Itt nyugszanak a cívis történelem nagy alakjai

Ahogy az egyik sírhely betonlapján az idő vájta réseket igyekezett egy férfi kőműveskanállal serénykedve, anyaggal telesimogatni, úgy próbálta Erdei Nóra a szombati vezetett séta részvevőinek tudásbéli hiányosságait érdekes információkkal kitölteni. A résztvevők a Debreceni Köztemetőben másfél óra alatt számos olyan sírnál álltak meg, amelyek fejfájára a cívisvárosiak számára ismerős neveket véstek, ám a földdel lezárt egykori életekről, személyiségekről csak keveset tudunk. Az első állomáson Zoltai Lajos emlékét idézte az idegenvezető. Ő volt a megyeszékhely első múzeumának igazgatója. A Hatvan utcai intézmény – mely azon a telken épült fel, amelyen Csokonai Vitéz Mihály költő meglátta a napvilágot – megalapításáért sokat küzdött. A földesi születésű helytörténész, muzeológus és etnográfus, Debrecen múltjának kutatója személyes közbenjárásának köszönhető, hogy Déri Frigyes bécsi selyemgyáros gyűjteménye a cívisvárost gazdagítja 1920 óta.

Ugyanebben az évben építették a nagylelkű adományozó nevét viselő új múzeumépületet, melynek első igazgatója, Ecsedi István sírboltjához lépdeltünk. A Boldog Feltámadás Reménye Alatt – olvashattuk a reformátusok nyughelyén gyakran látható fejfafeliratot. Ecsedi három kontinens országait kutatta, de megmaradt lokálpatriótának. Lappföldről rénszarvasagancsból faragott karcolozott kést és halhéjkanalat is magával hozott a helyi közönség örömére.

Az egyetem első tanára

Varjak elrugaszkodásától hulló juharlevelek adnak hátteret az őszi délutánon a sétánkhoz a következő, sokat emlegetett névig: Kenézy Gyula.

A Bartók Béla utcai kórház névadója Budapesten végezte tanulmányait, majd Debrecenben telepedett le. Megyei tisztifőorvosi mivoltában bontakozott ki kivételes szervezőkészsége és munkabírása. Nagy lelkesedéssel vágott bele az egészségügy fejlesztésébe, megreformálásába. Az 1912-ben alapított Debreceni Egyetem első rendes tanára volt, majd 1916-ban a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójává választották. Többek között ő vetette fel, hogy az orvosprofesszorok a klinika közelében lakjanak. Elhangzott, egykori lakhelyén, a Kenézy Villában hatalmas orvostörténeti gyűjtemény látogatható bejelentkezéssel.

Néhány méterrel arrébb, Diószegi Sámuel sírjánál arról is hallottunk, hogy az első Magyar füvészkönyvet alkotta meg sógorával, Fazekas Mihállyal együtt. A híres református lelkész, esperes, botanikus azonban nem az egyetlen Diószegi Sámuel volt a városban, akinek a ténykedései nyomot hagytak a debreceni történelemben. Ugyanígy hívták az első postamestert is, aki a Széchenyi utca 4. szám alatt működtetett postaállomást.

Többek között Kontsek Kornél textílipari kereskedőről, a DEAC egyik alapítójáról, Kiss Tamás költő-tanárról és a három gyermekét elveszítő, iskolaalapító Svetits-házaspárról is hallhattunk történeteket Erdei Nórától.

A Hajdúnánáson született Hódos Imre olimpiai bajnok birkózóról például megtudhattuk, hogy bár a legtöbb sportsikerét debreceni klubkötelékben érte el, 1949-ben katonai behívóval megerősített „ajánlatot” kapott egy budapesti egyesülettől, majd 1953-tól ismét a Debreceni VSC birkózója volt. A 1952. évi helsinki olimpiát így fővárosi sportolóként nyerte meg. A jó kedélyű, szerény férfi felé irányuló cívisvárosi szeretetről sokat elmond, hogy amikor az aranyéremmel a nyakában hazatért, itt nagyobb örömünnepet rendeztek, mint Budapesten.

Az író két helyen nyugszik

A következő márványba vésett neveket, a Régimódi történet szereplőlistáján is felfedezhetjük. Szabó Magda a Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordítót 90 éves korában 2007. november 19-én szólította magához az Úr. Korábbi kérésének eleget téve testét elhamvasztották, s földi maradványai egy részét Szobotka Tibor író budapesti nyughelyére vitték, míg a másik felét szeretett szülei porhüvelye mellé helyezték. A szerény, családi síron saját idézete áll: „Tündérek árva gyermeke, / Sosem feledlek el. / Meséid gyémánt madara / Míg élek, énekel. / Hogy elmentél a fény felé / Bezáródott az ablak. / Életem eltört pajzsa, Te / Míg élek siratlak.” 

HaBe