Dohányzás a lépcsőházban

Egy olyan témáról szeretnék írni, ami nagyon sok embert érint: ez pedig a "lépcsőházi dohányzás". Több mint bosszantó az a mentalitás, amely néhány lakótársat jellemez, megkeserítve ezzel a többiek életét. Sajnos minden eddigi próbálkozásunk ellenére egyesek a lépcsőházat használják dohányzásra, és még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy ezt nyitott ablaknál tegyék meg. Mi pedig ezt kénytelenek vagyunk elviselni, és velük együtt "füstölögni" – a szó eredeti és átvitt értelmében is. A lakásokba ugyanis beszivárog a dohányfüst, így sokan egész télen az utcát fűtjük emiatt.

Nem egyedüli eset a miénk, hiszen a város minden részéből hallok hasonló panaszokat. Sajnos ilyen "öntörvényű" emberekkel nehéz boldogulni, nem lehet velük szót érteni. Nem jó van ez így, hogy szinte már életünk természetes velejárójaként éljük meg a szemetelést, a környezetszennyezést, a falfirkákat, az udvariatlanságot a tömegközlekedési eszközökön és az élet minden területén.

Nem jól van az, hogy "antiszociálisan viselkedő emberek" azt tehetnek ebben az országban, amit akarnak – következmények nélkül. Meddig süllyedünk még? Tudom, hogy gazdaságilag nehéz éveket élünk át, de éppen ezért kellene életünk azon szegmenseit komfortosabbá tenni, amihez nem kell pénz – egy kis empátiával, egy kis odafigyeléssel, és ha ez nem elegendő, akkor igenis, a törvény szigorával.

Én nem akarom a dohányosok jogát elvitetni a dohányzástól, de azt igenis elvárom, hogy ezzel a magatartásukkal ne zavarják a nem dohányzók életét, és ne veszélyeztessék egészségüket. Úgy gondolom, hogy ezt joggal elvárhatjuk. Mindenkire vonatkoznak a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályai. Jó lenne és illene betartani és betartatni ezeket, hogy élhetőbb legyen ez a világ. Ehhez az is kell, hogy a többség kiálljon a jogaiért, és ne menjen el szó nélkül az életünket károsan befolyásoló cselekedetek mellett. Ideje lenne már felébrednünk az "apátiából".