A kalligráfia az írnokok korából származik; aki szeretné, ma is elsajátíthatja

Ennek művészeti szintre emelése a kalligráfia, mely díszes, szép kézírást jelent. Nem más ez, mint a betű művészete – véli Bakos Szilvia debreceni rajztanár, akit műhelyében látogattunk meg azért, hogy közelebbről is megismerhessük és láthassuk ezt a tevékenységet. Maga a kalligráfia szó egyébiránt görög eredetű, mely a kallos (szépség) és grafosz (írás) szavakból áll össze. – Nagyon sokfajta írás van, többféle betűtípus. Nekem két kedvencem van, az egyik a gótikus, ami kissé szögletesebb, és egy-egy betű is több elemből áll. A másik az angol folyóírás, az úgynevezett copperplate, mellyel mindenfélét lehet írni. Az a jellegzetessége, hogy hol vastagabb, hol vékonyabb a vonal, kicsit lehet „pacásabban” is, el lehet rugaszkodni a kötött írástípusoktól. Szintén nagyon szép az anglaise is, ami egy sokkal cirádásabb betűtípus megnevezése – avatott be Bakos Szilvia.

A technikát illetően megtudtuk, számos részlet befolyásolja, hogy milyen lesz a végeredmény. Különféle papírokon más-más nyomot hagy a tinta is, utóbbiból is van többfajta. Szilvia asztalán például kínai, japán és indiai tus is sorakozik, ezek mind különlegesebbek, de majdhogynem bármivel lehet gyakorolni a kalligráfia alkalmazását.

És itt jön a lényeg: a gyakorlás.

Bele lehet tanulni

– Sokan szeretnének szépen írni, és ahogy a rajzolás, ez is tanulható, fejleszthető. Ha valaki belemelegszik ebbe a folyamatba, egészen biztosan megtalálja az útját.

„Úgy gondolom, a tehetség csupán 5 százalék, a maradék 95 pedig a munka.”

Ha valakinek például megtetszik egy betűtípus, kinyomtatja, elővesz pauszpapírt, ráteszi, és ha kellő időt szán rá, be lehet gyakorolni a mozdulatot. Habár a írásról beszélünk, mégis olyan, mintha az ember rajzolna. Ilyenkor a jobb agyfélteke lép működésbe. Különböző tollhegyek vannak, melyekkel más-más vastagságú vonalat tudunk írni. Az sem mindegy, hogy milyen dőlésszögben tartjuk a tollat: minél alacsonyabb a szög, annál vastagabb vonalat húz. Az is fontos, hogy milyenek a tollszemek, milyen írásirányok vannak, addig kell gyakorolni, amíg lendületessé válik ez a folyamat. Manapság már leginkább fémtollakat használnak a kalligráfiához, korábban azonban madártollal írtak.

– Ezt ferdén megvágták vagy bemetszették, a toll belső struktúrája pedig engedte, hogy a tinta felszívása után lehessen vele írni. Ez itt a kezemben egy kócsag tolla, de otthon van galamb-, gólya- és varjútollam is. Ahány van, annyiféle módon működik. Evőpálcikából is lehet tollat készíteni, ezek például abból készültek – mutatta a fapálcikákat, amelyek immár szebb sorsra lettek hivatottak a művész kezei között. Régen a kalligráfusok egyébiránt mind maguknak készítették el az eszközeiket: a tollat, az íróvesszőt, az írónádat, sőt még az ecsetet is, ezt hajvégekből vagy állati szőrből, illetve a tintát is. Ma természetesen már mindent egyszerűen meg lehet vásárolni a művészellátó boltokban.

Az alkotás folyamata mindig lélekből fakad

Az otthoni kézműveskedés reneszánszát éli, sokan a művészetek felé fordulnak, hogy tartalmasan töltsék szabadidejüket.

Nem utolsósorban, talán divat is lett mindenféle kézzel készített tárggyal vagy alkotással büszkélkedni. A kalligráfia gyakorlása jó alternatívát jelenthet arra, hogy az emberek kiszakadjanak a monoton hétköznapokból. Bakos Szilvia számára az alkotás mindig egyfajta átszellemülést is jelent. – Az írás mindig lélekből indul. Megvárom azt a pillanatot, amikor érzem, hogy elindul bennem, és utána kezdem el írni a betűket. Ez egy flow-érzés számomra, ami segít megtanulni koncentrálni is. Az, hogy leülünk, és csak arra figyelünk, milyen vonalat írunk éppen, a figyelmet nagyon fókuszálttá tudja tenni. Ez a gyerekeknél például kifejezetten jó dolog. Van néhány tanítványom, akik szívesen írnak ilyen szép betűkkel, szívesen tanítom őket az alapokra. Nagyon szeretik, és sok szép munkát készítenek. Élvezik azt a folyamatot, amikor rájönnek arra, hogy milyen a ritmusa az írásnak: hol vékony, hol vastag. A gótikus betűknél még több figyelem kell, az nem folyóírás, sok eleme van egy-egy betűnek is – mondta.

Hobbinak is kiváló

Úgy véli, az írás több energiabefektetést igényel, mint a rajzolás, főleg, hogy ma már nem is nagyon írunk kézzel. Természetesen vannak, akiknek gyönyörű a kézírásuk, kezünkbe is akadt egy ilyen levél ottjártunkkor. – Az írás ma már a művészetek közé tartozik. Régebben is az volt, a kolostorokban a szerzetesek írtak, utána az arisztokrácia kiváltsága lett, aztán egyre jobban folyt be a hétköznapokba – fogalmazott Szilvia. A kalligráfia mindenesetre sokak érdeklődését felkeltheti, egyedi esküvői meghívókat, ültetőkártyákat, ajándékokat lehet általa különlegesebbé tenni. Természetesen azzal sincs semmi probléma – sőt! – ha az ember csak leül, eltervezi, hogy valamit szépen megír, és mindenféle különösebb cél és kötöttség nélkül átadja magát az alkotás szépségének.

Vass Kata