Mi lehet a magyar egészségügy jövője?

Egyre többet hallani arról, hogy összeomlóban a magyar egészségügy – és nemcsak nálunk küzdenek az állami ellátások kihívásaival. Miért alakult így ki az egészségügyi rendszer, és milyen kiút létezik a hosszú várólisták, a túlterhelt orvosok és ápolók jelentette kilátástalanságból? Vajon hogyan lehet magasabb szintű szolgáltatásokhoz jutni? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, utazzunk egy kicsit vissza az időben, és nézzük meg, hogyan alakult ki a mai magyar egészségügy.

Már az 1200-as években is volt táppénz

A mai egészségügyi rendszer alapjai már az 1200-as években megjelentek: a veszélyes körülmények között dolgozó bányászok és munkáltatóik adott összegeket fizettek be az úgynevezett bányatársládába, hogy baj esetén ebből a közös kasszából tudjanak anyagi segítséget biztosítani a rászorultaknak. A különleges zárakkal ellátott, fémpántos társládában összegyűlt pénzből fizették a betegek orvosi ellátását, gyógyszereit, sőt, egyfajta „táppénzt” is adtak.

A bányatársláda rendszere a leginkább a XV-XVI. században terjedt el, később pedig II. József kötelezővé is tette a bányabirtokosok számára.

Mindent ingyen a tagságért cserébe: a betegsegélyező pénztárak

Az 1800-as évek közepétől egymás után jelentek meg az olyan törvények, amelyek a munkáltatók számára előírták a beteg alkalmazottak támogatását. A XVIII–XIX. században a munkásegyletek betegsegélyező pénztárakat működtettek, majd 1870-ben létrejött az első, több egyletet tömörítő Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkant Pénztár.

A tagság ugyan önkéntes volt, de a pénztárral szerződésben álló gyárak kötelezővé tették a belépést alkalmazottaik számára. Belépni csak orvosi vizsgálat után lehetett, a tagságért cserébe pedig igényt tarthattak betegségi, rokkantsági vagy haláleseti segélyre, valamint természetbeni ellátásokra. Ezek köre igen széles volt: az ingyenes orvosi ellátás mellett ingyen járt a felírt gyógyszer, gyógyfürdő, kötözőanyagok vagy épp a gyógyvíz. A pénztár vagyona a munkaadók és a dolgozók járulékaiból tevődött össze.

A táppénz felét megkapta a családtag is

Mindez csak a gyárban dolgozókra vonatkozott, ám egyre nagyobb igény volt az egész munkásosztályra kiterjedő társadalombiztosításra. A kötelező biztosítást Németország és Ausztria után Európában harmadikként Magyarország vezette be 1891-ben.

A társadalombiztosítási modellt a német bismarcki rendszer adta, amelynek lényege, hogy a járulékok befizetése ad jogosultságot az egészségügyi ellátások igénybevételére. (Ellentétben a beveridge-i modellel, ahol állampolgári jog, mivel az adókból finanszírozzák az egészségügyi rendszert).

A kötelező biztosítás ekkor még csak meghatározott munkakörökre terjedt ki, ám a mainál bőkezűbben szolgáltatott: a biztosított családtagjainak szintén járt az ingyen orvosi ellátás, gyógyszer, segédeszköz, és a táppénz felére is jogosultak voltak a kórházi ápolás idején. Sőt, fizetésképtelenség esetén még 6 hétig élni lehetett a biztosítás szolgáltatásaival.

SZTK, SZOT és állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás

Később egyre több munkakörben kötelezővé vált a biztosítás. A sok kis pénztár helyét pedig országosan központosított szervezet vette át, előbb a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK), később a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT).

1945 után számos változásra került sor, a magyar rendszer egyre inkább eltért a bismarcki típusú modelltől. Államosították a társadalombiztosítás intézményrendszerét, az 1975-ös törvénnyel pedig az egészségügyi szolgáltatások kikerültek a társadalombiztosításból.

