Meg kell őrizni a kincset!

Akt.:
Kirándulók az Egyek–Telekháza melletti halmon, melyet mezőgazdasági területek öveznek
Kirándulók az Egyek–Telekháza melletti halmon, melyet mezőgazdasági területek öveznek
Hajdú-Bihar – Tájképileg meghatározóak, a régészeknek pedig kincsesbányák az alföldi halmok.

Az Alföldön mintegy 2 ezer van belőlük, megyénkben pedig jóval több mint 200 a… …hogyan is hívjuk őket? …kunhalmokból? …kurgánokból? Vagy csak egyszerűen nevezzük ezeket halmoknak, utalva a mesterséges keletkezésükre?

– Így a helyes, hívjuk őket halmoknak! – adja meg a választ Tóth Csaba, a Debreceni Egyetem adjunktusa, aki az Alföld ember alkotta kiemelkedéseinek kutatásával is foglalkozik.

Tóth Csaba | Fotó: Matey István Tóth Csaba | Fotó: Matey István ©

– Már csak ezért sem helyes a kunhalom elnevezés, mert építésüket egyrészt nem lehet egyetlen népcsoporthoz kötni, másrészt a XIII. században a Kárpát-medencébe érkezett kunok előtt már nemhogy évszázadokkal, hanem évezredekkel megvoltak ezek a földpiramisok. A legidősebb halmok a lakódombok (tellek). Ezek már az újkőkorban, tehát Krisztus előtt 5100–4700 közötti évszázadokban épültek nem túl nagy számban. A kora és középső bronzkor (i.e. 2600–1500) időszakában további tellek magasodtak fel az Alföldön. A legtöbb halom a késő rézkor és kora bronzkor időszakában épült, a Krisztus előtt 3300–2600 közötti évszázadokban, mint temetkezési halom (kurgán). A kunhalom fogalmát a XIX. század elején Horváth István őstörténész vezette be, mégpedig egy középkori kun temetkezés leírása kapcsán. Az első halomfeltárás egyébként az 1876-ban Budapesten megtartott ősrégészeti és antropológiai konferencia keretében a tószegi Lapos-halmon (bronzkori tell) történt. Már az ott előkerült több száz lelet bizonyította, hogy nagyon idős képződményekről van szó, azok építését nem lehet egyetlen népcsoporthoz kötni. Kiderült az is, hogy több kultúra települt egymásra. A tószegi Lapos-halom a délkelet-európai hatást tükröző úgynevezett tell-kultúra kárpát-medencei darabja. Ilyen Hajdú-Biharban például Polgár mellett a Nagy Csősz-halom, a Berettyószentmárton – Korhány-halom, valamint a Berettyóújfalu melletti Herpály-halom. Utóbbi már az újkőkorban lakott volt. Ezek a halmok a folyókat kísérő magaslatokon, folyóhátakon alakultak ki, árvíztől védett helyen, ugyanakkor közel volt a víz, mint vízlelő-, halász- és itatóhely. Ide települtek az első kultúrák, majd pusztulásukkal, ezek romjain újabbak és újabbak telepedtek meg, magasítva a térség egyébként is kiemelkedőbb részét. A leletekből látszik, hogy leginkább a tűz pusztította el a településeket. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az építkezéshez, a használati tárgyak készítéséhez leginkább a természet adta, gyúlé­kony anyagokat használtak. A halmokat kutatva sok átégett kerámiára, paticsra, pernyére, hamura bukkantak a régészek.

Egymást követő kultúrák

– A halmok másik, fiatalabb típusa a lovasnomád sztyeppei Jamnaja, vagy gödörsíros kurgánok kultúrájához köthető. Ezek a kurgánok több ezres nagyságrendben épültek a Kárpát-medencében. A keletkezésük egyszerű: gödörbe temették halottaikat, lefedték, majd egy-két méter magas földhalmot hordtak rá. Ezeket a halmokat későbbi kultúrák rátemetkezések során tovább magasíthatták, akár 8-10 méteresre is. A honfoglaló magyarok és a kunok is temetkeztek ezekbe a halmokba. Debrecen belterületén is találunk ilyen halmokat – Nagysándor-halom, Basa-halom, Görbe-halom, Hegyes-halom.

