Talán mégsem olyan rossz...

Azt hiszem, nyomasztó érzései túlzásokra, valószínűtlen állításokra ragadtatták.
1. Nem igaz, hogy „a kórházi körülmények borzalmasak” – ezt csak egyes helyekre lehet mondani, ám ott sem a teljes egészre.
2. Valótlan állítás: „a járóbeteg ellátás kritikán aluli”. Velem együtt számos beteg tanúsíthatja, hogy szakszerű és gondos vizsgálatokon esett át, majd hasonló kezelésben részesült. Ez persze nem zárja ki, hogy minden esetben így van.
3. A gyógyszerek drágulására nem tudok reagálni, mert a magas vérnyomásra szedett medicina ára nem változott. Az ügyeleti nyitvatartás megszaporodott, és egy csomó ingyenes szolgáltatás van.
4. A magánosítás elrettentő példájaként tárgyalja az egri kórház ügyét. Már évekkel ezelőtt a teljes egészségügyi hálózatot átadták a Debrecen városi önkormányzatnak, hogy egy hatalmas újonnan épített palotába vonja össze a szétszórt egységeket.
5. A magánbiztosítóktól óva intett a hazánkban járt Clinton is. Néhány erről szóló amerikai krimi után igazat adok neki.
6. „Soha nem lesz egyenlőség ebben a demokráciának csúfolt rendszerben. Az egyenlőség csak mese.” Hozzátehette volna, amíg az ember ember lesz, remény sincs rá, évezredek bizonyítják (pl. Jézus Krisztus, ha élne, ugyanúgy elveszejtenék).
7. Mivel az ön írása, kedves Margit, akaratlanul is reformellenes, két történelmi tényt is említenék az ellenkezőjére. Ha Géza és István könyörtelenül nem hajtja végre a reformját, a kereszténységre térést, a magyarság adalék lenne a történelemben, mint az avarok. A másik a reformáció, amit Luther a vallási megújulásért hirdetett meg, a nevében hordozza a reformot.
Lehetne még sok mindenről beszélni.

A reménytelenséget, tehetetlenséget sugárzó írások az egészségre is károsan hatnak, a betegségeket súlyosbítják, míg az optimizmus jó hatást vált ki. Szinte fél gyógyulást jelent. Az orvosok, ápolók iránti bizalommal együtt, amelyet az egészségügyi személyzet döntő többsége kiérdemelt és megérdemel.
Vass Márta, Debrecen