Az állami költségvetésből finanszírozták az egészségügyi kiadásokat, vagyis a járulékfizetés csak a pénzbeni ellátások feltétele volt, az egészségügyi ellátást állampolgári jogon, biztosítás nélkül is igénybe lehetett venni. Minden ingyen volt, csak a gyógyszerért, gyógyászati segédeszközökért kellett fizetni.

Az állampolgári jogon való egészségügyi ellátás csak 1990-ben változott meg, amikor az egészségbiztosítási szolgáltatások újra visszakerültek a társadalombiztosítás körébe. A kiadások természetesen ennek következtében jócskán megnőttek, így folyamatosan emelték a társadalombiztosítási járulékkulcsokat, a táppénz első 3 napját pedig például a munkáltatónak kellett fizetnie.

A társadalombiztosítási rendszer napjainkban

Ahogy említettük, a rendszerváltás után az egészségügyi ellátás finanszírozása újra a társadalombiztosítás körébe került vissza, vagyis az ingyenes egészségügyi ellátás újra csak a biztosítottaknak járt.

1993-ban a társadalombiztosítás kettévált a nyugdíjbiztosításra, amely az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (NYUFIG) hatáskörébe, valamint az egészségbiztosításra, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) hatáskörébe tartozott. 1997-ben megszülettek azok az alapvető törvények, amelyek a mai társadalombiztosítási rendszert is meghatározzák.

2017-ben az OEP neve Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre (NEAK) módosult, a NYUFIG pedig beleolvadt a Magyar Államkincstárba. 2020 június elsejétől már minden egyes egészségügyi ellátás jogosultságköteles, vagyis csak akkor vehető igénybe térítésmentesen még egy sürgősségi ellátás is, ha rendelkezünk társadalombiztosítással.

Az állami egészségügy ezer sebe bennünket is veszélyeztethet

Természetesen a járulékok mellett az állami költségvetésből is fordítanak az egészségügyre, hiszen a befizetésekből nem elegendőek egy ilyen összetett rendszer finanszírozására.

Mivel a társadalombiztosítás a szolidaritás elvén alapul, így mindenki ugyanazt a szolgáltatást kapja, noha sokan csak a minimálbér után fizetnek járulékot, vagy szociális juttatásuk okán jogosultak az egészségügyi ellátásra. Így hát egy egységes szolgáltatási színvonal alakul ki, amely azonban kétségtelenül nem a legmagasabb.

Még a fejlettebb gazdaságú országok sem tudják megoldani, hogy egyéni költségvállalás nélkül biztosítsák a megfelelő szintű egészségügyi ellátást. Magyarország számára ez a múltban is nagy kihívás volt. Az elöregedő népesség, az egyre kevesebb aktív, vagyis járulékot is fizető dolgozó száma, a nagy költségvetésű orvostechnikai eszközök gyarapodása azonban tovább súlyosbította a helyzetet. A GDP-nek is egyre kevesebb százalékát tudtuk az egészségügyre fordítani: 2005-ben ez még 8% volt, 2018-ra azonban már csak 6,7%.

Mindennek egyenes következménye a ma jól ismert helyzet, amely azonban valóban a bőrünkre megy. A hosszas várólisták, az elavult épületek és felszerelések, a túlterhelt, egy betegre csak kevés figyelmet szánni tudó személyzet és a türelmetlen légkör sokakat eltántorítanak a nem égető problémák kivizsgálásától, ami súlyos egészségügyi következményekkel járhat.

És még ha be is jelentkezünk a vizsgálatra, a hónapokig tartó várakozás a kapott időpontra komoly gondot okozhat, hiszen egy későn felállított diagnózis, és későn megkezdett kezelés akár az életet is veszélyeztetheti.

