Óriási színpadon egy kicsi lány – ilyen Bacsa Hédi, amikor nem Szabó Magda

„Azt érzem, hogy Isten szabja meg mindenkinek az útját és én hálás vagyok azért, amit nekem szabott.”

Forrás: Molnár Péter

Tapasztalt hírnévviselőket vagy a világunkról a láthatónál többet tudókat képzelek hasonlóképp nyilatkozni, mint, ahogyan Bacsa Hédi tette a Karakter-kávézóban iskola után. A tizenegy éves debreceni lány a Csokonai Fórum nyitóelőadásában, a Für Elise-ben a kissé szertelen és olthatatlan tudásszomjú kis Szabó Magdát alakítja. Ezen tulajdonságok közül Hédi csak az utóbbit birtokolja. – Talán a nyelvtan és a matek – feleli a kedvenc tárgyát firtató kérdésemre, s mint kiderült, gyakorta hozzáfűzi a szülői érdeklődéskor: nem tud dönteni, mindent szívesen tanul, szeret iskolába járni. És zongorára is, meg a Mathias Corvinus Collegium FIT programjára is, ami szombatonként reggeltől délután négyig tartó elfoglaltságot jelent. Az érdekes előadásoktól, foglalkozásoktól azt reméli Hédi, hogy kristályosodik benne a jövőkép és talán erősebb fény vetül majd szerteágazó érdeklődési köre egyik részére. Én pedig bizton tudom, hogy bármelyik utat választja, kitartásával, kötelességtudó hozzáállásával arannyá válik majd a lába alatt.

Efelől akkor bizonyosodtam meg, amikor elmondta, ugyan lenne kikérője az iskolából a színházi előadások másnapján, de még sosem használta ki, mert nem akarta, hogy az új felső tagozatos tanárai úgy ismerjék meg, mint aki kihasználja a helyzetét.

– A dolgozatokat úgyis meg kell egyszer írnom, akkor már jobb, ha ott vagyok az órán, a tanártól hallom és nem az osztálytársaim leírásaiból – fűzi hozzá. Ő nem mondaná, de édesanyjától megtudom, a háromfelvonásos előadás után, Hédi éjjel fél 12-kor leül házit írni, éjfélkor fogat mos, lefekszik aludni és hat órakor felkel, hogy iskolába menjen. A szülőktől távol áll, hogy bármiféle nyomást helyezzenek rá, az édesanya vallja, pici korától ilyen a személyisége, belső igénye, a tőle telhető legjobb módon teljesíteni az elvállalt feladatokat.

Ahogyan tette ezt a Für Elise háromfordulós felvételije és a próbafolyamat során. Felidézte, a nagymamája barátnője ajánlotta a testhezálló lehetőséget, tudván, hogy Hédi óvodáskora óta szívesen versel, énekel, vállal szerepet iskolai drámafoglalkozásokon. Épp a sűrű mindennapok okán a család fontolóra vette a jelentkezést, de végül belevágtak. Áprilistól májusig heti háromszor volt reggel és este is több órányi próba, majd a bemutató eredeti dátumát megelőző héten minden nap. – Megérte a fáradozást és a sok iskolai pótlást, mert sokat tanultam minden téren. Három jó baráttal gazdagodtam /négy gyerekszereplőt válogattak be – a szerk./ Minden szereplőt nagyon szeretek. Kiemelni nem tudok senkit, mert amikor játszunk annyira egyben vagyunk, együttműködünk. Amikor elképzelem, hogy a darabbeli anyukám tényleg az anyukám, az azért jelent valamit – fogalmazott.

Elérzékenyült osztálytársak

A premieren jelen volt két testvére, a mamája és a szülei is (a város prominens személyei mellett), ennek ellenére – saját magát is meglepve – nem izgult, ám annál a fellépésnél, amit varázslatos osztályfőnöke, Sarkadi Ferenc szervezkedésének hála Hédi egész osztálya megnézett, kissé rátört a lámpaláz. Egyetlen szövegbéli botlását olyan profin mentette, hogy a kortársai nem vettek észre belőle semmit. A diákok mind megvárták őt, sokan megölelték és néhány, addig érzékeny oldalát nem mutató, gyerek szeme könnybe lábadt.

A produkció másnapján az első óra testnevelés volt, amit szintén a 2021-es Év Szupertanára címet elnyerő pedagógus tartott és a Bacsa Hédi „csatakiáltással” fogadták az ifjú színésznőt, majd a labdatartó zsákból előkerült egy csokor is. Rajta kívül Hédi a pótnagymamaként szeretett alsós tanítóját, Szalay Marika nénit is megemlítette, aki először olvasott fel az osztályban Szabó Magda-írást és aki, szintén támogatta minden törekvésében.

Ahogyan édesanyja, Bacsa-Papp Zsuzsi is. Együtt tanulták a szöveget és azt azóta is minden előadás előtt felelevenítik otthon a mozgásokkal. A regényt estéről estére olvasta a fogékony gyerekeinek – némelyik túlságosan terhelő rész kihagyásával, jótékony finomításával. Így Hédi komplexen látja, érti mit miért tesz vagy mond a színpadon, miről is szól a darab egésze.

Nem meglepő, hogy Hédi színpadi jelenlétére, kedvelt írónőjüktől kölcsönöz hasonlatot: A reflektorfényben ő olyan, mint az Ókútban Szabó Magda karácsonyfája, „megrázza magát, sziporkázni kezd a szobában”. – Még én az édesanyja, aki talán a világon legjobban ismeri, rácsodálkozom arra az erőre, amit ilyenkor látok. Hol lakozik ez ebben a szerény, veleszületetten intelligens, érzékeny kislányban?

Együttlét, egészség, béke

Az asztal túl oldalán ülő kislány barna szemeiből melegség és eltökéltség áradt. Gondolkodási idő nélkül, teljes természetességgel felelt minden kérdésemre. Olyan, sokakat töprengésre késztető, felvetésre is, minthogy a darabbeli Szabó Magda sajátságos istenképéhez képest ő hogyan érzi a jelenlétét az életében. – Neki köszönhetjük, hogy élünk és van mindenünk, amire szükségünk van. Azt érzem, hogy ő szabja meg mindenkinek az útját és én hálás vagyok azért, amit nekem szabott. Több olyan pillanat is volt, amikor csak egy nagyon kicsin múlt, hogy valami nagy bajom legyen, de mindig minden visszaálllt a rendes kerékvágásba. Tavaly karácsonykor például négy napig kórházban voltam. Asztmás vagyok és befulladtam, 27-én egyszer csak minden jobb lett – így fogalmazott.

Idei karácsonyi vágya tehát, hogy mindenki egészséges legyen, jól érezze magát és sokat együtt tudjanak lenni. Az otthona falain kívülre tekintve a béke volt a kívánsága és az, hogy mindenki legyen megelégedve azzal, ami az övé és ne akarjon olyat, ami másé.

A diskurzus közben elfogyasztott kávé hatása csak vánszorgott a szívem felé az ereimből, Hédi bölcs gondolatai szökellve hagyták le. A kávézó ajtaját becsukva magunk mögött egyszerre szállt a Nagytemplom tornya felé két édesanya sóhaja a nevető szájszélek közül: „Mégiscsak gyerek!” – mondtuk, amikor megláttuk, hogy a tizenegy éves kislány nyomban tenyerébe vette és feldobta a bokorról gyűjtött havat.

HaBe