Magyar portré

Elmennék csatába, persze nem

ölnék meg senkit…(Szikora

Róbert)

„Én meghalnék azért, ha

valaki a magyarokat bántja. Ha kell, akkor

elmennék csatába. Persze nem

ölnék meg senkit, de valahogy ott

lennék. Elsősorban keresztény

vagyok, csak utána vagyok magyar,

és csak utána zenész és

minden. Nekem az a magyar, aki ezer évig meg

tudott maradni, aki mindent ki tud találni,

és a megfelelő pillanatban föl tud

kiáltani az égnek. Ezért mindig

megmarad, és nincs erő, ami

elpusztítja.

Pio

Nálunk a templomban ki van téve egy

szent, Pio atya. Ő egy olasz

származású Szent, már

életében az volt. A hetvenes

években halt meg. A következőt mondta:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből

egyszer még egy gyönyörű

madár fog kirepülni. Sok szenvedés

vár még rájuk, de egész

Európában, páratlan

dicsőségben lesz részük.

Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy

boldogság árad majd az

emberiségre! Kevés nemzetnek van olyan

nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak,

és bizony helyes lenne, erősebben

kérniük hathatós oltalmát

országukra!" Ezt mondta az a Szent

Pio atya, akit életében

már szentként tiszteltek.

Hivat

Engem 1985-ben fejen kólintott az, hogy voltam

Amerikában, sikerünk volt

és azt mondták: Maradj itt kint,

csinálunk neked munkahelyet, hogy tudj

zenét szerezni. Ott munkának nevezik, mi

ezt itt hivatásnak nevezzük. - Mennyivel

szebb a magyar szó, a hivatás. Isten

által el vagy hívva, ez a hivatás.

- A feleségemmel jöttünk haza

és azt mondtuk, hogy gondoljuk meg. Amikor a

repülőtér után megláttam

a Dunát, átjöttünk a

hídon, akkor azt mondtam: Kicsim, miről

beszélünk mi? Akkor még poros volt

anyukám utcája, oda befordultunk

és azt mondtam, hogy hihetetlen...

A cseresznye virágzik, itt illat van, ez vagyok

én. Aztán a rántott hús...

Én a rántott húson

szocializálódtam, Azokkal az

ételekkel voltam én jó viszonyban,

amit a családunkba behozott a tót

származású egyik

dédnagymamám. A sztrapacska

például, a gánica, a krumplis

tészta, a káposztás

cvekedli… És akkor a töltött

káposztáról, a magyar

csúcsról még nem is

beszéltem. A töltött

káposztánál nincs jobb étel

a földkerekségen. Hiába megyünk

el Ausztráliába egy magyar

turnéra, és az ottani magyarok

csinálnak, az más. Más a

hús, minden más. A magyar földnek

valami olyan félelmetes bukéja van,

amitől egyszerűen minden életre kap.

Nem akarok röhögtetni senkit…

A Hungária együttessel

felléptünk 95-ben - csak

példaként mondom -, egy évben

játszottunk a Rolling Stones-al és

Michael Jacksonnal. Michael Jacksonon volt

negyvenötezer ember, a Rolling Stones-on

ötvenezer, a Hungárián kilencvenezer

ember. Tehát többen voltak a

Hungárián, mint a másik

kettőn össze-vissza. Nem azt mondom, hogy

jobb zenekar - nyilvánvalóan nem akarok

röhögtetni senkit, hogy jobb a

Hungária -, de fontosabb.

Elsírod magad…

Volt olyan, hogy kint kellett játszanunk

karácsony napján, szilveszterkor

külföldön. Mi mindig megkerestük a

középhullámon a himnuszt, és

akkor mindenki pityergett. Az a magyarság tudat,

amikor valahogy nem tudod, hogy miért, de ha

csak távolról recsegve hallod a himnuszt,

vagy a templomnak a harangszóját, akkor

elsírod magad. Azért mert magyar vagy.

Szeretek magyar lenni, a jó Istennek ez egy

különleges adománya, hogy az ember

magyar lehet. Úgyhogy dicsőség

Istennek. A régi himnuszunk ez volt: -

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy

Pátronánk, nagy ínségben

lévén így szólít meg

hazánk: Magyarországról,

Édes hazánkról, ne

feledkezzél el szegény

magyarokról. - Ez gyönyörű. Ezt

semmilyen ország nem csinálja meg.”

Szikora Róbert

A portrékat hallgatni a www.sztarportre.hu oldal

alapján lehet.