János bácsi kilencvenévesen is Loki-drukker

Hatvanöt évvel ezelőtt megfogadtam, soha nem hagyom el a kedvesem, akivel évtizedekkel ezelőtt egy utcában laktunk – fogalmazott dr. Tamás János, aki március 11-én ünnepli kilencvenedik születésnapját családja körében. Pénteken köszöntötte otthonában Katona Erzsébet önkormányzati képviselő, valamint Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa, akiket a Haon stábja is elkísért. Az ünnepelt nagyon várta érkezésünket, az ajtóban fogadott bennünket, kedves felesége, Tamásné Ica néni a nappaliból szólt ki: „Hívd beljebb a vendégeket!”

Mint megtudtuk, János bácsi a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett okleveles agrármérnöki diplomát, onnan került később Debrecenbe, és helyezkedett el többek közt a debreceni termálfürdőnél. Kiskállóban született, nagycsaládnak számítottak, ugyanis tizenegyen voltak testvérek. Hamar fel kellett nőnie, 16 éves korában lett árva, így egészen fiatalon kétkezi munkát is végzett – amit egyáltalán nem bán, mert számára nem piszkos a munka.

Feleségével csaknem 40 éve élnek a jelenlegi debreceni otthonukban. Két gyermekük született, mindennapjaikat az unokák és a dédunoka aranyozzák be. 

– emelte ki. Ezt követően a Pro Urbe díj büszke tulajdonosa úgy fogalmazott: amíg tevékeny az ember, addig él! Számára nagyon fontos a tanulás és a munka, soha nem szeretett tétlenkedni. Nyugdíj után sokáig kertészkedett is, illetve feleségével sokat utazott: jártak Németországban, Lengyelországban, Spanyolország, Portugáliában stb. Ica néni pedagógusi pályán találta meg a számításait, mindketten tudták: a tudás kincs.

A mai napig főznek otthon, János bácsi imádja a hasát, kedvence a pacal és a halászlé. Szabadidejében olvas, tévézik, és imádja a focit – amit Ica néni nem mindig néz jó szemmel, de rendszerint előre megbeszélik, mik azok a műsorok, amit az adott nap biztos, hogy megnéznek. – Csak a Loki! – szólalt fel János bácsi, aki megosztotta velünk, néhány évvel ezelőtt még minden meccsen ott volt. Imádott a meccs helyszínén szurkolni a csapatnak, ám ma már otthon a fotelből nézi az összecsapásokat. 

 NE