A pedagógusi elkötelezettség példája, Kósa Lajos (1932-2013)

Debrecen - A pedagógust más értékelések mellett a diákok tisztelete, szeretete minősíti. A diák akkor tiszteli tanárát, ha a követelés színvonallal és következetességgel jár együtt. S akkor szereti, ha mindehhez emberség, megértés társul. Az elhunyt Kósa Lajos tanár úr ilyen volt.

A matematika-fizika szakos diploma megszerzését követően egy évig Kisar községben, majd Fehérgyarmaton tanított. Ezt követően helyezkedhetett el Debrecenben a Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumban, s a későbbi szakközépiskolával egy életre szóló elkötelezettséget vállalt. Az intézményt akkoriban Ujhelyi Istvánné, a legendás Klári néni vezette, aki csak rátermett pedagógusokat tűrt meg maga mellett. Akiket a Bethlen általa is képviselt szellemisége jellemzett: magas szakmai színvonal; hagyományos, de szabad szellemű nevelési értékek; érzelmi azonosulás. Ennek az igénynek teljes mértékben megfelelt. S hamarosan olyan sokoldalú pedagógusi értékeket mutatott, amelyek a nagy tanár egyéniségek sorába emelték.

Mindenekelőtt matematika tanár volt: magas szintű magyarázatait kérlelhetetlen következetességű követelés kísérte. Azonban a számonkérés fegyelme mellett az emberség figyelme jellemezte: az éltanulót fejlesztette, a lemaradót segítette. Versenyzőket, későbbi egyetemi oktatókat nevelt, s a tanórai viták során meggyőzhető volt, ritkán előforduló tévedéseit elismerte. Statisztika és fizika órákon a tanárjelöltek szorongtak, mert segítőkészsége mellett nem tűrte a szakmai pontatlanságot. A technikai eszközök használatában pedig közelíteni sem tudták elméleti és gyakorlati ismereteit.

Ma már hiánycikk ez a tanártípus: mindenféle szemléltető eszköz használója, karbantartója és megjavítója. Írásvetítő, episzkóp, magnetofon, filmvetítő – amelyhez még mozigép üzemeltető oklevele is volt – állandó bevethető eszköz volt az iskolában. Nála a hamar elnyert gyakorlati oktatás vezető kinevezés nem formális funkciót, hanem elismert szakmai vezetést jelentett. Saját Csepel motorját, legendássá vált Trabantját is maga szerelte, amelynek minden csavarját ismerte.

Fejében volt az épület teljes berendezése is leltár szerint. Ha az iskolának időnként költöznie kellett egy-egy beszakadt tető vagy hulló vakolat miatt, szervezőkészsége nélkülözhetetlen volt: bármelyik asztal, szék, falikép, tábla pontos helyét tudta. Osztálykirándulásain az ország minden szálláshelyét, nevezetességét ismerte és ismertette. Számos kitüntetését az Agrártudományi Egyetem is kiváló oklevéllel gazdagította az évente szervezett őszi diákmunkák, a kukoricatörés, gyümölcsszüretelés eredményességéért. Sportolóként szintén éremgyűjteménnyel rendelkezett, a birkózást olimpiai szinten űzte. Tanár-diák focimeccseken csodálták a matektanár mértani pontosságú átadásait.

Úgy hírlett, az iskola elismerésére volt legbüszkébb: tavaly a nevelőtestület egyhangú határozatával „A Bethlen Örökös Tanára” címet adományozta díszdobozba foglalt oklevéllel négy évtizedes példamutató életpályájáért, az iskola iránti elkötelezettségéért. Ez a tántoríthatatlan hűség még nyugdíj után húsz évvel is az érettségi találkozók, élménybeszámolók, generációs találkozók elmaradhatatlan részesévé tette a szélütések nyomán egyre nehezülő beszéde, gyengülő járása ellenére is; míg a legutolsó csapás ezt végleg meg nem hiúsította. Néhány nappal ezelőtt egy készülő 45 éves érettségi találkozó tagjaihoz kör-email érkezett: „Osztályfőnökünk a találkozón nem vehet részt, mert már az égieknek tart matek órát!” Talán a világ így kiszámíthatóbb lesz. Úgy legyen!

Idős Kósa Lajost július 24-én délben a Debreceni Köztemetőben örök nyugalomra helyezték.

Pallás György, volt középiskolai igazgató