Leporolnák a jogszabályokat a magyar tuningmesterek

Debrecen, Miskolc - Autóépítő fiatalok egy csoportja szerint idehaza túlontúl sok a hivatali „gáncsoskodás”.

Május 8-án cikkeztünk arról, hogy mintegy félmillió autó engedély nélküli átalakításokkal közlekedik a hazai utakon. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) adataira támaszkodó írásunk „kiverte a biztosítékot” profi autóépítők egy csoportjánál, akik csokorba szedték az ellen­érveiket.

Mit ér a papír, ha…

– Hiába rendelkezünk hivatalos TÜV-igazolással egy bizonyos alkatrészről, ez idehaza alapból kevés. A magyar hatóságoknak „papírhegyekre” van szükségük ahhoz, hogy elfogadják azt a változtatást az autón, amit egyébként Európában legálisnak tekintenek – osztották meg velünk ez irányú tapasztalatukat a North­EastCompany nevű csapat tagjai, akik szerint éppen ideje lenne a 40 éves jogszabályokat „leporolni” és a mai kor szellemében újragondolni. Azt is abszurdnak tartják, hogy folyamatosan változik a tuningalkatrészek, illetve bármilyen apró módosítások forgalmi engedélybe történő beíratásának a folyamata. Ha például valaki olyan tuningolt autót hoz be külföldről, aminek a forgalmijába odakint bejegyezték az átalakításokat, akkor ezt idehaza automatikusan átírják, mivel egyszer már megfeleltek az uniós szabványoknak. „Elvileg. Gyakorlatilag ugyanis vannak olyan helyek az országban, ahol ezt a változást nem hajlandóak bejegyezni a forgalmiba, míg 300 kilométerrel odébb kérdés nélkül bejegyzik” – állítják a tuningolásból élők, akiknek azonban nem csak ez a visszásság csípi a szemét.

Fotó: Bujdos Tibor

Szerintük az odáig rendben van, hogy aki költ az autójára, az ne sajnálja hivatalos helyen beíratni az átalakításokat a jármű okmányaiba, de miért kell például egy 200 ezer forintos, TÜV-minősítésű futóműről még annyi igazolást, tanúsítványt kérni, és ilyen-olyan pecséteket beszerezni, hogy végül 300-400 ezer forintjába kerül a tulajdonosnak, mire a bejegyzés megtörténhet?! Nem értik, hogy ha EU-tagok vagyunk, akkor itthon miért vonatkoznak más szabályok ránk, mint azokra az uniós polgárokra, akik ugyanazt az autót használják, ugyan­olyan alkatrészekkel odakint. Azt mondják, számtalanszor fordultak már konkrét kérdésekkel a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz de (életszagú válaszok helyett) mindahányszor száraz jogszabályi hivatkozást kaptak.

Némi túlkapásnak érzik

Nem túlzás az, hogy ha például egy számmal nagyobb felnit tesz fel az ember az autójára, már ezért elveszik a forgalmit? Ha a gyárinál nagyobb féket teszek a kocsimra, miért lesz balesetveszélyes? És ha egy, a TÜV által elfogadott, négypontos biztonsági övet teszek a kocsimba (ami köztudottan jobban tart), az miért balesetveszélyes? Vagy egy kagylóülés, ami ugyancsak jobban tart, miért balesetveszélyes?

– és egyre csak sorolják a kérdéseiket, amelyekre végre valakitől, valamilyen értelmes választ várnak. Addig pedig azt remélik, hogy az uniós jogharmonizáció belátható időn belül az ő szakterületüket is utoléri.

HBN–PA

Ne vegyék egy kalap alá!

A csoport tagjai nem azt állítják, hogy úgymond az ő oldalukon nincsenek „kókány” emberek, mert vannak, csupán azt kérik, hogy a szakmában ne vegyenek mindenkit egy kalap alá. – Összességében azt szeretnénk, ha nyugati mintára itthon is egyszerűsödne az átalakítások „lepapírozása”. Nem arról van szó, hogy mindenféle beavatkozást feltétel nélkül írjanak be a hatóságok az átalakított autó forgalmijába, de a negyvenéves jogszabályok tényleg megértek a „leporolásra” – fogalmaztak a North­EastCompany csapat tagjai.

Tuningverdák Debrecen útjain: életveszélyes lehet az illegális átalakítás

A gépkocsik esetleges tuningolásának mikéntjét szigorú szabályok írják körül, és aki az úgynevezett „sufnituninggal” is megelégszik, annak bizony többe kerülhet a leves, mint a hús. Iparági becslések szerint csaknem minden második, gépjárműre szerelt kiegészítő ismeretlen eredetű, nagy részük hamisítvány. Ez főleg akkor aggályos, ha például a kormánymű átalakítását érinti. De olyan apróságokra is érdemes odafigyelni, hogy az ablakokra csak műbizonylattal rendelkező fólia kerüljön.