Fontos, hogy megtaláljuk a bennünk élő gyermeket

A hazai mozifilmgyártás újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor a közelmúltban a Nemzeti Filmintézet támogatásával elkészült a Dobó Kata rendezte El a kezekkel a papámtól! A családi film történetének kiindulópontja Lakner Artúr 1942-ben megjelent Édes mostoha című regénye. Az ármánnyal és varázslattal átszőtt történetet a tengerentúli mesékkel vetekedő pazar látványvilág és egyedi díszletek színesítik. Dobó Kata nemrég Debrecenbe, az Apolló moziba is elhozta új filmjét; a közönségtalálkozó előtt a Naplónak adott interjút. 

Hogyan került az első magyar családi mozifilm rendezői székébe? 
A Kölcsönlakás sikere után keresett meg a két producer, hogy rám bízná ezt a feladatot. Meg is lepődtem, eddig hogy nem mertek belevágni a magyar filmesek egy olyan film készítésébe, ami a legtöbb embert érdekelheti, hiszen családi moziról van szó. Igaz, a Disney által már bőven el vagyunk látva hasonló filmekkel, azt viszont tudnunk kell, hogy kint negyvenszer annyi pénz áll rendelkezésre egy ilyen produkcióhoz, mint Magyarországon. A gyerekek ingerküszöbe elég magas, míg a hazai filmbüdzséről ez nem mondható el, mégis fontosnak tartottuk, hogy legyen nekünk is egy sajátunk, amiben magyar színészek magyarul játszanak, mert úgy érzem, hogy ez nagyon sokat jelent a hazai közönségnek. 

Melyek voltak a legfontosabb szempontok, mielőtt nekifogtak a produkcióhoz? 
Amire leginkább törekedtünk, hogy valóban családi legyen a film, látványos legyen, szerethető a történet, és a felnőtteknek is tartogasson érdekességeket, ezért néhány nekik szóló poént el is helyeztünk a produkció­ban. András Dezső forgatókönyvíró humora nagyon hasonlít az enyémhez, érti a gyerekeket, ő készítette a Wellhello-filmet és a Nagykarácsonyt is, de minden műfaj nagyon szereti a humort. Ez volt előttünk a cél. Az, hogy a színészek tobzódtak a szerepeikben a forgatáson, szinte természetes, de az egész stáb, a sok mindent megélt filmes szakemberek is nagyon örültek annak, hogy végre egy fantasyvilágban lehetnek, mely nem a valós világot képezi le, így semmi nem szabott határt a fantáziánknak. 

A mesére jellemzően negatív és pozitív hős, valamint a nélkülözhetetlen tanulság és üzenet sem marad el az El a kezekkel a papámtól! történetéből. 
Mi, gyerekekkel élők tudjuk, hogy milyen csatornáik vannak, mennyire érzékenyek. Egyszer Vekerdy Tamással beszélgettem, és elmondta, hogy akár jó vagy rossz történetről van szó, a gyerek mindent tud, akkor is, ha nem kommunikáljuk felé, legyen szó akár gyászról vagy válásról. Ha verbálisan nem kommunikáljuk, akkor saját magukat teszik felelőssé, ahogy a film főszereplője is, Dorka, aki érzi, hogy nem a mostoha lesz a megfelelő ember az apja számára. Emellett fontos az is, hogy megtaláljuk magunkban a gyermeket, és újraélesszük magunkban az elfelejtett csatornákat. A másik lényeges üzenet a szeretet ereje, mely a mai gyors, instant világból sajnos kiveszőben van, ahol leginkább csak kidobni tudjuk a dolgokat. Ez, úgy érzem, hosszú távon nem működik. 

Szakál Adrienn