Beszámoló

2023.03.06. 12:47

Az életmentő debreceni hősök is emberek

Kialvatlanság és versenyfutás az idővel: volt, aki a mentőkutyáját siratta, és volt, aki a családjától telefonon tudott csak elbúcsúzni indulás előtt.

Kovács Ilka, Hegedűs Gábor és Sajtos Szilárd

Forrás: Czinege Melinda

A törökországi katasztrófa sújtotta területen csaknem egy hetet töltött a Magyar Református Szeretetszolgálat Kutató- és Mentőcsoportja. Mint arról korábban portálunk hírt adott, hat ember életét mentették meg a közelmúltban a debreceni hősök. Sok helyen nyilatkoztak hazatérésük óta, ám először beszéltek részletesen saját félelmeikről, nehézségeikről a napokban a Karakter Kávézóban. Hegedűs Gábor és Kovács Ilka beszámolóját Sajtos Szilárd alezredes, tábori lelkész egészítette ki szakvéleményével.

– Hétfőn dél körül búcsúzott az egyik mentőkutyám, utána fél órával szólt a telefon, hogy mennünk kell – idézte fel ismét Kovács Ilka. Ferihegyről Isztambulba érkeztek, de mivel a mentőkutyák előtte még sosem ültek repülőgépen, nem volt egyszerű dolguk. Csaknem száz rendőr dolgozott a transzferterületen azért, hogy a kutyák megfelelő körülmények között végezhessék el a dolgukat, ekkor már csaknem 24 órája nem aludtunk – idézte fel Kovács Ilka. Kedd reggel keltünk, majd csütörtökön hajnali négy órakor feküdtünk le aludni – folytatta Gábor.

Kovács Ilka és Hegedűs Gábor
Forrás: Czinege Melinda

Fizikai fájdalmat okozott a csaknem 48 órás ébrenlét, de mivel már első nap két élő embert jeleztek a kutyák, ez óriási erőt adott a csapatunknak

– idézte fel. Éjjel is a mínusz nyolc fokban felállított sátor volt a szálláshelyük, a pihenést az sem könnyítette meg, hogy a közvetlen közelükben percenként érkeztek a kamionok, öt percenként a helikopterek. Elhangzott az is, hogy az egész mentés logisztikai központjában volt a szállásuk. Így volt olyan helyzet is, amikor fél órás alvás után kezdték el a másnap a munkát.

„Jól vagyok”

Az erős utórengésekről a debreceni életmentők nem szóltak az itthon hagyott szeretteiknek. Sajtos Szilárd maga is járt háborús övezetekben, és tapasztalatai alapján most arról a katasztrófastressz-hatásról beszélt, amit ebben az esetben megélnek az emberek.

Nagyon megterheli az emberi szervezetet, mivel halmozottan érkeznek a feladatok és azonnal döntést kell hozni. Szenvedést lát, ami szorongást válthat is, és sokszorosan nehezedett rájuk. Ez akár dühkitöréshez, kiabáláshoz vezethet, ami még mindig jobb annál, amikor az ember nem nyilvánít ki semmilyen érzelmet, hanem egyszerűen lefagy. Emlékbetörésekben, álmokban is kísérhetnek ezek az élmények a visszatérés után 

– fejtette ki. 

Sajtos Szilárd
Forrás: Czinege Melinda

A felderítőknek az akció közben arra is figyelniük kellett, hogy szeretteik ne aggódják végig a kint töltött napokat. – A hálózati túlterheltség miatt napi egy „Jól vagyok.” üzenetet tudtunk csak küldeni a családnak – fűzte hozzá Kovács Ilka. Elmondta, hogy az édesanyja és a nagymamája is támogatta őt az indulás előtt, a legnagyobb hatással mégis édesapjai szavai voltak rá: Ne legyen kérdés, hogy elindulsz-e, mi másért képzed hét éve erre a kutyádat – idézte. Ilka akkor is féltette a hozzátartozóit, amikor hazaérkezés után az egyik mentőcsapatra ráborult az épület, és egy mentőkutya is meghalt.

Hálásak voltunk azért, hogy mindezt a média csak vasárnap hozta le, amikor már hazatértünk – magyarázta.

Hegedűs Gábor végül beszélt arról is, hogy mivel tavaly hatvankét bevetésük volt – ennyi helyszínen segítették ugyanis a katasztrófavédelem munkáját –, ez jelentős rutint jelent, ahhoz képest, akinek életében összesen egy-két ilyen bevetése volt. A legfontosabb kapaszkodó azonban annak is, aki segítségre szorul, és a mentőcsapatnak is a hit volt, mint búcsúzóul fogalmaztak: a zuhanó repülőgépen nincs ateista ember. 

Szakál Adrienn

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában