Így ünneplik a karácsonyt és az újévet az Appennini-félszigeten

A karácsony és a szilveszter az egyik legelterjedtebb ünnepi időszak a Földön, azonban ahány nemzet, legalább annyiféle hagyomány és szokás is kialakult ezekhez kapcsolódóan az évszázadok alatt.

– Olaszul a karácsony a „Natale”, ami annyit jelent: születés, azaz Jézus Krisztus születése áll a középpontban – mondta Pete László, a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékének vezetője. A betlehem hagyományáról először 1223-ból van adatunk. Assisi Szent Ferenc egy élő betlehemmel emlékezett meg a Megváltó születéséről és csak a század végére tértek át arra, hogy az élő szereplőket helyettesítik fából, agyagból vagy gipszből készített figurákkal, de ma is vannak olyan olasz települések, ahol tartják még az élő betlehem hagyományát. – Egy külön iparág épült ki erre. A jászol különböző kellékeit készítő kisiparosok, kézművesek minden évben kínálják a portékáikat. Nápolyban a Via San Gregorio Armeno utca az, ahol ilyenkor kizárólag betlehemmel kapcsolatos estközöket, tárgyakat lehet vásárolni – tette hozzá érdekességként.

– Egy kivétel azonban van: a déli Bari városa. Itt december 6-án állítják fel a karácsonyfát, ugyanis a város székesegyházában őrzik Szent Miklós püspök ereklyéjét – emelte ki.

Szent Miklós Olaszországban nem ismert Mikulásként. Gyerekek ajándékot nem december 6-án, hanem egy hónappal később, vízkereszt napján kapnak egy jóságos boszorkánytól, Befanától, illetve virgács helyett szén jár a rosszaknak a harisnyába. Befana neve a görög epifánia, azaz megjelenés szóból ered. A történet szerint a napkeleti bölcsek útjuk során Befanától kértek útbaigazítást. Az idős asszonynak azonban rossz napja volt, mogorván elutasította őket. Később ezt a tettét megbánta és elhatározta: ő is felkeresi a kis Jézust, hogy megajándékozza. De a napkeleti bölcseket már nem érte utol, ezért úgy döntött, hogy inkább minden gyermeknek visz ajándékot.

Angolna, tészta és lóhús az asztalon

Abból a szempontból, hogy karácsonykor jellemzően mi kerül egy olasz család ünnepi asztalára, különbség tehető Észak és Dél-Olaszország között. Északon szenteste, délen karácsony első napjának ebédjére gyűlik össze a család. – Akárcsak Magyarországon, Olaszországban is böjti étel a hal, azzal a különbséggel, hogy ott a nőstény angolna a leggyakoribb. Állítólag ez a bibliai Ádám és Éva történetére utal. Az angolna hasonlít a legjobban a kígyóra. Emellett minden régiónak megvannak a sajátos ételei, melyek több fogasból állnak. Az antipasto (előétel) jellemzően kis falatkákból áll. Az első fogás mindig valamilyen pasta (tészta) raguval – sorolta a tanszékvezető. Régiónként változik a tészta és a ragu is. A legismertebb a bolognai, amely leginkább marha darálthúsból készül, de Szardíniában vagy Pugliaban például a lóhús a gyakoribb alapanyag. A másik tipikus a lasagne. A főfogás szintén valamilyen hús. A legnépszerűbb a marha, illetve délen felkapott még a ló és a szamár is.

– Ami valószínűleg nem hiányzik egy olasz asztaláról sem: egy édesség, a panettone. Ez hazánkban is elég népszerű, kandírozott gyümölcsökkel, mazsolával dúsan gazdagított kuglófféleség – tért át a desszertekre Pete László.  A hagyomány szerint egy milánói pékinas, Antonio, akit mindenki csak Toninak becézett, megunta, hogy mindig ugyanazokat a kenyereket készíti, így egyszer a készülő péksüteménybe rakosgatott kandírozott gyümölcsdarabokat, mazsolát és egyéb hasonlókat, valamint kuglófformát is adott a kenyerének. Ezt az alkotást elnevezték pane di Toni-nak (Toni kenyere). Innen ered a panettone elnevezés. Népszerű még ezen kívül a pandoro, ami vaníliás porcukorral megszórt kuglófféleség, mely sokféle ízesítést kaphat, így például a dél-olaszországi citromlikőr (limoncello), vagy akár nutella is kerülhet bele.  

Szerencsét hoz a piros fehérnemű

Az újév ünneplése Olaszországban számos hagyományt rejt magában, amelyek a gazdagságot, a szerelmet és a szerencsét hozzák el az embereknek a következő esztendőben. Hangsúlyos, hogy az olaszok nem a szilvesztert, hanem a Capodanno-t (újév) ünneplik. – Az egyik legnépszerűbb babona ott is a lencséhez fűződik, amit általában köretként fogyasztanak, mivel Olaszországban nem ismerik a főzeléket. Szintén a gazdagságot jelképezi. Szokás ajándékozni pénztárcákat, amiket lencsével töltenek meg, valamint a tányér alá is tesznek száraz lencsét az ünnepi terítéknél – sorolta Pete László. Másik kedvelt hagyomány: az ujjukat beleteszik a pezsgőbe, majd azzal megérintik a fültövüket, hogy szerencsét kívánjanak vele maguknak.

– Az újévi fehérnemű is fontos szerepet játszik az ünneplésben, nem mindegy, milyen színűt viselnek szilveszter éjszaka. Négy feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy tényleg szerencsét hozzon: vörös színű legyen, ajándékba kapott, aznap este viseljék először és utána ki kell dobni – sorolta. A magyar babonákhoz hasonló az is, hogyha púpos vagy öregemberrel találkozik valaki elsőként újév napján, az szintén szerencsét hoz, de ha papot látnak, az pont az ellenkezője. Ugyanúgy jó jel, ha az első látogató, aki először kopog be, az férfi és sötét hajú.

Törnek a tányérok, repülnek a tévék

– Egy másik szilveszteri hagyomány, elsősorban délen – Rómában és Nápolyban –, hogy próbálnak megszabadulni a régi dolgoktól. Úgy tartják, hogy ezekkel a rossz szellemektől lehet megszabadulni, tehát ha kidobják a régi tányérokat, poharakat, egyéb tárgyakat, azzal az óév összes bajától megszabadulnak és tiszta lappal kezdhetik az újévet – mutatta be az olasz tanszék vezetője. Nápolyban ennek van egy továbbfejlesztett változata is: kidobolják az ablakon a régi eszközöket vagy akár nagyobb háztartási gépeket is, így szilveszter éjjel körültekintően kell a város utcáiban járni.

BS