Papp Csaba: „Megfelelő átoltottsággal a koronavírus visszajut a tankönyvek lapjaira”

A megtett útról Papp Csaba, a DE KK Debreceni Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézet igazgatója számolt be a Hajdú-bihari Naplónak.

A huszadik század elején világjárvány söpört végig a bolygón, a spanyolnátha több millió emberéletet követelt. Akkor nem állt rendelkezésre hatékony gyógymód, oltás sem. Ma egy újabb pandémiát megszenvedve adódik a kérdés: milyen szerep jut a vakcináknak?

Lényeges a járványok kapcsán, hogy az ezeket okozó vírusok, baktériumok, amik feltűntek az emberiség történelme során, komoly pusztítást tudtak végezni már az ókortól napjainkig. Minden esetben a megismerés, a veszélyforrás beazonosítása volt a prioritás. Ezt követően jöhetett a gyógymód vagy maga a gyógyszer. A Covid–19 első hulláma idején az egyetlen eszköz a kezünkben a lezárás volt. Akkor nem is tehettünk mást, nem igazán tudtuk, mi ellen harcolunk, a tudománynak pedig időre volt szüksége a beazonosításhoz. El kellett jutnunk a megismerés azon szakaszába, hogy van-e használható gyógyszer a már meglévő tudástárban, vagy új fejlesztés indokolt. Addig is a fertőzésen átesett betegek plazmáját, immunglobulinját használta az egészségügy, ami sokat segített a súlyos állapotú betegeken. Miután sikeres volt a vírus meghatározása, megszületett a gyógyszer, itthon az intravénás remdesivirt, majd a tablettaformában bevehető favipiravirt használták. A legfontosabb feladat azonban a védekezés, a megelőzés. A testünk úgy működik, hogy mindenre emlékszik, amivel korábban találkozott, már gyermekkortól. Amikor megérkezett az első hír a koronavírus-védőoltás előállításának lehetőségéről, tudományos paradigmaváltás állt be. Az eddig ismert és használt oltástechnológiát egy teljesen új váltotta, mely lehetővé tette, hogy oltás formájában ne pusztán elölt vírust használjunk, hanem annak piciny részét, az üzenetvivő fehérjét juttassuk be a szervezetbe. Úgy lehet ezt a legkönnyebben szemléltetni, mint amikor mutatnak nekünk egy körözési fotót, és ezzel egyértelművé válik számunkra, megtanuljuk, hogy ki az ellenség, ki ellen kell védekezni. Vakcinákra lefordítva, ennek a módja lehet a tiszta messenger RNS bevitele, történhet a tüskefehérje felhasználásával, de akár a komplett elölt vírussal is. A lényeg, hogy a szervezet „megtanulja” az ellenségképet, és találkozás esetén mihamarabb megkezdje az antitestek termelését. Erre pedig a hazánkban elérhető mind a hat vakcina képes.

Abból kiindulva, hogy a spanyolnátha pusztítása ellenére is sokan elutasítóan fogadták a későbbi betegségekre kínált oltóanyagot, akkor felsejlik némi párhuzam a jelennel. Több mint száz év ezek szerint nem volt elegendő ahhoz, hogy ebben változás álljon be?

Fordítsuk meg a kérdést, több ezer év nem volt elég ahhoz, hogy az orvoslásba vetett bizalom sziklaszilárd legyen? Vannak olyan dolgok, be kell látni, amikkel egymagunk nem tudunk megbirkózni. Ha jogi problémánk van, jogászhoz fordulunk, ha új bútort szeretnénk, de mi nem tudjuk elkészíteni, megbízunk egy asztalost. De ha megbetegszünk, nem kérdéses, hogy orvosra van szükségünk, mégis sok esetben első körben a világhálón informálódunk; aztán megkérdezzük a családot, a hasonló betegséggel küzdő ismerősünk pirulát is ajánl a bajunkra. Számtalan esetben csak ezután jutunk el doktorhoz, holott nem kétséges, hogy az orvosok tudják a legpontosabban felállítani a diagnózist, kezelést ajánlani, gyógyszert felírni.

„Nem lehet kétség tárgya az sem, hogy egy orvos azt adja a betegének, ami számára a legjobb, hiszen ezért tanulnak, ezért végzik ezt a hivatást.”

A vakcinák esetében számomra döbbenetes volt, hogy bizonyos oltóanyagok ellen szinte népi ellenállás, aláírásgyűjtés szerveződött, miközben a védőanyagok indikációja, javasolt korcsoportja különböző volt, és számos más egyéb tényezőt is figyelembe kellett venni alkalmazásukkor. Egyesek mégis megkérdőjelezték a tudományos érveket. Világjárvány idején nem lenne szabad, hogy vita tárgyát képezze egy-egy oltóanyag, mert a funkcióját mind a hat, Magyarországon elérhető vakcina ellátja: megmutatja a szervezetünknek, hogy mi ellen védekezzen. Nem véletlen, hogy felkapott lett az állítás: a legjobb vakcina az, ami már bennem van. Hangsúlyozom,

a leghatékonyabb védekezés az oltás.

Túl vagyunk az ötmillió oltotton. Kihívásokkal teli volt az eddig megtett út?

