, érdekes területek voltak ezek. Abszolút élveztem ezt az időszakot, nagyon sokat tanultam a négy év alatt. Mindemellett ekkor szembesültem a gazdaságfejlesztés területén a gyengeségeinkkel, bár Debrecen ekkor is nagyon sikeres volt a városépítés, városfejlesztés területén. Nagy beruházások valósultak meg és indultak el, mint például a Kölcsey Központ, a Modem, vagy a repülőtér fejlesztése. A gazdaság területén azonban nem voltak kimagasló eredményeink. Győr szárnyalt az Audinak köszönhetően, Kecskemét ekkortájt kapta meg a lehetőséget a Mercedes-gyár építésre.

Ez az időszak megtanított a nagyberuházások koordinációjára. A Nagyerdei park fejlesztési programja, a stadionrekonstrukció valóban az én alpolgármesteri irányításom mellett működött, összhangban az akkori polgármester, Kósa Lajos tevékenységével. Eközben fölmértem azokat a lehetőségeket, melyek terén Debrecennek változnia, erősödnie kellett a sikeresebb gazdaságfejlesztés érdekében. Erre nyílt lehetőség 2014 után.

debrecen, papp lászló,polgármester, 25 év, politika — Papp László polgármetser
Fotó: Kovács János / Forrás: Városháza

Első polgármesteri ciklusát megelőzően, 2012 körül Debrecen aktívan kereste a kapcsolatot Kínával – az egyik befektetési célterület a „tiszta energia” volt –, de voltak, akik ekkor még kissé megmosolyogták Debrecent nagyratörő tervei miatt. Hogyan emlékszik vissza erre az időre?

Egy kormányváltás utáni időszakot éltünk át ekkor, s a második Orbán-kormány meghirdette a keleti nyitás stratégiáját, amelyről azóta is nagyon sokat és sokan beszélnek. Ezen program égisze alatt jártam én is egy delegáció tagjaként Kínában. Debrecen ekkor a kormány stratégiájával összhangban próbált meg kelet felé is nyitni, hiszen egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a fosszilis energiaforrások kiváltására irányuló kutatási-fejlesztési eredmények. Kína ebben a tekintetben már ekkor is kiemelkedő pozícióval rendelkezett, fogalmazhatok úgy, hogy a világ előtt járt.

Ugyan a 2010 és 2014 közötti próbálkozások konkrét eredményekkel nem jártak, de elindult egy olyan folyamat, olyan kapcsolatfelvétel, amely később sok hasznot hozott a városnak.

Ha már szóba került a korábbi polgármester: Kósa Lajos bejelentését követően, miszerint nem indul újra, a sajtó nagy része Rácz Róbertet tartotta a legesélyesebb jelöltnek a polgármesteri tisztségre. Majd jött Papp László, aki a szavazatok 56,41 százalékát megszerezve diadalmaskodott. A Fidesz ekkor „elaltatta” a sajtót, vagy miként került végül Papp László elő a „kalapból”?

Azért akkor már 16 év közéleti munka volt mögöttem, választott képviselőként, látható teljesítménnyel, így volt mire támaszkodni a döntés meghozatala során. Nem volt altatás és az szerintem teljesen normális egy demokratikus pártban, hogy egy pozícióra több személy neve is szóba kerülhet. Azzal, hogy ezen a 2014-es választáson a szavazatok 56 százalékát megkaptam, megnyílt a lehetőség arra, hogy újfajta városstratégiát alakítsunk ki.

Ha jól értem, a párton belül nem volt kérdés, hogy ki lesz Kósa Lajos utódja? Mindössze a sajtó ment bele találgatásokba?

Mindig vannak jó és kevésbé jó szándékú találgatások, megközelítések. Én soha nem foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy milyen pozícióig juthatok el. Mindig a rám bízott feladatban próbáltam meg kiteljesedni, megvalósítani az elképzeléseimet. Úgy nem lehet egy várost, egy közösséget szolgálni, hogy közben állandóan az lebeg az ember szeme előtt, hogy azzal milyen tisztséget lehetne még elérni. Engem a kihívások motiválnak és nem a pozíciók. Úgy vélem, ez a normális hozzáállás. Azok a találgatások tehát 2013-2014-ben, hogy kiből mi lehet, egyáltalán nem érintettek meg. A feladatomra koncentráltam: amit rám bíztak, az tökéletesen működjön!

Az első ciklusa kezdetén még ugyan a „sebeit nyalogatta” Debrecen, miután kiderült, hogy az indiai Tata autógyár nem a cívisvárosban tervez fejlesztést, de a színfalak mögött már hallani lehetett egy nagy német autógyártóról, amely érdeklődik a város iránt. Polgármesterként ekkor úgy fogalmazott, hogy a meghiúsult Tata-projekt rámutatott a város azon hiányosságaira, amiket be kell pótolni. A BMW megérkezett. Úgy tűnik, a pótlás sikeres lett.

