A puskát hangszerre váltotta át a 90 éves Lehel bácsi – fotókkal

A 90 éves Lehel bácsi anno az állomás ablakából leste a lányt, aki immár 61. éve a felesége.

Lehel bácsi és felesége szívesen meséltek életükről Piros Zoltán önkormányzati képviselőnek

Forrás: Kiss Annamarie

Timbusz Lehel július 4-én született, éppen 90 évvel ezelőtt. A születésnapján debreceni otthonában köszöntötte Piros Zoltán önkormányzati képviselő és Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. A megható pillanatokban a Haon munkatársai is osztoztak. A születésnapos és hat évvel fiatalabb felesége, Edit szeretettel fogadtak bennünket. A találkozóhoz nemsokára csatlakozott a házaspár egyik gyermeke, Tibor is, aki elhozta magával legkisebb fiát, Balázst.

Családias hangulatban ültünk le a vendégváró asztalhoz, ahol sorra hallgathattuk a régmúlt történéseit. Jól eső nosztalgia volt ez, még nekünk, kívülállóknak is mosolyt csalt az arcunkra egy-egy sztori.

Hat évtizede együtt jóban, rosszban

Megtudtuk, hogy a Romániából több mint 20 éve Debrecenbe költözött házaspár két fiúgyermeket nevelt fel (harmadik gyermeküket évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben veszítették el), és mostanra hat unokának, valamint három dédunokának örülhetnek.

A mindennapjaikat, hiába az eltelt évek, ma is aktívan töltik, a kertet maguk gondozzák, a háztartást közösen vezetik. Szerelmük betonbiztos alapja a 61. éve kitartó házasságuk. Megismerkedésük – mondhatni – egyszerű történet, melyet most is örömmel elevenítettek fel.

– Huszonhét éves voltam, mondom magamban, telik az idő, meg kéne nősülni. Akkoriban egy öreg mamánál laktam Bánffyhunyadon, házbérbe. Mondtam, Erzsi néni, meg akarok házasodni, mondja már, melyik lányt vegyem el? Azt mondta, van itten sok, például Editke az állomással szemben. Elmentem hozzá, aztán elmentünk egy bálba, és udvarolni kezdtem – idézte fel a születésnapos.

A kilencvenéves Timbusz Lehelt köszöntötték Debrecenben

Fotók: Kiss Annamarie

– Az állomás ablakából, onnan lesett engemet mindig, mikor mentem a munkahelyemről haza. Ezt most árulta nem olyan régen, eddig nem tudtam én sem – tette hozzá Edit néni nevetve. Megismerkedésük évében össze is házasodtak. – Hamar ment – jegyezte meg Lehel bácsi, majd folytatta. – Minden jó volt, egyedül a puskám volt pluszba, azt nem szerette, ha mentem vadászni.

A fegyvert aztán idővel hangszer váltotta fel. Lehel bácsi ma is szívesen hegedül, a hangszert még a fiainak vásárolta, hátha kedvet kapnak a muzsikálásra. Mivel a számításai nem jöttek be, és egyetlen gyermekét sem mozgatta meg a vonós, maga tanult meg rajta játszani.

Nyugdíjba könyvelői állásából ment, fiatalon pedig több helyen dolgozott határon túli településeken. Nem volt könnyű akkoriban az élet, ahogy ők fogalmazták: akkor más idők jártak.

BBI