2022.12.16. 18:00
Gyötrelmes emlék a debreceniek számára a menekülttábor
Valós félelemben élt Debrecen a hét évvel ezelőtt bezárt menekülttábor legkritikusabb időszakában.
Forrás: Illusztráció / MW-archív
Húsz éven keresztül működött a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal debreceni befogadó állomása, vagyis közismertebb nevén a Sámsoni úti menekülttábor, melyet a tarthatatlan helyzet miatt 2015. december 16-án végleg bezártak.
A tábor 1995-ben a Horn-kormány döntése nyomán kezdett el menekülteket befogadni. Már akkor sem fogadta osztatlan siker a debreceniek körében.
A valódi problémák 2013 elején kezdődtek. Ekkor lépett életbe az az uniós szabályozás, mely szerint a menekültstátuszért folyamodó határátlépők nem utasíthatóak ki, s nem vehetők őrizetbe a legfeljebb 30 plusz 60 napos procedúra idejére. A jogharmonizációnak köszönhetően márciusra háromszorosára nőtt a Sámsoni úti menekülttábor létszáma, és csaknem elérte az ezer fős befogadási kapacitást.
Valójában nem a létszámmal volt a gond, hanem a civilizált viselkedés hiányával. Aki akkoriban Debrecen területén élt, bizonyára emlékszik rá, hogy mindennaposak voltak az utcai verekedések és atrocitások. Nemcsak a Sámsoni út környékén, hanem városszerte, még a főtéren és az akkor bulinegyedként működő Hal közben is. A közbeszédnek legalább annyira részét képezte a helyzet miatti aggodalom, mint az elmúlt években a háború, a járvány vagy az infláció.
Ebben nem volt sem rasszizmus, sem politika. A félelem volt a debreceniek valósága.
Az apák lányaik és feleségük miatt aggódtak, a nők csak kísérettel mertek közlekedni, de még a férfiak sem érezték magukat biztonságban. A Kossuth utcai buszmegállóban prédára vadászva álltak a menekültek, a hírhedt 19-es buszon pedig rendszeres volt a molesztálás.
Habár több közéleti személyiség és jogvédő annak a véleményének adott hangot, hogy a Sámsoni úti táborban élő menekültek békések, ezekből a híradásokból mindig kiderült, ők nem voltak debreceniek, mindössze rövid látogatás alapján véleményezték azt az állapotot, amivel a városnak együtt kellett élnie.
2015 júniusában került újra a címlapokra a menekülttábor, miután feltehetőleg vallási indíttatásból komoly konfliktus robbant ki. A belső viszály a tábor határait is átlépte: mintegy száz migráns botokkal és késekkel felfegyverkezve eltorlaszolta a Sámsoni utat, kukákat gyújtottak fel, és a megállásra kényszerített autókat kővel dobálták meg, valamint egy rendőr is megsérült.
A rendőrség 154 rendőr bevetésével megfékezte és visszaszorította a tábor területére a közterületen randalírozókat, több személyt pedig előállítottak. A 2017-ben lezárult tárgyalás során a rendbontók alig két év börtönbüntetést kaptak, azt is csak felfüggesztve, valamint öt évre kiutasították őket az országból.
Mint azt a helyszíni ripotunkban is megírtuk, a Sámsoni úton élőknek elegük volt abból, hogy állandó rettegésben kell élniük.
Pedig a probléma csak fokozódott: 2015 második felében tömegesen érkeztek a befogadó állomásra a menekültek. A Haon akkori cikke szerint, míg hivatalosan 1500-an tartózkodtak a táborban, a „bennfentesek” szerint a 2500 főt is elérhette a létszám.
Bármi is volt az igazság, az állomás kapacitása jóval kevesebb volt, ezért sokan az udvaron felállított sátrakban és konténerekben laktak.
Debrecen segítőkészségét jól mutatja, hogy a táborban folyamatos volt az egészségügyi ellátás, valamint pszichiáter, orvos és gyermekorvos is rendelt.
A közbiztonság olyannyira megromlott, hogy még Papp László polgármester is hangot adott annak, hogy reményei szerint nem működik sokáig a menekülttábor.
Októberig kellett várni a hivatalos bejelentésre, miszerint 2015 végéig kiürítik és végleg felszámolják a létesítményt. Novemberben pedig már csak a befogadó állomás őrzött központjában maradtak migránsok.
Üdvözöljük a Kormány döntését, amely egyértelműen a debreceni polgárok érdekét szem előtt tartva született. Köszönjük a debreceniek türelmét, amelynek különösen akkor volt jelentősége, amikor a legkritikusabb időszakban a migránsok létszáma a tábor befogadó képességének többszöröse volt. Debrecen toleranciából jelesre vizsgázott
– reagált a bezárás hírére Papp László 2015 októberében.
December 16-án pedig jelképesen is kihelyezték a Zárva táblát a befogadóállomás kapujára, ezzel együtt egy gyötrelmes korszak zárult le Debrecenben.
Sokféleképpen lehet véleményezni és értelmezni a történteket. Nem vitás, valószínűleg a debreceniek részéről is volt olykor válaszreakció, ami atrocitáshoz vezetett. Az viszont nyugodtan kijelenthető, hogy többnyire nem a helyiek okoztak bajt. Ezt igazolja, hogy sem a problémák előtte, sem a tábor bezárása óta nem történt hasonló a városban.
Ezt viszont csak az tudja, aki része volt a kritikus időszakban Debrecen mindennapjainak.
HL
