Luca-napi varázslat: ha van boszorkány a házban, az a többit elijeszti

Biharkeresztesen ismerkedtünk a népszokásokkal, és még csuhéboszorkát is csináltunk.

Forrás: Bekecs Sándor

December 13-ról legtöbbeknek a Luca-széke jut eszébe, hisz ez az egyik legismertebb az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó néphagyományaink közül. Ezen a napon régen tilos volt mosni, fonni, sütni, varrni és kölcsönadni, mert úgy tartották, hogy az elkért dolgok a boszorkányok kezére kerülhetnek.

Luca napján Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett, majd keresztény hitre térve élt példamutató életet. Magyarországon hagyomány az is, hogy ezen a napon a család tagjainak lucapogácsát sütnek, melyek közül az egyik pénzdarabot tesznek. Aki ráharap, az szerencsés lesz. Népszerű még a lucázás vagy kotyolás is, amikor a fiúgyermekek csoportosan jártak házról házra, énekeltek, és kívántak jó termést, jó szerencsét a ház gazdájának.

A Luca-napi hagyományokat idézték fel kedden délelőtt a biharkeresztesi Művelődési Házban is. Az intézmény könyvklubcsoportjának tagjai búzafűültetéssel és csuhéból font boszorkány készítésével ismerkedtek meg vele a Bojti Tájház alkotóinak segítségével. A programot egy rövid könyvajánló beszélgetés és előadás indította, majd a terem közepén lévő asztalt körbe ülve kezdődött el a munka.

Biharkeresztesen ismerkedtünk a Luca-napi szokásokkal

Fotók: Bekecs Sándor

A Luca-napi búzaültetés lényege az, hogy azzal jósolják meg a jövő évi termést. A háziasszony december 13-án egy kis tálkába búzát szórt, melyet karácsonyig öntözgetett. Minél magasabbra hajtott, és minél jobban zöldült ki a növény, annál bőségesebb termést reméltek. A biharkeresztesi klubtagok tizenhárom búzaszemet ültettek el a saját kézzel díszített cserepeikbe.

Nem kevés türelem és ügyesség kell a Luca székéhez, hiszen a hagyomány szerint 13 napon keresztül kell készíteni úgy, hogy mindennap csak egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, és egyes források szerint kilencféle fából rakták össze. Ennél kicsit rövidebb ideig tartó, egyszerűbb folyamat a boszorkány készítése.

– Luca napján ünnepeljük vagy eltiltjuk a boszorkányokat. Ennek apropóján készítünk boszorkányt, amelyet seprűre kötünk, hisz azon közlekednek. Itt a bihari térségre jellemző, hogy egy szeget vernek a mestergerendába és arra akasztják fel az elkészült csuhéboszorkát. Ha egy boszorkány van a házban, az a többit elijeszti – mondta érdeklődésemre Fekete Sándorné Margitka, a Bojti Tájház tagja.

Mindezek után nem volt más hátra, minthogy én is megpróbálkozzam egy csuhé-boszorkány elkészítésével.

Mint pár mondattal korábban említettem, rövidebb és egyszerűbb folyamat a Luca széke készítésénél, de egy billentyűzethez és okostelefonhoz szokott újságíró számára igazi kihívásnak bizonyult. A munkafolyamat során először a csuhébaba fejét és karjait kell elkészíteni, melyhez kukoricacsuhét, kis vattát, madzagot használtunk. Már itt hamar kiderült, hogy kézügyesség, türelem és kitartás nélkül nem lesz meg otthon a „boszi-védelem”. Ezután következhetett a babánk keble, az azt takaró „ingrész” kialakítása, majd a szoknya és a fejkendő és végül a seprű.

Bekecs Sándor