2014-ben egy jól fejlesztett várost vehettem át polgármesterként. Egyetlen gyenge pontját éreztem, amiben nem tudtunk teljes mértékben kiteljesedni: ez a gazdaság volt. Látszott, ha Debrecen komoly régióvezetői ambíciókat dédelget, akkor szüksége van arra, hogy a gazdasága az átlagot meghaladó ütemben és mértékben növekedjen. A régióban körülnézve Kassa gazdaságilag nagyon erős volt, Miskolc gazdasága is új beruházásokkal erősödött. Mindemellett jelentősen növekedett Nyíregyháza és Nagyvárad is. Lépnünk kellett tehát, le kellett tennünk a névjegyünket az asztalra, ezért önálló szervezetet építettünk a gazdaságfejlesztési folyamatok mögé az EDC létrehozásával. Városstratégiát alkottunk a városfejlesztés megfelelő célú területeire koncentrálva, nemzetközi kapcsolatrendszert és elismertséget építettünk, amely együtt járt egyfajta tanulási folyamattal. Nem volt nálunk a bölcsek köve, tapasztalatot, információt kellett szereznünk. Mindemellett a hibákból, kudarcokból is tanultunk – ezek kellettek is ahhoz, hogy egyre jobb teljesítményt nyújthassunk. Kétségtelen, hogy voltak ennek a gazdaságfejlesztési folyamatnak az elején sikerek és kudarcok is. A Tata-projekt ugyan nem „jött össze”, de tanultunk belőle. Jött helyette a BMW.

A 2019-ben a szavazatok 61,77 százalékát megszerezve elsöprő győzelemmel kezdhette meg második ciklusát polgármesterként. Visszatekintve az elmúlt évekre, nemcsak a polgármester, hanem a város gazdasági fejlődése is „magasabb sebességbe kapcsolt”.

Nemrég került a kezembe az a cikluskönyv, amely a 2014-2019 közötti időszakot dolgozza föl. Ebbe írtam egy bevezetőt, amit azzal kezdtem, hogy politikai pályafutásom legnehezebb öt éve van mögöttem. Akkor még nem tudhattam, hogy milyen öt évnek nézek elébe... 2019-ben azt gondoltam, hogy a BMW beruházása és az ezzel együtt érkező befektetői hullám a kiszámítható, szisztematikus, kvázi megpróbáltatások nélküli, stabil építkezés időszakát hozza magával. Ide „köszönt be” 2020-ban a koronavírus-világjárvány, amely gyakorlatilag megbénította a várost, s ez a tartalékaink jelentős részét is fölemésztette. A városi közszolgáltatásokat ugyanis fenntartottuk, munkahelyeket őriztünk meg, amit finanszírozni kellett. Segítettük a várostól ingatlanokat bérlőket, számos segélyprogramot indítottunk, iparűzési adóbevételeink egy részéről a kis- és középvállalkozások javára lemondtunk. Mindemellett a debreceniek elvárták tőlem, hogy a korábban tett ígéretek megvalósuljanak, a fejlesztési programok ne álljanak le, s minden úgy haladjon, mint a karikacsapás – ahogy azt már megszokhatták. Ha mindez nem lett volna elég, 2022 februárjában a szomszédunkban kitört a háború, amelyet egy energia- és inflációs válság követett. Néhány hete pedig kirobbant a palesztin-izraeli háború, ami tovább nehezíti a világ helyzetét, különösen a konfliktusban közvetlenül érintett országok, népek életét.

Folyamatos válságmenedzsment mellett kellett tehát Debrecent növekedési pályán tartani. A város gazdasága a kihívások ellenére is elképesztő mértékű növekedésen ment keresztül. A második hullámban hamarosan megérkezik Debrecenbe az a beszállítói kör, amely az autóiparhoz kapcsolódik, beleértve az akkumulátorgyárakat is. Mindez komoly társadalmi vitát és aggodalmat is kivált, de hozzáteszem: biztosak vagyunk abban, hogy ezek a beruházások a környezetre és a város életére káros hatások nélkül tudják majd a gazdaságunk és a város fejlődését, de mindenek előtt a debreceni polgárok boldogulását előmozdítani. Ennek a garanciái megvannak és érvényre is juttatjuk őket!