Ennek ellenére nem fordíthatunk hátat az állami egészségügyi rendszernek, hiszen több szolgáltatást is csak állami keretek között tudunk igénybe venni. Ilyenek a bonyolult műtétek, vagy a sürgősségi ellátás, amelyekre a magánklinikák még nincsenek felkészülve. Ha régiónkban veszünk egy példát: egy összetettebb onkológiai vizsgálathoz például a Nagyerdei Campusra kell látogatnunk, sürgősségi ellátást is csak itt, vagy a berettyóújfalui kórházban kérhetünk.

Egyre többen fordulnak a magánegészségügy felé

A rendszerváltás után természetesen nálunk is sorra nyíltak a különböző magán egészségügyi intézmények, így egyre többféle problémával fordulhatunk a magán ellátás felé. Folyamatosan és erőteljesen növekszik azoknak a pácienseknek a száma, akik egészségügyi gondjaikkal magánorvosokat, magánklinikákat keresnek fel.

Egy ilyen intézményben néhány napon belül már részt is vehetünk a kért vizsgálaton, a kellemes környezetben maximális figyelmet kapnak panaszaink, szem előtt tartják a fájdalom elkerülését, és nyomon követik gyógyulásunkat is.

Persze mindennek megvan az ára: a kezelések díja olykor bizony igen magas. Aki azonban megteheti, kifizeti ezt, hiszen cserébe magas színvonalú ellátást kap, amely hol máshol lenne fontosabb, mint épp egészségünk területén.

Szerencsére van megoldás arra, hogy szerényebb anyagi lehetőségek mellett is élhessünk a magánegészségügyi szolgáltatások előnyeivel. Az állami egészségügy jelenlegi, riasztó helyzete miatt egyre többen ezt is teszik, vagyis kötnek magánorvosi biztosítást.

Állami vagy magán egészségügy? Mindkettő!

Kétségtelen a kettő nem áll meg egymás nélkül. A kötelező társadalombiztosításra szükség van, hiszen fontos, összetett, vagy éppen életmentő ellátásokat csak állami keretek között vehetünk igénybe.

Ám nagyon sok minden múlhat azon, hogy időben diagnosztizálják-e egy-egy problémánkat, részt veszünk-e a javasolt szűrővizsgálatokon, panaszainkat mind el tudjuk-e mondani, kapnak-e elegendő figyelmet. Erre pedig elsősorban a magánintézmények alkalmasak jelenleg.

Az állami egészségügy történelmileg áttekintve, és más országokban sem tudja maradéktalanul kiszolgálni a fenti igényeket. Az európai államok túlnyomó részében ezért kiegészítő magánbiztosítások során nyílik lehetőség a magasabb színvonalú egészségügyi ellátásokra. A felelősség egy része tehát az állampolgár vállán nyugszik: neki magának kell megoldania, hogy baj esetén olyan kezelésben részesüljön, amilyet elvár.

Mára nálunk is lehetővé, mi több, kifejezetten szükségszerűvé is vált, hogy ilyen magánbiztosításokkal tágítsuk ki az állam által nyújtott egészségügyi ellátás kereteit, és számunkra is elérhetőek legyenek a magánegészségügy szolgáltatásai.

A jövőben valószínűleg épp oly természetes lesz egy magánorvosi biztosítás, mint egy lakásbiztosítás. Olyan megszokottá válnak a magánklinikai látogatások, amennyire általánossá vált már, hogy fogászati problémáinkkal lehetőség szerint magánorvoshoz fordulunk.

Mindez csak idő kérdése – ami egyébként tulajdonképpen már itt van, hiszen az állami egészségügy helyzete miatt már most fontossá vált magánorvosi ellátás. A jó hír, hogy a sorra nyíló magánintézmények és a megfizethető magánorvosi biztosítások lehetőséget adnak erre, és a konstrukciók köre is egyre bővül. Így könnyebben megtalálhatjuk az igényeinknek leginkább megfelelő szolgáltatáscsomagot.