Egy volt osztálytárs, aki nagyon befutott, és mégis megmaradt igazi havernak – A Pál Utcai Fiúk tanévzáró koncertje Szigetszentmiklóson

Megint eltelt egy év. A fiatalok egy évet öregedtek, az öregek ugyanennyit fiatalodtak (lélekben legalábbis). A fellépő zenekar pedig kilenc évvel lett fiatalabb a tavalyi tanévzáró koncert óta.

Persze nem kell naptárreformra gondolni: a tavalyi sztárcsapat, az Edda elődje, a GRIFF együttes 1974-ben alakult Miskolcon – így idén tölti be a harminckilencet -, az ős PUF pedig 1983 óta, éppen harminc éve gyomrozza hallgatóságát a mélynyomók segítségével. Az egész estét betölteni képes elő zenekar, az Irie Maffia, a maga nyolc évével igazi kölyök, hozzájuk képest.

A tavalyi buli sokkal nagyobb közönséget vonzott, de ahogy visszaemlékszem, inkább egy retrospektív kiállításra hasonlított, ahogy jöttek sorba a régi, nagy zenék, amiket ha álmunkból felkeltenek, akkor is… Most több nézőre számítottam. Fél ház, ha volt - mégis jobban megfogott a buli. Mintha a nyolcvanas évekbeli Ráday klub, vagy a Fekete Lyuk költözött volna a Kéktóra, aktuálisra remixelve. A múltidézés nem ment át nosztalgiázásba. A gyökerek régiek, de a gyümölcs szerencsére friss. Kemény zúzás, némi lírával, és nem kevés öniróniával. Vokál, és fúvós szekció, (szakadó eső helyett) szakadó húrok, disszonáns hangok, emlékezés a volt tagokra, meghívás a koncert utáni bulira...