A harmadik típus az őr- vagy strázsahalmok. Ezeket később építették, régészeti lelet nincs bennük, a magaslatra állva, például füst- vagy tűzjelekkel információk továbbítására használták azokat. Erre a célra alkalmasak voltak a régebbiek is. A halmok, mint az alföldi táj jellegzetes képződményei a középkortól kezdve tájékozódási, illetve határt jelző szerepet is betöltöttek. Például a Szálka-halom Debrecen és Balmazújváros legelőit választotta el egykoron, ma Nagyhegyes, Hortobágy és Balmazújváros hármas határhalma.

Visszagyepesítés

Az Alföldön egykor lévő közel 30 ezer halomból ma már csak körülbelül 2 ezer van meg, állapotuk igencsak különböző. Az összeírásuk, felmérésük 2002-ben fejeződött be. Jelentős részük a mezőgazdaság gépesítésének lett az áldozata, sokat szétszántottak. Többet az iparosítás takarított el, vagy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése használta fel, például felüljárók építéséhez. A ma meglévőknek csupán öt százalékán maradt meg az eredeti, értékes löszgyep vegetáció.

– A megmaradt halmokat a törvény erejével védeni kell – jelentette ki Tóth Csaba. – 1996-tól minden halom ex lege védelem alatt áll állapotától, elhelyezkedésétől függetlenül. A végső védelmet azonban úgy tűnik, egy 2010-es európai uniós rendelet hozta meg, miszerint az egyes tagállamoknak az eddig mostohán kezelt táji értékeit meg kell óvni a további pusztulástól. A tájképi értékek védelme tárgykörben Magyarország a gémeskutakat és a kunhalmokat vitte be e rendszerbe. Ennek értelmében 2012. január 1-től tilos a halmok szántóföldi művelése. A következő lépés a visszagyepesítés lehet. Ennek részeként több alföldi halmon zajlanak a botanikai, talajtani és gyeprekonstrukciós vizsgálatok. Ebben fontos szerepe van egy püspökladányi telephelynek, ahol több értékes, a halmokra visszatelepítendő növényfaj szaporítása zajlik Deák Balázs és kutatótársai vezetésével (MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport). Célunk a megmaradt halmokat a lehető legjobb állapotban megtartani.

– Kovács Zsolt –


Halmok és történetük

Basa-halom:

Debrecenben a Vértes utcán található. 1660-ban itt ütötte fel sátrát Szeidi Mehemed basa. Ekkortól nevezik Basa-halomnak. A legenda azt tartja, hogy az az igazi cívis, akinek a köldökzsinórját a Basa-halmon belül vágta el a bába, akiét azon kívül, az csak jött-ment lehetett Debrecenben. A halmot régészek kutatták és kiderítették, hogy eredetileg egy késő rézkori gödörsíros kurgán, amit később megmagasítottak.

Kokasló-halom:

A Debrecenben lévő magaslatot 1849. augusztus 2-áig nevezték így, utána Nagysándor-halom lett a neve. A magaslaton állomásozott Nagysándor József honvéd vezérőrnagy, innen irányította a vesztésre ítélt, a túlerővel szemben harcoló magyar csapatot. 1899. augusztus 2-án obeliszket állítottak a tetejére. Azt, hogy az eredeti nevében a kokast (kakast) miként hozták össze a halommal, a lóval, nem tudni. Talán a kimagasló, kakasló régi fogalomból eredhet.

Széchenyi- vagy Messzelátó-halom:

A Hajdúböszörmény déli határában lévő magaslat a Tisza szabályozását irányító Széchenyiről kapta a nevét, mégpedig azért, mert a gróf állítólag ezen a halmon tanácskozott a böszörményiek képviselőivel.

Fekete-halom és Nagy Fürj-halom:

A Hajdúnánás határában lévő két impozáns méretű kiemelkedést egy legenda övezi. A kettős halom mellett folyó Fürj-ér partján élt egy gazda, akinek három gyermeke született. A fiú korán meghalt, és a két nővére egymással versengve egy-egy halmot épített emlékére.

Kincsesdomb:

Püspökladány nyugati határában emelkedett, ma a 4-es főút felüljárójának magaslatát adja. Eredetileg egy körülbelül négyezer éves kurgán. A halomban három sírt és három járatrendszert találtak. Utóbbiak nem egyidősek a sírokkal, vélhetően néhány száz évvel ezelőtt a kincskeresők vájták. A sarretikronika.hu szerint az egyik sírban felhúzott lábbal helyezték el a halottat, mellékletként okker-darabokat találtak a sírban. A másik sír tölgyfa deszkával volt kibélelve, a fa korhadt maradványait megtalálták. A sírban kevés csont volt, valószínűleg kifosztották.



Polgár.
HAON.HU






hirdetés