Meseország és a varázslat

Az emberek nagy része ódzkodik az előadástól, még nem értem miért.

Minden reggel és este rácsodálkoztam a színes kavalkádra az óriássátor égig emelkedésére, a lakókocsik sokaságára a Kishegyesi úton...itt cirkusz lesz!

A premier napján tömérdek kérdés motoszkált a fejemben. Milyen életük van a cirkuszosoknak? Hány országban fordulnak meg? Összetartó társaság vagy van rivalizálás? A gyerekek hol járnak iskolába? Erre születni kell? Mindenki lakókocsiban lakik?

Szerdán este nem kaptam választ a kérdéseimre, de nagyszerű dolgokat láttam.
A sátorba lépve az illatok jellegzetessége megvilágosította emlékeim egy részét.
A zöld fű illata, a műanyagsátor, a fűrészpor és az állatok szagának egyvelege: a cirkusz illata.

Lehuppanva székemre körbenéztem, s rengeteg gyereket láttam. A felnőttek szemében egy huncut mosolyt, ők is kíváncsiak mi lesz itt ma este. Két teve szorgalmasan pakolgatta patáit a porondon körbe-körbe, hogy a kíváncsi gyerekek a púpjukat szorítva belekóstoljanak, milyen a tevegelés a sivatagon kívül.

A porondmester konferál, majd az élő zenekar rákezd…belépünk meseországba.
A fellépők csillogó ruhákban mutatják meg magukat és állataik tudását, szinte beszélgetnek egymással.

Produkciók, a javából. A gyerekek torkaszakadtukból kacagnak, ragyog a szemük, csodálkoznak, kérdezősködnek.
Tudják minek örültem? Egy sátornyi ember ezen az estén nem a tévé előtt ült…
-KopZsu-