„Már sosem tudom meg, miért vittek el”

Debrecen, Balmazújváros - Hűse Péter története több olvasói levélben felvetett problémához is adalékként szolgálhat.„Először szülőhelyemen, Balmazújvároson, majd a megyei és az országos levéltárakban éveken át kerestem valamit arról: milyen címen vittek el engem munkaszolgálatra 1944. június közepén a Kárpátokba?” Ezt a kérdést idézte fel újból benne állandó levelezőnk, Földes László írása a Donhoz kiküldött munkaszolgálatosokról. Igaz, Hűse Péter csak Prislop-tetőn ásott lövészárkot az úgynevezett Árpád vonalon, de ki tudja, hogyan végezte volna, ha néhány hét után nem szökik haza. Sorsát tehát a saját kezébe vette, viszont nagyon szeretné azóta is tudni, kik szólhattak bele kívülről, mert dokumentumok híján csak feltételezésekbe bocsátkozhat. Nem zsidó származású, politikailag megbízható lehetett, hiszen a kézműves és iparos fiatalokat tömörítő Katolikus Legényegylet (KALOT) elnökhelyettese volt, valamint levente segédoktató, s ebben a minőségében ő vezényelte le Balmazújvároson az utolsó leventevizsgát 1944. június közepén.

Tíz évvel ezelőtt a Hadtörténeti Múzeumtól annyit sikerült megtudnia, hogy az akkori okmányok Budapest ostrománál elégtek. A kérdésére adott hivatalos levél azt is tartalmazta, hogy a katonai munkaszolgálatos századokba főleg nemzetiségieket, kisegítő munkaszolgálatosokat, részben zsidókat, részben politikai megbízhatatlanokat osztottak be. A honvédelmi törvény alapján 1944 nyarától a keleti és dél-keleti határerődítések építésére munkaszolgálatra kötelezték a 12 és 23 éves közötti leventéket is három korcsoportban. Ez lehetne elvitelére a magyarázat, ám a hadifogolyszerű lágerkörülmények miatt Hűse Péter úgy gondolja, ennél többről lehetett szó, valakinek mégis szúrta a szemét.

Hogy mi, az kiderül a Napló pénteki számából, illetve az újság www.naplo.hu digitális kiadásából, ahol a cikk teljes terjedelmében olvasható.

HBN-ÉP