Nagyon helyes volt az operatív törzs azon döntése, hogy kategorizálva indultak az oltóprogramok. Létszükség volt, hogy első körben a frontvonalban lévő egészségügyi dolgozók kapták meg a vakcinát, ezután az idősek, a kiszolgáltatott korosztályhoz tartozók, akiknél a fertőzés komoly szövődményeket tudott okozni, és akiket sajnos a leginkább érintett a halálozás. Ha visszaemlékszünk, december 25-én érkezett az első kamionnyi oltóanyag az ország területére. A főváros mellett három megyei jogú városban, köztük Debrecenben vette kezdetét a program már 26-án. Akkor négy oltóhellyel indultunk, január elején már tizenkettő, a hónap végére ez a szám már harminckettő volt. Ebben az időszakban az egészségügyben dolgozók kapták meg a védőanyagot, majd következtek a szociális intézményekben foglalkoztatottak és ápoltak. Fontos kiemelni, hogy az oltási program nem korlátozódott Debrecenre, a Berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórházzal és a Debreceni Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézet (DAEFI) mobil oltóhelyeivel az összes megyei szociális intézményben, 125 helyszínen, összesen 82 településen oltottunk. Volt olyan nap, amikor tíz járművel indultunk útnak, és meg­esett, hogy 10-16 mobil oltócsapat dolgozott egyszerre. Több mint ötezer oltóanyagot tudtunk beadni egy hét alatt, eljutva minden érintett településre, és mindezt két körben végeztük. A megye oltási programját az operatív törzs javaslataival a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal megyei oltási munkacsoportja vezeti. A munkában a Debreceni Egyetem Klinikai Központja mellett a Berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház is részt vett. A 150. oltási napunkat és a 250 ezer oltás beadását nemrég ünnepeltük. Azt gondolom, hogy egy 540 ezres lélekszámú megye esetében ez az adat nem elhanyagolható, de azt fontos megjegyezni, hogy ehhez még a háziorvosok is jelentős számmal járultak hozzá pluszban.

Következnek a fiatalok és a gyerekek?

A 16-18 éves korosztály oltása már folyamatos. Jelenleg az ő korcsoportjuk, valamint a szociálisan aktív 20-30 évesek a leginkább veszélyeztetettek. Ők azok, akik erejük teljében vannak, kiterjedt a kapcsolati rendszerük, sokat érintkeznek egymással. Szintén ők azok, akik nehezen tudják elképzelni, hogy egy fertőzés alkalmával eljöhet a pont, amikor nehéz levegőt venni, és az ember az életéért küzd. Azzal sem érdemes áltatnia magát senkinek, hogy ez a betegség egyszer csak eltűnik. A vírus még egy ideig biztosan velünk lesz, de ha már védettek vagyunk, már nem lesz képes minket komolyabban megbetegíteni. A vírus a szervezeten belül korlátozottan lesz képes szaporodni, ezzel együtt fertőzni, így nem alakulnak ki gócpontok, tömeges szórás és pandémia. Ráadásul ennek a korosztálynak most megvan az a lehetősége, hogy amennyiben ma regisztrál az oltásra, másnap már meg is kaphatja azt.

Rátérve a gyermekekre, a 12–16 éves korosztály esetében még folyamatban van a jóváhagyás. Két oltóanyag már megkapta uniós szinten az engedélyt, így az operatív törzs jóváhagyását követően elindulhat majd az oltási program.

Ezt értelmezhetjük úgy, hogy nem várható negyedik hullám?

A jelenlegi átoltottsági szint mellett is bizakodó vagyok. A korábban említett fiatalok, a szociálisan aktív korosztály bevonása ehhez nagyon fontos lenne.

„Jó volna eljutni végre oda, hogy a koronavírus visszakerüljön az infektológiai tankönyvek lapjaira a többi betegség mellé, ahová való ahelyett, hogy másfél éve szinte csak erről beszél a világ.”

Örömteli lenne túl lenni ezen az időszakon, hiszen ez mindenkit megviselt testileg és lelkileg. Emlékezzünk vissza, milyen várakozás előzte meg az egészségügyi szállítmányok érkezését. Az országoknak egyik napról a másikra kellett rádöbbenniük a kiszolgáltatottságukra. Úgy vélem, ha egy nemzet szeretne önellátásra törekedni egy pandémia idején, hogy csökkentse az ilyen jellegű függőségét és erre megvan a tudományos és anyagi háttere, akkor az üdvözlendő. Magyarországon ma már készül megfelelő számú és minőségű szájmaszk, kézfertőtlenítő, számos területen van hazai termelésünk, ez nagy biztonságot jelenthet. Ez hamarosan bekövetkezik a vakcina esetében is, ami nemzetstratégiai szempontból kiemelkedő.

Matey István

Névjegy

Dr. Papp Csaba 1999-ben aneszteziológia és intenzív terápia szakorvosi szakképesítést, majd 2020-ban háziorvostan szakképesítést szerzett. Az egészségügyi rendszerszemlélet elmélyítésére 2009-ben egészségügyi szakmenedzseri oklevelet, majd 2014-ben mesterfokozatot szerzett a budapesti Semmelweis Egyetemen. PhD-fokozatát 2017-ben szerezte meg az egészségtudományok területén. 2006 óta Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlésének önkormányzati képviselője, az egészségügyi és szociális bizottság egészségügyért felelős alelnöke. 2008 óta a Népegészségügyi Kar óraadó oktatója. 2019-ben a Debreceni Egyetem Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézet megbízott igazgatójának nevezték ki; a Kenézy Gyula Campus oltóhelyeinek és mobil oltópontjainak vezetője. Nős, két fiú édesapja.