Carl Lewis és Leroy Burrell nyomdokain

Debrecen - Kazi Tamás egy romantikus leánykéréssel tette még emlékezetesebbé a Los Angeles-i edzőtáborozását.Hazánk legjobb középtávfutója, Kazi Tamás a világ egyik leghíresebb és legjelentősebb atlétikai műhelyében, a Santa Monica Track Clubban készült az előttünk álló idényre. A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola bajnoka készséggel beszélt a Naplónak a Los Angelesben töltött három hónapról, illetve a jövőbeli terveiről.

Honnan jött az ötlet, hogy Santa Monicában edzőtáborozzon?

Kazi Tamás: Mindenképpen egy nagyon komoly felkészülést akartam végezni, s az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, más helyszínt kellett keresnem. Korábban edzőtáboroztam Dél-Afrikában és Kenyában is, de mivel anyagilag nagyon megterhelő egy-egy ilyen edzőtábor, így mindenféle segítő, például edző és masszőr nélkül készültem. A szakmai vezetés kikötötte, most egyénileg nem készülhetek a szezonra, így komolyan át kellett gondolnom, hogyan tovább. A 400 méteres síkfutás magyar csúcstartója, Deák Nagy Marci korábban ajánlotta, próbáljam ki azt, amit ő csinál, azaz az Egyesült Államokban egy amerikai edző irányítása mellett egy nemzetközi csapatban tréningezni. Ez volt az alapötlet, aminek utána jártam, s végül felvettem a kapcsolatot a Santa Monica-i klub alapítójával, Joe Douglasszel.

A Santa Monica Track Club világszerte jól ismert a sportbarátok körében, hiszen olyan világsztárok viselték a klub szerelését, mint az olimpiai bajnok Carl Lewis és Leroy Burrell. Mivel tudta meggyőzni a vezetést, hogy helyet csináljanak a csapatban egy magyar középtávfutónak?

Kazi Tamás: Az eredményeim sora, köztük a 800 méteres országos csúcsom önmagáért beszélt, hiszen nemzetközi szinten is jónak mondhatók. Illetve a magyarságom is jó ajánlólevélnek bizonyult Joe Douglasnél, hiszen Iglói Mihálytól tanulta a szakmát, Tábori Lászlóval pedig baráti viszonyt ápol.

Három hónapig élvezhette a klub vendégszeretetét, miben különböztek a kaliforniai edzések a korábban végzett tréningektől?

Kazi Tamás: Hozzá vagyok szokva a terheléshez, illetve eddig azt hittem, mert most úgy érzem, idáig alul voltam edzve. Nagyon kemény tréningeket végeztem az amerikai és afrikai csapattársakkal együtt, napi két edzés volt a penzum. Amikor már úgy meghajtottak bennünket, hogy azt gondoltam, pihenő vár ránk, akkor még jobban „odacsaptak” az edzők. A háromhónapos edzőtábor alatt mindössze akkor nem futottam, amikor Achilles-probléma miatt orvoshoz mentem – ez összesen két nap volt.

Akkor a rengeteg munka áll az amerikai futósikerek mögött?

Kazi Tamás: Egyértelmű, iszonyatos munkát végeznek, de az is biztos, hogy minden szinten profi körülmények veszik őket körül.

A mindennapok során eszébe jutott, hogy ugyanazt a rekortánt koptatja, mint Carl Lewis?

Kazi Tamás: Szinte mindig. Amikor eldőlt, hogy a klub színeiben elindulok egy utcai futóversenyen (amit végül megnyertem), be kellett mennem az irodába a szereléséért. A helység tele volt a sztárok fotóival, bevallom, meghatódtam kissé. A klubnál mindenből az sugárzik, mennyire büszkék a versenyzőikre. De ez igaz az egyszerű emberekre is. Magyarországon csak a bajnokokat ismerik el, míg Amerikában már az olimpikonok is hatalmas elismerést kapnak, amit a saját bőrömön is tapasztalhattam. Általában rövid nadrágban járkáltam az utcán, így láthatóvá vált a lábamon az olimpiai ötkarikás tetoválásom. Az emberek ujjal mutogattak rám, többen odajöttek kérdezősködni, s amikor kiderült, hogy már részt vettem olimpián, gratuláltak, mert óriási eredménynek tartották.

Hogyan élt az edzőtáborozás alatt?

Kazi Tamás: Deák Nagy Marcival béreltünk egy lakást Los Angelesben, pár mérföldre Santa Monicától. A ház minden igényt kielégített, hiszen egy új építésű komplexum, amiben konditerem és jakuzzi is van. Kaliforniában nem lehet létezni autó nélkül, így én is béreltem egy kocsit, azzal közlekedtem.

Nem lehetett olcsó mulatság ez a három hónap.

Kazi Tamás: Valóban így van, nem szeretnék konkrét összeget mondani, de több millió forintról van szó. Ha azt vesszük, hogy a repülőjegy volt a legolcsóbb tétel, azt hiszem, ez sok mindent elárul. Sokat köszönhetek a hazai szövetségnek és a Debreceni Sportcentrum-SI-nek is a támogatásért, ám a saját pénzemből is bele kellett tennem a kinti életbe. De ezt az egészet egy befektetésnek fogom fel, ami majd vélhetően megtérül.

Van már konkrét eredménye a sok munkának?

Kazi Tamás: Mióta hazajöttem, már starthoz álltam két versenyen, s az időeredmények azt mutatják, jó úton járunk. Az idei első fedett pályás viadalon 1500 méteren megfutottam a kiküldetési szintet az Európa-bajnokságra – ilyen jól még nem kezdtem az idényt soha. S ettől csak jobb eredményre számítok a jövőben!

Milyen céljai vannak erre az évre?

Kazi Tamás: Mindenképpen szeretnék kijutni a pekingi világbajnokságra. A kiküldetési szint nagyon komoly, lényegében országos csúcsot kell futnom 1500 méteren. Bízom benne, hogy meglesz a kvalifikáció, ami egyben azt is jelentené, hogy a riói olimpián is indulhatok.

A kaliforniai hónapok alatt a magánéletében is változás állt be, hiszen eljegyezte barátnőjét, Laurát. Mennyire volt romantikus a leánykérés?

Kazi Tamás: Másfél éve vagyunk együtt, így már tervben volt, hogy megkérjem a kezét. Azt már a kiutazásom előtt elterveztük, hogy majd kiutazik hozzám, s annyira magával ragadott Kalifornia, hogy eldöntöttem, itt kell megtörténnie a dolognak! Nem vallom magam romantikusnak, ezért azt mondom, kihasználtam a helyi adottságokat: egy Venice Beach-i étteremben vacsoráztunk, majd kisétáltunk a tengerhez, s a homokban ülve, a naplementét figyelve megkértem a kezét.

A futásán kívül az amerikai élet hozott még valami pluszt a mindennapjaiba?

Kazi Tamás: Idáig is odafigyeltem az étkezésemre, de kint még jobban megtanultam, mit és hogyan kell ennem; lehetőleg organikus ételeket fogyasztok. Próbálok a lehető legjobb formában maradni, majd márciustól ismét kiutazom Los Angelesbe, hogy egy újabb háromhónapos edzőtáborozással készüljek a nagyon fontos szabadtéri szezonra.

- Boros Norbert -