2008.10.16. 07:06
Álommunka vár-e minket külföldön?
<p>Persze mi mondtuk a betanult szöveget a rendőröknek. Persze tudták, miről van szó, és azt mondták, legközelebb így visznek minket a határig.”- mondja a lány, miközben két csuklóját egymásra teszi.</p>
Ó, a messzi, ám de fejlett nyugat! De jó is lenne ott élni! Képzeletünkben ott a kerítés is kolbászból van, na de mit mond az, aki valóban ott élt?
Kende Edit két évig lakott Bécsben, és ő nem látta az említett szafaládékat a házak előtt. „Távoli ismerős intézte, hogy kijuthassunk, anélkül nem is nagyon lehet boldogulni. A barátnőmmel találkoztunk két családdal, kiválasztották, melyikünk kihez menjen, mint a hentesnél. Házvezetőnőként dolgoztam napi két-három órát, a szerda és a hétvége pedig szabad volt. Nem is fizettek rosszul, főleg, hogy a családanya barátnőihez is el-el jártam vasalni. Volt egy gyönyörű, berendezett szobám. Nyáron a napjaim nagy részét az tette ki, hogy a gyerekeket vittem a strandra.”
Tanulj meg tűrni
Na igen! Luxus-élet ahhoz képest, amit itthon kell egy huszonévesnek elviselnie, ha már befejezte az iskolát és nem talál munkát. Edit természetesen eljárt bulizni, ruhákat vásárolt magának. Na de akkor miért is jött haza?
„Nem volt bajom a takarítással, nekem nem büdös a munka.
Szerettek nagyon, sok ajándékot kaptam, a nagymama is úgy kezelt, mint az unokáját. Na de azért előfordult, hogy éreztették velem, hogy csupán egy vendégmunkás vagyok. Volt, hogy le kellett guggolnom a lépcsőn, és ujjal kellett takarítanom a lépcsőfokok közötti réseket, és természetesen nem csinálhattam azt, amit akarok.
El kellett mindig kéreszkednem, ha menni akartam valahová. Teljesen más, ha ott laksz a családnál, mintha te fizetnéd a lakást. Nem kerül pénzbe ugyan, de nem vagy szabad. Elég sok kompromisszumra és nagy tűrőképességre van szükség, ha kimész.”
Na és persze nyelvtudásra. A lány német szókincse kimerült a ja és neinban, amikor oda került. „Félig magyar volt a család, és sokat segítettek. De mikor már elegem volt, akkor bántam, hogy nem tudok jobban németül, mivel akkor elmehettem volna akár egy kávézóba is dolgozni.
Ott dupla pénzt kerestem volna, és akkor talán haza sem jövök. Mert így, hogy ott kint is mész, bulizol, vásárolsz, egyszerűen élsz, nem tudsz félretenni.
Edit elmesélte, hogy amikor kint volt, egyszer majdnem letartóztatták. Mivel feketén dolgoztak, még az uniós tagságunk előtt, az útlevelükben lévő pecsétnek nem volt szabad három hónapnál régebbinek lenni, és két napot lehetett kint tölteni. „Két magyar lánnyal mentünk bulizni, megismerkedtünk két osztrák sráccal, akik autóval voltak.
Igazoltattak minket a rendőrök, és az egyikünknél nem volt útlevél. Persze mi mondtuk a betanult szöveget, hogy csak két napja vagyunk itt, de mivel a lány felhívta a családot, akinél volt, egyből gyanakodni kezdtek. Persze tudták, miről van szó, és azt mondták, legközelebb így visznek minket a határig.”- mondja a lány, miközben két csuklóját egymásra teszi.
Izgalmasnak tartotta a kinti két évet, s ha nem lenne most állása, vissza is menne. „Bár szinte semmi pénzzel jöttünk vissza a barátnőmmel, nagyon jó lehetőségnek tartom ezt a tapasztalatszerzésre. Ismét belefognék odakint, még ha ugyanazt kellene is csinálnom, mint évekkel ezelőtt.”
DEBRECENI ÁLLÁSOK: KLIKK IDE!
HAJDÚ-BIHARI ÁLLÁSOK: KLIKK IDE!
