Kultúra, biztonság, nemzeti önrendelkezés

Debrecen - Vissza kell térni az eredeti európai gondolathoz, amelynek lényege a nemzetállamok együttműködése.

Az az integráció, amelyet a nyugat-európaiak gondoltak, valójában nem történik meg, s Nyugat-Európa számos helyén, országában és közösségében pont az ellenkezője történik annak, amit megpróbálnak elhitetni velünk – hangsúlyozza Kovács Zoltán kormányszóvivő, akivel a Fórum Európa jövőjéről címmel október 30-án megtartott, debreceni politikai rendezvény előtt beszélgettünk.

Mi az az aktuális helyzet, körülmény, amely szükségessé tette az alkalmat?

2010-ben a saját utunk rendezésére a nemzeti önrendelkezésen alapuló, a magyar érdeket előtérbe választó politikát választottuk ahelyett, amit megpróbáltak előírni nekünk az IMF és az Európai Unió szervezetei. Ez 2015-ben találkozott az Európai Uniót érő nagy kihívással, az illegális migrációval. A migrációs válság egyszerre volt önmagában is kihívás, valamint összeurópai kihívás. Magyarország útkeresése és jó utat találása most hirtelen összekapcsolódik azzal, hogy Európának hatékony és jó válaszokat kell találnia azokra a kihívásokra, amelyek nemcsak az elmúlt három évben a migrációs, hanem az elmúlt másfél évtizedben gazdasági, társadalmi, intézményes és más szempontból érte. Az általunk adott válaszok nemcsak az illegális migrációban, hanem a döntéshozatal, az intézmények, a saját identitásunk tekintetében is olyan válaszokat tudnak adni, amelyek mindenki számára mértékadók, példamutatók tudnak lenni.

Melyek ezek a kihívások?

Akkor, amikor például Macron francia elnök elindít egy európai konzultációt, nyilvánvalóan valamiféle, a nagy nemzetek által vezérelt, és valójában az európai identitásokat és főleg a kisebb államok identitását meghaladó Európai Egyesült Államok képe lebeg a szeme előtt. Mi pedig egy más utat javasolunk. Azt gondoljuk, hogy az eredeti európai gondolathoz kell visszatérni, amelynek a lényege és a központja egyértelműen a nemzetállamok együttműködése volt, amely azon az eredeti európai identitáson és úton alapul, amely mindig is Európa sajátja volt. Európa a földkerekség minden kontinenséhez képest sajátos földrajzi egység. Az elmúlt kétezer évben mindig is olyan egységekből állt, amelyek tiszteletben tartották egymás különbözőségeit. Tudjuk, milyen ez a multikulturalizmus itt Európában, hiszen mindig is egy ilyen közegben éltünk, de egyúttal tiszteletben is tartottuk, hogy más nemzetiségű, nyelvű, kultúrájú államokból áll a kontinens. Az a törekvés, amely ezt megszüntetné, kimondottan veszélyes folyamat, amely megpróbálja Európa valódi énjét, azonosságát felszámolni, és a helyükre valami olyasmit tenni, ami sosem volt. Az Európai Egyesült Államok gondolata számunkra egy olyan dolog, amelyben egyszerre testesül meg az, hogy hogyan kell központosítani Európát, megszüntetni a tagállamok önállóságát, elvenni a szuverenitásukat, hogyan kell olyan intézményeket létrehozni, amelyek egyre távolabb lesznek az emberektől, és valójában egy már-már birodalmi értelemben működő központ – jelen esetben Brüsszel – akaratát és szempontjait érvényesítik a perifériák, a nemzetállamok és tagállamok részéről.

Annak mi lehet az oka, hogy Európa egyes államai, vezetői migránspártiak?

