Gazdag életút áll a közgazdászból lett Széchenyi-kutató mögött

Takács Imre Hajdúszoboszló egyik legismertebb lakosa. Tanári pályafutása alatt számtalan diák került ki kezei közül, akik már az iskolai éveik alatt rendre a tanulmányi versenyek kiemelkedő résztvevőivé váltak. Emellett a térség országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedett a ’90-es években, valamint elmélyült kutatója Széchenyi István életének, munkásságának. 

– Sátoraljaújhelyen születtem 1932-ben, de általános iskolába Balmazújvárosban, majd középiskolába Debrecenben jártam. A közgazdasági egyetemen végeztem; doktoráltam is ott, illetve abszolváltam a tanári szakot – sorolta tanulmányi állomásait Takács Imre. Ezt követően a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen helyezkedett el mint tanársegéd, azonban később onnan távoznia kellett. 

– A hallgatók előtt népfelkelésnek neveztem a forradalmat 1956-ban. Kérték, hogy ezt vonjam vissza, de nem tettem. Ezután búcsúznom kellett az állástól, ami nem volt túl kellemes – idézte fel Takács Imre. 

Félév munkanélküliség után a megyei tanácsnál dolgozó egyik ismerőse közbenjárására került Püspökladányra, ahol a Petritelepi Általános Iskolában kapott tanári állást. 

– Magyart, történelmet és élettelen természetet tanítottam ott. Természetesen figyelnem kellett, hogy milyen kijelentéseket teszek – mondta. Mint fogalmazott, ahogy Széchenyit a maga korában, úgy őt is besúgók figyelték. 

Büszke a tanítványai által elért sikerekre 

Egy év elteltével a megyei tanácshoz hívták, ahol mint vezető közgazdász dolgozott. A tanítás közelebb állt mindig hozzá, így ez idő alatt óraadó is volt. 1961 és 1972 között Sátoraljaújhelyen, majd rövid ideig a Nyíregyházi Főiskolán is közgazdaságtant tanított. 

– A ’70-es évek elején szerettek volna egy közgazdasági szakközépiskolát létrehozni Hajdúszoboszlón, ezért a Hőgyes Endre Gimnázium akkori igazgatója, Gál Géza keresett meg engem, hogy segítsek neki – idézte fel. 1974-től indult el az önálló Közgazdasági Szakközépiskola, melynek Takács Imre lett az igazgatóhelyettese 1995-ig, egészen nyugdíjazásáig. 

– Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen szorgalmas diákjaim voltak, akik rendre jól szerepeltek az országos versenyeken. Az elmúlt csaknem 90 évem alatt kaptam én is elismeréseket, de a tanítványaim sikerei mindig többet jelentettek számomra – fogalmazott. 

– Nagy fordulat volt az iskolában, hogy pályázatot írt ki a Világbank, amelyet mindössze két hét alatt megírtam, és 1992-ben pozitívan bírálták el. A programhoz 36 iskola csatlakozott az országból, az egyik a miénk volt. Ezáltal lehetővé vált, hogy többek között a magyar irodalom, történelem, idegen nyelvek óraszámait növeljék a szakközépiskolákban – emelte ki. A tanári pulpitussal még egy időben, majd azt hátrahagyva politikai szerepet vállalt, és 1994-től a Hajdú-Bihar megyei 7. számú választókerület országgyűlési képviselője lett. Nevéhez fűződik többek között, hogy a 4-es számú főút elkerülő szakaszának építését 1996-ban a kiemelt beruházások közé emelte az akkori kormány. A ’70-es évektől kezdve nemcsak a tanítás volt a szenvedélye, de a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István életét is elkezdte kutatni. – Szinte lehetetlen őt teljesen megismerni. Sokoldalú személyiség volt, a naplójából például több oldal is hiányzik, de a fiához írt intelmeiből számos dologra lehet következtetni arról, hogyan is gondolkodott – mondta el érdeklődésünkre. Hozzátette, a legtöbb eredeti irat az Országgyűlési Levéltárban van, így főleg azok, illetve az egyre több magyarra fordított forrás segíti a kutatását. 

Széchenyi szenet is lapátolt a mozdonyvezető fülkéjében 

– Jelenleg az foglalkoztat, hogy akár mérnök is lehetett volna Széchenyi. Például angliai utazásai alkalmával ismerkedett meg a cement- és a betongyártással, az útépítés technológiájával, de előfordult az is, hogy a mozdonyvezető fülkéjében lapátolta a szenet, hogy annak a működéséről a lehető legtöbbet megtudjon – emelte ki érdekességként. 

Elmondása szerint nyugdíjazása óta sem tétlenkedik. Folyamatosan kap felkéréseket előadásokra egyetemektől, különböző civil szervezetektől, amelyeket örömmel teljesít, és soha nem kér honoráriumot ezekért. 1994-ben ő kezdeményezte azt, hogy az Országgyűlés minden évben emlékezzen meg Széchenyiről annak szülőházánál, a bécsi Herrengasse utcában. Azóta rendszeres résztvevője ennek a delegáció­nak Vitányi István országgyűlési képviselővel közösen. 

Bekecs Sándor