A debreceni John Malkovich-menet

A debreceni közönség ez idáig aligha álmodhatott arról, hogy élőben is megcsodálhassa a sokoldalú, többek között rendezőként és divattervezőként is ismert színészóriást, John Malkovich-ot. Bevallom, először kétkedve fogadtam a pár hónapja felröppenő hírt Malkovich debreceni látogatásáról, de bízva a csodában, azon nyomban lecsaptam a színpad előtti legelső sor közepére. És milyen jól tettem!

A közkedvelt amerikai színész ugyanis az időközben kitört koronavírus-járvány ellenére is jött, látott, és zenésztársaival együtt mindenkit elvarázsolt a március 10-én a Kölcsey Központban megtartott fellépésén.

Sztárként is a színház szerelmese

A hazai közönség előtt elsősorban filmszínészként ismert, kétszer is Oscar-díjra jelölt sztár 1976-ban a színpad miatt fordított hátat egyetemi tanulmányainak. Malkovich több mint egy évtizedet töltött előbb a kollégájával és barátjával Gary Sinise-szel közösen alapított chicagói Steppenwolf Theatre, majd később a New York-i Broadway világot jelentő deszkáin. Színpadi színészként számos elismerést söpört be, mire 1984-ben megkapta első, rögtön Oscar-jelölést hozó szerepét, Robert Benton Hely a szívemben című filmjében. Az igazi világhírnevet négy esztendővel később Vicomte de Valmont szerepe hozta meg számára a Veszedelmes viszonyokban. Bár Hollywood azonnal a keblére ölelte, amit mi sem mutat jobban, mint az a több mint 120 film, utóbb pedig sorozatszerep, amit a hatvanas éveiben járó színész maga mögött mondhat, Malkovich sosem fordított teljesen hátat a számára mindmáig az otthont jelentő színháznak.

Kritikusok kritikusa

Hogy mennyire mozog otthonosan a színpadon és a komolyzene világában a népszerű amerikai színész, arról a szerencsésebbek kedden este személyesen is meggyőződhettek. A The Music Critic/A zenekritikus című rendhagyó, sok zenével fűszerezett előadás 2017 óta már a világ számos országát meghódította. A darabban Malkovich több mint 40 zenekritikust idéz meg, akik olyan zeneszerzőket bíráltak annak idején, mint például Sosztakovics, Beethoven, Brahms, Chopin, Schumann, Debussy vagy éppen Mozart. Az említett szerzők kortársainak számító véleményformálók szavai a történelem, főleg a zenetörténelem távlatából igencsak megmosolyogtatóak, annál is inkább, mert a Malkovich mellé szegődő öt zenész meg is szólaltatja az említett klasszikusokat, hogy maguk a felcsendülő dallamok cáfolják meg a pengeéles szavakat. A humor fő forrásaként szolgáló kritikusi kirohanásokat ma már csak mosolyogva, fejcsóválva vagy inkább hitetlenkedéssel hallgatjuk, bele sem gondolva, milyen húsba vágóan hangozhattak megjelenésükkor, különösképpen, mert akkoriban egy-egy népszerű tollnoknak valóban jelentős véleményformáló szerepe volt.

A gondosan fogalmazott, súlyos szavakat a nézők felé harsogó Malkovich ugyanúgy lubickol a művekre és alkotóikra pallosként lesújtó kritikus szerepében, ahogy azt a Con Air pszichopata, ám szuperintelligens bűnözőjeként tette, vagy legutóbb Az új pápa című sorozat vatikáni egyházfőjeként láthattuk tőle.

Mindez azonban nem lenne teljes, ha zenésztársai: a darab ötletgazdája és elsőhegedűse, Aleksey Igudesman, So-Ock Kim, Max Baillie, Tanja Tetzlaff és Hyung-ki Joo technikai tudásuk legjaván túl nem lennének képesek humort is adni a játékhoz, nemegyszer megfricskázva a bősz kritikust.

Görbe tükör az illetékeseknek

Az estre a koronát az a kifejezetten az elmarasztaló sorokhoz komponált, zenére előadott kritikai kirohanás tette fel, amelyet John Malkovich színészként kapott egy törökországi vendégszereplése során. A szöveget jegyző, felháborodott zsurnaliszta egyenesen azt követelte, hogy Malkovich soha többé ne kaphasson vízumot Törökországba. A vastaps utáni ráadásként pedig még jót derülhettünk azon, milyen is, amikor egy minden komolyabb zenei képzettséget nélkülöző, ám annál vadabb képzelőerővel és rendezői ambícióval megáldott kritikus instruálja a zenészeket. Miközben a közönség Malkovich színpadi jelenlétének utolsó pillanatait élvezhette, kívánságára a zenészei a lehető legkülönbözőbb hangnemben és stílusban szólaltatták meg Mozart Török indulóját.

A zenekritikus című előadás a kritikai véleményformálás súlyára, a bírálatok szerzőinek nemegyszer szemellenzős magatartására és a hangzatos gondolatok gyakorta megalapozatlan voltára világít rá, de tükröt tart az extravagáns és légből kapott elképzelésekkel dolgozó rendezőknek is.

Bár egy egyszemélyes show-ra, egy vérbeli John Malkovich menetre (utalás Spike Jonze A John Malkovich menet című 1999-es filmjére – a szerk.) váltottunk jegyet, valójában egy kvintett és egy méltán híres színész tökéletes összjátékát kaptuk sok humorral és még több gyönyörű dallammal.

Váró Kata Anna

(film- és színházkritikus, a Debreceni Egyetem oktatója)

Borítóképünk archív fotó, a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon készült