Európa sokszínűségének egyik alapja, hogy az európai nemzeteknek különböző történelmeik vannak. A nyugat-európai államok egy jelentős része gyarmattartó állam volt, olyan állam, amely nemcsak kísérletezett, hanem aktívan meg is élte a más világokkal, más kontinensekkel való kapcsolatot. Sokak számára az a keveredés, amely a gyarmatokról érkező emberek által megtörtént, egy természetes vagy természetesnek tűnő folyamat. Nekünk, közép-európaiaknak ez a folyamat nem természetes, hiszen mi – talán szerencsére – kimaradtunk ebből, de rámutat azokra a visszásságokra és problémákra is, amelyek számunkra egyáltalán nem tűnnek sikernek. Mi azt látjuk, hogy az az integráció, amelyet a nyugat-európaiak gondoltak, valójában nem történik meg, és Nyugat-Európa számos helyén és országában és közösségében pont az ellenkezője történik annak, amit megpróbálnak elhitetni velünk. Egy olyan kultúra jelenik meg, amely nem azonos Európa eredeti kultúrájával, ugyanazokat a jogokat követeli, és vindikálja magának, jogosan, hiszen Európa mindig is megadta ezeket a jogokat a kisebbségeinek, de a végeredményét tekintve egy más kulturális közeget fog létrehozni, amely azonban nem az európai kulturális közeg. Amikor mi ezt szóvá tesszük, és felemeljük ellene a szavunkat, természetesen ez többnyire nem tetszik a nyugat-európaiaknak, hiszen ők mindig egy olyan álláspontból vagy perspektívából szemlélték a világot, amelyben más államok, beleértve egyébként a közép-európaiakat is, egy kicsit inkább későn érkezőknek, bizonyos értelemben civilizálatlannak tűnnek, akiket meg kell tanítani arra, hogy az a dolog, amit ők éppen átélnek, az jó. Mi meg azt gondoljuk 14 évvel az Európai Unióhoz csatlakozás és 30 évvel a kommunizmus bukása után, hogy nekünk nemhogy nem szabad és muszáj elhinnünk ezeket a dolgokat, hanem azt kérjük Nyugat-Európától, hogy fogadja el, hogy a mi világlátásunk, a mi értékrendszerünk, az Európa jövőjéről alkotott felfogásunk más. Egyenlő alapokon áll az övékkel, sőt azt is mondhatnánk, hogy ha az Európa megtartását és az európai jövő biztosítását akarjuk elérni, akkor sokkal versenyképesebb és sokkal inkább biztos talapzatot nyújt, mint azok az elképzelések és folyamatok, amelyeket Nyugat-Európában látunk.

A magyar kormánynak milyen lehetőségei vannak arra, hogy ezt az álláspontját érvényesíteni is tudja az Európai Unióban?

Nagyjából ugyanannyi, mint amennyi a másik huszonhétnek – illetve nemsoká már csak huszonhatnak –, hiszen egyenrangú államokról beszélünk, együtt döntésről és konszenzusról. De természetesen nem szabad túlbecsülni az erőnket és a lehetőségeinket, hiszen mi az Európai Unió tagállamai közül inkább a kisebbek vagy a közepesek közé tartozunk, és még akár egy Lengyelországgal sem vethető össze az az erő, amelyet Magyarország kifejteni képes. De az erőnk nem pusztán a szavunkban és a saját érdekünk érvényesítésében van, hanem abban az együttműködésben, amelyet például a V4-ekkel vagy most már ennél nagyobb koncentrikus körökben más államokkal vagy más választókkal is ki tudtunk alakítani. Magyarország következetesen képvisel álláspontokat nemcsak az illegális migráció kapcsán az elmúlt három évben, hanem például a gazdaságpolitika, az intézmények, az európai jövő vagy éppen a döntési mechanizmusok kérdésében is, és ez egy versenyképes felfogás, egy olyan perspektíva, amely képes versenyezni azokkal a szempontokkal, amelyek Nyugat-Európából érkeznek, vagy onnan próbálnak minket meggyőzni.

A fórum is kitért a kultúrára, a biztonságra és a nemzeti önrendelkezésre. Ezen a téren mi az álláspont, mi az, amit feltétlenül megvalósítana a magyar kormány?

Három olyan gondolat, három olyan eleme ez a mindennapjainknak, a közép- és hosszú távú stratégiai céljainknak, amelyektől nem lehet eltekinteni. A biztonság kérdése az elmúlt években fokozottan felértékelődött, hiszen biztonság nélkül nincsenek jogok, nem tudjuk a saját életünket úgy élni, hogy abban a saját elképzeléseink vagy a jövőnk biztosítva legyen. A nemzeti identitás kérdése az európai kultúra alapját képezi, és nem tudunk eltekinteni attól, hogy ragaszkodjunk hozzá, hiszen a magyarság megmaradása vagy bármely európai nemzet megmaradása Európa megmaradását is jelenti. A gyarapodás, a jólét kérdése pedig egy olyan terület, amely az Európai Uniónak mindig is a sajátja volt. De azt látjuk róla, hogy a saját elképzeléseink alapján is lehetőség van elérni, nem feltétlenül kell olyan recepteket vagy leírásokat követni, amelyek vagy működnek, vagy nem. Az elmúlt nyolc év arra adott nekünk példát, hogy hazánk a kultúra, a biztonság és a nemzeti önrendelkezés ügyében mindenben tudott jót lépni, jót mutatni, példát mutatni, és arra is rávilágított, hogy nemcsak egy út van Európa számára, nemcsak egy Európai Egyesült Államok formájában létrejövő Európa létezik, hanem a nemzetek Európája formájában megtestesülve tovább élő Európa is.

- Vass Attila -

[related-post post_id="4034584"]