2023.10.17. 11:39
Kerekesszékhez kötötten is táncdarabot készített a polgári fiatalember
Életigenlésből nagyon sokak számára példa lehet Horváth Renátó.
Horváth Renátó, polgári származású táncművész
Forrás: Horváth Renátó-archív
Polgár Város Büszkesége díját vette át Horváth Renátó táncos nemrég a köztisztviselők és közalkalmazottak napján, amelyen megemlékeztek arról is, hogy a parti település 30 éve kapott városi címet. A 28 éves fiatalember Polgárról származik, most Budapesten él.
Táncművész; egy betegség következtében azonban kerekesszékhez kötött, ám életkedve, művészi ambíciója így is töretlen, megtalálta az alkotásnak a tánchoz kapcsolódó sajátos módját. Mégpedig úgy, hogy a Testbe zárt ima címmel a saját élettörténetét alapul véve egy nagyszínpadi táncprodukciót koreografált, és annak első bemutatója a művészt gyermekkorában nevelő, majd útjára bocsájtó Polgár városában volt.
A díjátadást követően az ünnepi eseményen beszédet mondó Pajna Zoltán, a vármegyei önkormányzat elnöke köszöntőjében közölte, Horváth Renátó a november 22-ei Hajdú-Bihar vármegye napján is elismerést fog kapni. Maradjunk azonban a polgári eseményen, és Renátó Polgár Város Büszkesége díjánál.
Forrás: Horváth Renátó-archív
Polgárról indult
– Óriási örömmel tölt el, hogy ezt az elismerést nekem ítélték, tényleg nagyon örülök ennek – mondta Horváth Renátó a Cívishírnek a díjátadót követően, amikor a pályájáról kérdeztük. Felidézte, hétéves korában a nagymamája íratta be egy tánciskolába, és onnantól kezdve töretlenül és folyamatosan a tánc a fő mozgatórugója az életének. Jazzbalettel kezdte, majd a társastánc világa kerítette hatalmába, de utána rájött, hogy ennél sokkal többet szeretne. Érzelmeket szeretne közvetíteni a színház és a tánc nyelvén keresztül, és itt, Polgáron, az Ady Endre Művelődési Központ keretein belül létrehozták a Tisza Dráma és Táncszínházat.
Abban létrejött egy kisebb alkotóközösség, amiben ő maga is koreografálhatott, kiélhette kreativitását. Mindebben óriási szerepe volt a nagynénjének, Radicz Zoltánné Horváth Juditnak, aki az akkori színház igazgatója volt. Egy amatőr társulatot hoztak létre, ám ezek után Horváth Renátó még inkább szerette volna magasabb szintre emelni a tánctudását. Sok felkészítés után felvételt nyert a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol táncművész diplomát szerzett 2019-ben. Majd ezután fél évvel ismeretlen okból gerincvelő-gyulladást kapott, és ennek következtében mind a négy végtagja lebénult.
– Válltól lefelé sajnos nem tudom irányítani a testemet, ellenben mindent érzek, tehát ez egy ilyen érdekes helyzet. Sajnos, kerekesszékben kell élnem a mindennapjaimat – beszélt a helyzetéről Renátó, aki reméli, a jelenlegi fizikális állapota csupán átmeneti, annál is inkább, mert így, kerekesszékben sem szakított a táncművészettel.
Eleinte sok kérdés volt bennem, hogy ezt a műfajt hogyan tudom így művelni. Szerencsére az egyetemen egy olyan komplex tudást szerezhettünk, ami alapján nemcsak a tánc formanyelvét sajátítottuk el, hanem azokat az eszközöket is megkaptuk, amivel mint rendező, koreográfus, pedagógus tevékenykedhetünk.
Ezek segítségével tudom közvetíteni gondolataimat a velem együtt dolgozó táncművészek felé. Így megszülethet a fejemben az a gondolati sík, amit színpadi produkcióvá tudunk leképezni – magyarázta.
Forrás: Horváth Renátó
Nem maradt a sötétségben
Tulajdonképpen sokat gondolkodtam azon, hogy mit tehetnék, hogyan térhetnék vissza a tánc világába. És egyszer csak rájöttem, hoppá, van egy olyan történet a kezemben, ami a sajátom! Amit kifejezetten a tánc formanyelvén keresztül tudok színpadra vinni és elmesélni az embereknek. Ez egyrészt a velem történt események feldolgozási folyamata is volt számomra, hogy szembenézzek azokkal a démonokkal, amelyeket az emberek jó esetben a szőnyeg alá sepernek.
Viszont így – hogy a tánc erőt adott – kiváló táncművészek segítségével egy olyan darabot vihettünk színpadra, ami egy felszabadító érzés volt számomra, és a közönség visszajelzése szerint is egy jó dolog született. Ez a színdarab annyira polgári, hogy abban a színházteremben mutattuk be, ahol legelőször álltam színpadon gyerekként. Ez pedig érzelmileg nagyon idekötött engem. A darabban Radicz Zoltánné Horváth Judit, a nagynéném is szerepet kapott. Ő sajnos már nem él, nem lehet közöttünk, 2019-ben hunyt el. Tehát ő is ott van a darabban, mint egy jelenés. Ugyanis amikor mesterséges kómában voltam, akkor éteri síkon volt egy közös történetünk, és én neki tulajdonítom azt, hogy kirángatott abból az állapotból, hogy elhagyjam önmagamat, és újra visszatérjek az életbe, erőt merítsek, és a mostani állapotomba kerüljek – beszélt a művészi életéről Renátó, aki bízik benne, hogy táncprodukciójához találnak befogadó színházakat, ahol a darabnak lehet utóélete.
A szereplők között van például egy nagyon kedves kolléganője, aki a Miskolc Balettban volt munkatársa, aki attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött a bénulása, végig ott állt mellette. Ő saját magát táncolja a darabban. De szerepelnek volt egyetemi csoporttársai, akik egyben nagyon jó barátai is. Renátónak természetesen vannak további tervei. Mondja, állandóan jönnek az ötletek és mindig van valami új, úgymond kihívás előtte. Bízik benne, hogy más jellegű és más témájú produkciókat is színpadra tud vinni. És mi inspirálja az alkotásra? – tettük fel a kérdést.
Az élet túl szép ahhoz, hogy keseregjünk, és nem szeretnék nem önazonos lenni. Ezért az élet szeretete és a párom általi szerelem az, ami előre visz, hogy ne maradjunk abban a sötétségben, ami a mindennapokat meghatározhatná, ha hagynánk
– zárta.
