2014.01.24. 19:36
Szubjektíven az objektíven át
Debrecen - „Rengeteg olyan embernek mutathatom meg ezeket a pillanatokat, akik egyébként nem láthatnák.”
Debrecen - „Rengeteg olyan embernek mutathatom meg ezeket a pillanatokat, akik egyébként nem láthatnák.”
– Sportrajongó vagyok, tinédzserként kijártam a meccsekre szurkolni, és megismerkedtem ultrákkal, akikkel együtt élőképeket alkotva, koreográfiákkal buzdítottuk csapatunkat, nagyon élveztem, hogy ehhez a közösséghez tartozom. Én voltam a legfiatalabb, és a barátaim biztatására elkezdtem megörökíteni ezeket az eseményeket – mesél a kezdetekről Derencsényi István, akit szerdán tüntettek ki a 32. Magyar Sajtófotó-pályázat művészet egyedi kategóriájának „ezüstérmével” – olyan lelkesen, hogy könnyű elképzelni a 14 éves fiút, ahogyan az ordító tömegben és füstködben állva filmes fényképezőgépével laikusként igyekszik múlhatatlan képpé tenni az érzést.
– A mérkőzésen találkoztam Nagy Gáborral, az akkori debreceni hetilap fotóriporterével, akitől rengeteget tanultam, és 2000–ben már azzal töltöttem a hétvégéimet, hogy minél jobb meccsfotókat készítsek az újságnak, immár a pályáról. Középiskolás voltam, amikor a DVSC honlapjának szerkesztője is megkeresett fotókért. Izgalmas időszak volt, idegenbe is jártam a csapattal. Ekkor vettem az első digitális gépemet a szüleim segítségével. Ők sosem erőltettek rám más szakmát, pártolták, mert látták, hogy megtaláltam benne magam – válaszolja, amikor felvetem, református lelkész szülei hogyan viszonyultak kialakulóban lévő hivatásához. – Tudatosan készültem erre a pályára, mindennél jobban érdekelt, és mindig is itt szeretettem volna dolgozni, ahol most vagyok.
Ez a vágya hamar megvalósult: érettségi után az Inform Média kiadó Tipp újságához hívták fényképezni, majd három évvel később, a Napló fotósának nyugdíjba vonulásakor állást ajánlottak neki.
– A napilap egészen más világ, sokat segített ebben az időszakban Czeglédi Zsolt és Iklódy János. A riporteri munkát élvezem a leginkább, szeretek találkozni az emberekkel, és elcsípni az érzelmeiket. A munkám egyik legemlékezetesebb pillanata, amikor először bajnok lett a LOKI. A csapat öltözőjében fotózhattam ezeknek az ikonikus embereknek az örömét, majd egy nyitott buszban utazhattam velük végig a stadiontól a Kossuth térig, ahol 30 ezer sportrajongó várta őket. Elképesztő élmény volt, közben arra gondoltam, hogy rengeteg olyan embernek mutathatom meg ezeket a pillanatokat, akik egyébként nem láthatnák. Hasonló tapasztalat volt az Iron Maiden-koncert is. Szeretem ezt a várost, ezt a megyét, minden megvan. Itt olyan kulturális és sportesemények zajlanak folyamatosan, amelyeket érdemes megörökíteni, szeretek azok között az emberek között lenni, akiket ismerek, szeretek és akikről érzem, hogy szeretnek. És itt a nagy kedvencem, a Hortobágy, amely nagyon megnyugtat – vallotta.
Olykor szükség is van erre, mert, mint mondja, a legelső halálos baleset legalább annyira megragadt az emlékezetében, mint a jó élmények. A hajdúhadházi vonatgázolás nagyon megrendítette, akár a biharkeresztesi nyolc halálos áldozattal járó baleset, de erősebbé is tette. – Ezek olyan helyzetek, amikor az ember nem szeret fotózni, de kell, méghozzá tisztelettel, a körülményeket mégis láttatva. Nem szabad beleragadni bizonyos szituációkba.
– Nyugdíjas koromig itt és ezt szeretném csinálni, itthon vagyok – feleli amikor a jövőbeli terveiről faggatom. – Sok gyermeket, nagy családot szeretnék majd, hisz én is abban nőttem fel – zárja a beszélgetést Debrecen „Derije”.
HBN–HABE
Budapest, Debrecen - Derencsényi István második helyezést ért el az ország legrangosabb sajtófotó megmérettetésén.
Budapest, 2014. január 23., csütörtök (MTI) - Bielik István, a Népszava munkatársa nyerte el A véget nem érő pokol című képriportjával a 32. Magyar Sajtófotó Pályázat nagydíját.
Budapest, 2014. január 23., csütörtök (MTI) - A közmédia négy hírügynökségi fotóriportere összesen tíz díjat nyert el a 32. Magyar Sajtófotó Pályázaton, melynek eredményhirdetését csütörtökön tartották Budapesten.