Az elkövetkezendő időszakban Debrecen polgárai is érzékelni fogják, hogy ez a gazdasági fejlődés milyen előnyöket hoz a városnak. Jelenleg is jelentős fejlesztési források érkeznek Debrecenbe, de a város saját bevételei is rendkívüli mértékben növekednek majd. Ezáltal az építkezések mellett, a város polgáraira is többet és többet fordíthatunk a gazdasági eredményeknek köszönhetően. Több olyan döntésünk is lesz a következő időszakban, amelyek alátámasztják azt az álláspontunkat, hogy érdemes a gazdaságba fektetni, mert ezáltal jobb életük lesz a debrecenieknek.

Nem kérem meg arra, hogy az elmúlt 25 évből sorolja fel azokat a pillanatokat, amikre a legbüszkébb. Mondjon ehelyett legalább egy olyan dolgot, amit ma másként tenne!

Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, mert úgy érzem, éltünk minden olyan lehetőséggel, amely Debrecen számára pozitív és jövőbe mutató, ami biztossá teszi azt, hogy a XXI. század egyik sikervárosa legyen. Talán az jut eszembe, hogy bizonyos tekintetben nagyon gyorsan mennek végbe ezek a folyamatok. Ezzel együtt tisztában vagyok azzal, hogy hol vannak a város tűrőképességének határai. Amikor kialakítottuk a jelenlegi ipari környezetet, azzal meghúztunk egy határt is. További nagy ipartelepítésekkel nem kell már számolni a városban, a meglévő iparágak organikus fejlesztésére, fejlődésére kívánunk koncentrálni. Nyilván az élet más területén lesznek beruházások, komoly kihívásnak tartom ugyanis a városi infrastruktúra fejlesztését. Bármerre járok az országban vagy akár külföldön, a szakértők elismerően nyilatkoznak a debreceni fejlődési folyamatokról. Ezért úgy érzem, minden polgármesteri döntésem, ami az elmúlt 25 évben megszületett, az Debrecen, a debreceniek javát szolgálja.

A legelső interjújában, amit polgármesterként adott, úgy fogalmazott: az a legnehezebb az Ön számára, hogy úgy egyeztesse össze a tennivalóit, hogy annak ne a családja lássa kárát. Valljuk be, ha csak a külsőségeket vesszük alapul, azt a Papp Lászlót, aki mindig úgy fest, mint akit most húztak elő a skatulyából, nehezen tudja az ember úgy elképzelni, ahogy családi körben egy hétvégén mackónadrágban pacalpörköltet keverget.

Hát pedig fordult már elő és higgye el, nem öltönyben alszom, sőt focizni vagy teniszezni sem nyakkendőben járok. De ami igaz, az igaz, nagyon-nagyon ritkán előfordul, hogy ha nem is mackónadrágban, de farmerban jövök be dolgozni. Holott nagyon sokszor lenne ahhoz kedvem, hogy mellőzzem az öltönyt és a nyakkendőt. Talán a polgármesteri éveim legelején akadt egy-egy olyan nap, amikor nem kellett rendszeresen kiállni a sajtó elé, részt venni hivatalos programokon, találkozókon, de ez mára megváltozott. Ma már nincs olyan nap, amikor ne lenne olyan program, amely ne követelné ezt meg. Debrecen ilyen téren is változott: a korábbinál nagyobb reflektorfény irányul a városra, az ország legmeghatározóbb településévé vált a főváros mellett. Ez nemzetközi értelemben is így van, a versenytársaink, az üzleti partnereink is odafigyelnek ránk. Az a megállapítás, hogy úgy nézek ki, mint akit skatulyából húztak elő, hízelgő, hiszen többnyire nem így érzem magam.

Ez a munka nem családbarát hivatás. Ha visszatekintek az elmúlt két és fél hónapra, egy rövid családi nyaralást leszámítva nem volt egyetlen egy olyan hétvégém sem, amikor ne lett volna valamilyen hivatalos programom, elfoglaltságom. Nehéz megtalálni ebben az egyensúlyt, hiszen jogos igény az, hogy a polgármester mindenhol ott legyen, s ha már ott van, hallgassa meg mindenki problémáját és lehetőség szerint oldja is meg helyben. Ha egy polgármester erre nem nyitott, nem szolgálatnak tekinti azt, amit csinál, csupán hatalmi pozíciónak, akkor rossz úton jár.

Én a politikai pályafutásom minden percében arra koncentrálok, hogyan tudom segíteni a rám bízott közösséget, hogyan tudok olyan feltételeket teremteni, amelyek jobb körülményeket eredményeznek a város különböző területein élőknek. Ez a feladatom. Ez együtt jár azzal is, hogy kevés idő jut a családomra, ennek pedig az a következménye, hogy a feleségemnek helyettem is helyt kellett állnia otthon, amiért soha nem tudok neki elég hálás lenni. Kicsit visszatérve egy korábbi kérdésre, hogy mit csinálnék másként? Azt mindenképp, hogy több időt tudjak tölteni a családommal.

Matey István