„Elkúrtuk” helyett

Először csupán annyi tűnt fel, hogy hosszú hónapokon át lent van a sunyiban a dollár. Ha épp lehetett is ennek okáról hallani, az annyi volt, hogy valami amerikai hitelpiaci válság…

Aztán, mára – tessék. Kedves tanárom jó tíz esztendővel (!) ezelőtti szavai jutnak eszembe, melyekkel a „pénzügyi világ nem is olyan túl távoli összeomlására” utalt.

Máris itt lenne?
Talán azért is fontos most minél komolyabb állami garanciát vállalni a bankbetétekre, mert így nagyobb a valószínűsége, hogy nem lesz szükség annak érvényesítésére.

Tudniillik, ha a jelentősebb összeghatárú biztosíték hallatán a betétesek megnyugszanak, s nem fejik szárazra kedvenc pénzintézetüket órák alatt, akkor valószínűleg nem fognak bedőlni a bankok.

(Vigyázó szemünket a tíz évvel ezelőtti postabankos beborulásra vessük – amelyet azóta minden valamirevaló hazai tömegkommunikáció-oktató műhely az úgynevezett önbeteljesítő jóslat kiváló példájaként citál.)
Azt mondják elemzők, Gyurcsány Ferencnek jól is jöhet, hogy e helyzetben a „nemzet nagy megmentőjeként” állhat ki – másfelől pedig komoly hátrány a kormánypárt számára, hogy a világméretű pénzügyi válság következményei alaposan „betehetnek” a választás előtti, menetrend szerinti osztogatásnak.

Ha egyáltalán csak az osztogatás marad el. Mert, ugye, arról is szó esett, hogy a válságkezeléskor „semmi sem tabu”, azaz a már meglévő juttatások – a 13. havi nyugdíj és társai – sem.

Ráadásul rá lehet majd fogni az újabb hazai gondokat a nemzetközi helyzetre. Az „elkúrtuk” helyett…
– Fábián György –
A szerző blogja: http://ludwighernya.blogging.hu