Ciki lett anyuval mutatkozni?

Nem tudtam először eldönteni, hogy két lány olvad annyira egymásba, avagy egyikük fiúnak született.

Az egyik tetőtől talpig fehérben hosszú, szőke hajjal, a másik pedig csupán nadrágja volt farmer, s félhosszú, vasalt haja eltakarta arcát. Mikor kivették a másik szájából nyelvüket, akkor tudatosodott bennem, hogy a két

nem tini-képviselőiről van szó.

Nagy a szerelem, nincs mit tenni, na de nem is akarok, amíg fiatal az ember, addig csókolózzon a buszmegállóban. Illedelmesen nem nézek oda, egyszer azonban arra kapom fel a tekintetem, hogy az eddig oly nyugodtan, a fiatalok előtt álldogáló negyvenes nő hangosan vitatkozni kezd a lánnyal.

Hát másokat ennyire felháborít a fiatalság?- gondolom magamban. Na de tévedek, hiszen a kiabálásból kiderült, Tüncike nem jár zenekari próbára.

„Ezt így nem lehet csinálni, kislányom!” – mondja. Eddig is ott volt, de nyilván tapintatból nem szólt eddig a nyaló-faló párocskához.

Majd elcsitulnak, pár perc múlva pedig az anya háttal a két tininek, ők pedig folytatva románcukat egymásba bújnak.

Egy buszra szállunk, de olybá tűnik, mintha nem is ismernék egymást. A szülő a forgóban, gyermeke pedig fiújával az első két ülésen, fittyet hányva anyura. Nagyon ciki lenne, ha a nyilvánosság előtt is hozzá kellene szólni, nemde?

Leszállnak, isten őrízz, hogy egyazon ajtónál. Még utánuk nézek a buszról. A pár elől, anya pedig két méterrel lemaradva.

Senki nem kérdezi, hogy a szatyrot elvegye-e vagy hogy milyen volt a mai nap. De hát minek is kérdeznék, ilyen lázadó korban csak a szerelem számít. Még ha holnapután vége, akkor is.