A büntetés, fegyelmezés itt szóba sem jöhet

Hortobágy - A család és a barátok szerint is hasznos, szép munkája van Tikos Gergőnek, a fiatalember a madárkórházban dolgozik.

– Mindig is szerettem az állatokat, főleg a madarakat. Ezt megelőzően egy baromfifeldolgozóban dolgoztam, az után átkerülni ide, ami egy óriási lépés volt az életemben, mert mégis csak jobb madarat menteni, mint levágni. A madárkórházban gondnok vagyok, a műtéteken asszisztens, gondozom a madarakat, részt veszek a röptetésükben, a kézhez szoktatásukban. Törekszem arra, hogy az emberek ne féljenek a madaraktól, ismerjék meg őket, és ha a szárnyasok bajba kerülnek, és módjukban áll segíteni, tegyék meg azt, hozzák be hozzánk, a Hortobágyi Madárkórházba – ezzel a gondolatmenettel kezdte a lakóhelyéről, Balmazújvárosból nap mint nap a mostani munkahelyére bejáró fiatalember. Aztán elmélyedtünk a madarak világába, a gondozásuk, az idomításuk rejtelmeibe, mert mint kiderült, Gergő igencsak otthon van ezekben. Már csak azért is, mert erdész, vadász és vadgazdálkodási végzettsége van, és persze a madárkórházban eddig eltöltött két és fél éve sem múlt el nyomtalanul. Úgy érzi, az életben a helyén van, az a munkája, amit igazán szeret.

A tojókkal mindig nehezebb

– Természetesen én is próbaidősként kezdtem itt a munkámat. Hamar kiderült rólam, hogy nem félek a madaraktól, kézbe tudom venni, etetni tudom őket. Naponta általában 5-6 új madár érkezik, most összesen mintegy 700 van a kórházban. Általuk jobban megismerem a madarakat, közelebb kerülök hozzájuk és rácsodálkozom a fajgazdagságukra. Megtanultam a kézbeszoktatásukat, ami azzal kezdődik, hogy naponta több alkalommal is fogjuk őket és kis falatokkal etetjük. Ezután egyre nagyobb távolságról hívjuk kézre az állatot, de a lábán még ekkor is ott van a szíj, aminek a másik vége a kezemben. Idővel ezt a köteléket már el lehet távolítani róla, és így is a kezemre repül, ha hívom – beszél az egyik tevékenységéről Tikos Gergő, aki elmondja azt is, hogy a tojókkal mindig nehezebb bánni, igyekeznek az embert „maguk alá tenni”. Ez olyan, mintha egy engedetlen gyermekkel kellene bánnia, mi több, ez a „gyermek” olykor még csapkod is. Egyszerűen nem szabad engedni nekik, uralkodni kell felettük.

– A madarakat azonban nem lehet bántani, büntetni és fegyelmezni! Ha ezt egyszer is megteszi az ember, az a madár irányába félénkké válik, elidegenedik tőle és nem jön kézre többet. A bántás és a fegyelmezés helyett csak a dicséret eszköze van az ember kezében. A madárdicséret pedig egyenlő a húsfalatokkal. Ha végrehajtott egy-egy feladatot, minden esetben jutalomfalatot kap. Ha pedig vége a foglalkozásnak, hogy érezze, maradéktalanul teljesítette, amit kértünk tőle, telibegyre etetjük őket. Ez egy egerészölyvnél 4-5 kis rágcsálót jelent, egy rétisasnál pedig mintegy 20 naposcsibét.

Megtanítja az életre

Persze a legfontosabb feladat a legtöbb esetben betegen hozzájuk kerülő madarak gyógyítása, illetve a fiókák felnevelése. Ez utóbbiaknak közel 90 százaléka elhagyja a madárkórházat. Ám alkalmassá kell tenni őket a szabadban, az ember segítsége nélküli életre, mint ahogy a betegként hozzájuk kerülő madarakat is. Közöttük sok az áramütés miatt sérült, akiket „megtanítanak” arra, hogy kerüljék el a nagyfeszültségű vezetékeket, a trafókat. Mégpedig úgy, hogy az egyik röpdében felállítottak ilyeneket, és a vezetékekben csupán annyi áram van, hogy a madár ne sérüljön, de érezze az áram kellemetlen hatását.

A felcseperedő fiókáknak pedig az élelem megszerzését és megtartását kell elsajátítaniuk. Először csipesszel etetik őket, később tálba teszik eléjük az élelmet. Idővel pedig már nem készítik elő a táplálékot, azt egyben kapják. Végül a bevadásztatással, a röpdében elengedett apró prédaállat elfogásával az élelem megszerzésére tanítják meg. Ha már önállóan tud táplálékot szerezni, és azt meg is tudja tartani, csak akkor lehet szabadon engedni – mondta el Tikos Gergő, hozzáfűzve, hogy a szabadon engedett madarak mindegyikét meggyűrűzik, és például a gyűrűzőtáborokban befogott egyedek alapján tudják nyomon követni, hogy melyik madár hol élhet.

- Kovács Zsolt -

Vágya egy saját harris héja

– A horgászat mellett a madarászkodás a hobbim – árulta el Tikos Gergő. – Otthon a kifogott halakat is a madaraknak adom. Merthogy otthon is van mindig néhány gondozásra váró madár. Nagy vágyam, hogy legyen egy saját harris héjám. Ennek tartásához nem kell engedély, csupán igazolni kell, hogy a hely, ahol tartom, elhelyezkedésénél, nagyságánál, felszereltségénél fogva alkalmas a madár életterének. A harris héjával nem lehet vadászni, viszont remekül kézre lehet szoktatni. Talán egy-két év és meglehet a madár.

Az efféle madarászkodás nem különösebben felszerelésigényes. Egy béklyószár és egy forgókapocs szükséges hozzá. Az utóbbi azért, hogy a szár ne csavarodjon a madár lábára, míg a béklyónál fontos, az ne legyen hosszabb egy méternél. Ugyanis – például egy egerészölyv – olyan lendülettel röppen fel, hogy ha ennél hosszabb lenne a szár, képes lenne eltörni a madár a saját lábát.

A varjút és a szarkát is

Kézreszoktatni a varjúféléket, közülük is leginkább a dolmányos varjút lehet. Ennek a madárnak a tartása sem engedélyköteles, esetében is elegendő feltétel a számára megfelelő élőhely biztosítása.

Fiatal korukban etetni kell őket, így az embert a szülőjének tekinti egy idő után, és a környezetében marad. Az etetéséről későbbiekben is gondoskodni kell.

[related-post post_id="3659635"]

[related-post post_id="3936059"]

[related-post post_id="3910356"]