Saját hazádban nem lehetsz próféta...

Tudtommal a nyolcvanas években – az akkor dúló tervgazdálkodás ellenére – kitűnő volt a hazai közgazdász-képzés.

(Tartok tőle, hogy mostanra a tömeges igények miatt e téren is lejjebb ment a színvonal). Elismert gazdaságtudósaink voltak és vannak, akik közül nem egy tőlünk nyugatabbra tevékenykedik, ahol pedig régebben gyakorolják a piaci viszonyok közötti lavírozást.

Sajnos, kis országunk helyzetét elnézve ebből semmi sem látszik. Míg a körülöttünk lévő államok élnek és virágoznak, mi a bányászbéka tomporát is távcsővel kukkoljuk, persze alulról.

Bizonyára azért, mert úgy működünk, hogy a mindenkori kormány gondol egy zseniálisat a nemzeti konyhapénz újraelosztásáról, és azt végrehajtja, akkor is, ha már a következő öt perc financiális áthidalására sincs terve.

Emlékszem például anno, amikor a Medgyessy-kormány bevezette a diplomás minimálbért, gazdasági szakértők nyilatkoztak jobbról-balról, hogy erre bizony nincsen fedezet.

Nem baj, választás előtt megígérték és a nép hálás volt érte (természetesen nem sajnálom senkitől az emelt bért). Most többek között ennek a terhét is nyögjük.
Nyilván egy-egy döntés kapcsán a gazdaság tudorai figyelmeztetnek, legyenek bár a kormány drukkerei vagy ellendrukkerei; mondják hangosan, tévébe nyilatkozva, az államfő fülébe suttogva vagy vállát rázva és képébe üvöltve, miközben kezükben számításaikat lóbálják.

A szakemberek javaslataival az lehet a baj, hogy népszerűtlen intézkedéseket igényelnének, vagy hosszú távon látszana csak a hatásuk, netalán nem szolgálnák a döntéshozók és haveri körük érdekeit.
Így hát közgazdászaink elmélkednek, javasolnak és begyűjtik az elismerést – valahol máshol...

Horváth Ágnes: folytatódik az egészségügyi reform