Az élők házának hívják a temetőt

Debrecen - A zsidó hagyományokban a halottaktól való búcsúzásnak is szigorú rendje van.

Amikor egy településen zsidó közösség alakul, legelsőnek a temetőt jelölik ki a település határain kívül. Ezzel egy időben a közösség tagjaiból megválasztják a Szent Egyletet, amely a zsidó testvérek temetéséről gondoskodik. Az elhunytak lelke halhatatlan, visszatér a Mindenhatóhoz.

Éppen ezért a temető elnevezését sem a halálhoz kötik, Az élők házának hívják”

– mondta el a Napló érdeklődésére Heller Zsolt folkesztéta.

Hely a léleknek

Az elhunytat lehetőség szerint még aznap eltemetik. Miközben a halottat mosdatják, az ajtókat és ablakokat résnyire nyitva hagyják. – Mindez azért van, hogy a lélek szabadon távozhasson. Szintén ezt a célt szolgálja, hogy a mosdatás vizét a szabadba öntik ki. Fontos, hogy a koporsó deszkái között is legyenek rések, ezek is a lélek járását engedik – mondta, hozzátéve, hogy csak jelöletlen és csiszolatlan koporsókba helyezik a fehér ruhába öltöztetett elhunytat. Ez a gyász színe is a zsidó szokásokban. Ráadják továbbá az imasálat, melynek rojtait levágják.

A zsidó ember mindennapjait 613 micva (parancs) betartása szabályozza. A rojtok szálainak és csomóinak szorzata a 613 parancs számát adja ki, ám az elhunytat a földi élet szabályainak betartása már nem érinti”

– magyarázta Heller Zsolt.

Eltakart tükör

A temetés előtt a gyászolók áldást mondanak, és megszaggatják ruhájukat a szív felett. Ezt az öltözetet kell viselniük a gyászhét ideje alatt annak szimbólumaként, hogy a bánat miatt meghasadt a szívük. A ravatalnál búcsút vesznek az elhunyttól, majd elkísérik őt utolsó útjára. Zsidó szokások szerint nincs boncolás és hamvasztás, valamint tilos az elhunytak egymásra temetése. Ugyanakkor a családtagokat egymás mellé, vagy egymáshoz közel hantolják el. A temetésnek szigorú szabályai vannak, többek között kifordított tenyérrel hantolnak földet a sírba helyezett koporsóra, valamit fejjel kelet felé helyezik el a holttestet. A temetést követően a közeli hozzátartozók hét majd harmincnapos gyászt tartanak, ezután elkezdődik a tizenkét hónapos gyász szakasza. Ekkor az otthonaikban lefedik a tükröt, hogy a gyászoló ne láthassa a bánatos arcot.

A halottak sírjait évente legalább két alkalommal kötelező látogatni, ám az elhunytak lelkét nem illő sokszor megzavarni. A sírokra nem virágot, hanem kavicsot vagy követ helyeznek el a látogatók emlékezés gyanánt.

Tanulni a halálból

– Van egy olyan zsidó szokás, amely azt mondja; nem fejezhetünk be írást és beszédet bánattal és szomorúsággal átitatva. A ma emberének kultúrájában a halál más értemet kap, mint az őseink idejében. Minden azért történik, hogy az élők tapasztaljanak, és tanulhassanak belőle, hogy az életüket jobbá tehessék. Még akkor is, ha a hozzátartozó elvesztése nagy fájdalommal jár.

Arra kell gondolni, mennyi mindent adott ő nekünk, azalatt az idő alatt még együtt lehettünk vele. Akár életének utolsó pillanataiban is”

– fogalmazott Heller Zsolt.

HBN–VK

[related-post post_id="3661355"]