2015.06.29. 19:06
„Szabályosan halálfélelmem volt…”
Debrecen - A Sámsoni úton élőknek elegük van már abból, hogy állandó rettegésben kell élniük.
Debrecen - A Sámsoni úton élőknek elegük van már abból, hogy állandó rettegésben kell élniük.
A befogadóállomás főbejáratához vezető úton délután fél négykor már csak néhány letört faág (vagy inkább husángnak mondanám), egy-két felgyújtott kuka, és persze a rengeteg rendőr, meg csíkos autó emlékeztetett a nem sokkal korábbi balhéra. Az „őslakosokat” kérdezni sem kellett, a diktafon és a jegyzetfüzet láttán valósággal ömlött belőlük a szó.
Akár a filmekben
– Fél három körül vagy százan „kirongyoltak” ide, lángoló kukákkal eltorlaszolták a főutat, a megálló járműveket pedig a náluk lévő husángokkal ütötték és kövekkel dobálták. Valósággal halálfélelmem volt! Magunkra zártunk ajtót-ablakot, de még így is jól kivehető volt, ahogy az Allah akbar-t (Isten a leghatalmasabb) skandálták – mondta még mindig remegő hangon egy idősebb férfi, aki úgy látta, hogy az első néhány kiérkező rendőr nem is nagyon mert a közelükbe menni, de szerencsére hamarosan megérkezett az erősítés.
Előkerültek a gázspray-ok és a renitenseket sikerült visszaszorítani a menekülttáborba. „Átmenetileg, uram, átmenetileg; csakhogy a rendőrök elmennek, a menekültek és velük a problémák pedig maradnak. Üzenem az okosoknak, hogy csak annyi migránst kell a debreceni befogadóállomáson elszállásolni, amekkora tömeget az ellátórendszer és persze a rendvédelem még képes kezelni” – tette hozzá, és már zárta is kulcsra a kiskaput.
Kik a kulcsfigurák?
Az odafelé menetben érzett szorongásom csak akkor enyhült némileg, amikor a tábor főbejárata előtt megpillantottam az első ránézésre is legalább 150-200 rohamrendőrt. A pajzsos, fegyveres, könyökvédős csapat tagjai szabályos kordont alkotva álltak a kerítés innenső oldalán, és néztek farkasszemet az odabent botokkal felfegyverkezett fiatal menekültekkel. Hosszú idő után az első említésre méltó történés az volt, amikor egy, a nagy pocakját fájdalmasan tapogató menekült kismamát (akit vélhetően az átélt izgalmak viselhettek meg) kihoztak és a mentőbe beültettek.
Vagy fél órai bámészkodás után kezdtem rájönni, hogy a rendőrök valójában milyen taktikát választottak. Időnként kihoztak a táborból két-három (vélhetően hangadó) férfit, akiket kihallgatásra bevittek. Majd, miután visszahozták őket, azok tájékoztatták a társaikat a fejleményekről. A keménymag tagjai pedig vagy tapssal vagy hangos skandálással fogadták a híreket.
Vihar előtti csend?
Eltelt már vagy két óra a randalírozás után, amikor Demeter Erika, a megyei főkapitányság sajtóreferense megerősítette mindazokat az információkat, amit addigra már egyébként is tudtunk. A rendőrségi közlemény is két menekült közötti (feltehetően vallási indíttatású) konfliktusról számolt be, amihez azután több százan csatlakoztak, ugyanakkor cáfolták, hogy haláleset, vagy akár csak személyi sérülés történt volna. A Napló tudósítója több forrásból úgy értesült, hogy egy afgán és egy török menekült azon veszett össze, hogy egyikük megtaposta a Koránt. Információink szerint egyébként a debreceni remdőrkapitányságra egy török állampolgárt állítottak elő. A városi és a megyei rendőrfőkapitány mellett a helyszínre érkezett Rácz Róbert megyei kormánymegbízott és Papp László, Debrecen polgármestere is, akik bementek a táborba.
Estére elcsendesedni látszott a konfliktus, bár az ott élők szerint ez pusztán vihar előtti csend.
Délután 3 óra körül elkeseredett menekültek, becslések alapján mintegy százan, botokkal, késekkel felfegyverkezve kirohantak a menekülttáborból a Sámsoni útra, ahol először kukákkal elbarikádozták a városba vezető utat, majd pedig kövekkel és üvegekkel megdobálták a megállásra kényszerített autókat, buszokat és egyéb járműveket.
A rendőrség fenntartja a közrendet, a közbiztonságot Debrecenben – reagált a rendőrség, miután autósokra támadt a debreceni migrációs tábor mintegy száz lakója, botokkal felfegyverkezve hétfő délután a tábor melletti 471-es számú úton.
