Sokat segíthet az irodalmi műveltség

Debrecen - A művészet egyik kedvelt témája a bűn és bűnhődés.

Újabb előadással folytatódott a Debreceni Egyetem (DE) tehetséggondozó, pályaorientációs programsorozata, a Tudósiskola. A mostani alkalommal „Az irodalom megjelenése a bű nügyek perbeszédeiben” címmel dr. Elek Balázs, a DE Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetője tartott előadást a DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának könyvtárában. A gimnazisták a rendkívüli óra során betekintést kaphattak az irodalom és a jogtudomány viszonyába, valamint azokba a dilemmákba, amelyeket mérlegelni kénytelenek az ítélkezés során. Elek Balázs felhívta a figyelmet, a per során egy olvasott védőnek rengeteg lehetősége van arra, hogy meggyőzze arról a bírót, védence nem is követett el olyan súlyos bűnt, mint amivel vádolják.

Örök kérdés

Egy jól megválasztott szinonimával tompítani lehet egy elkövetés élét: ballépés, hiba, csacsiság, csacskaság, oktondiság – így teljesen másképp hangzik egy törvénybe ütköző cselekedet, hiszen mindenki hibázhat.

– Az irodalmi műveltség segíthet akár az ügyésznek, akár a bírónak, de különösen a védőügyvédnek abban, hogy rávilágítson arra: akiről ítélkezni kell, az egy ember. Nagyon sok oldalról szükséges körbejárni minden egyes büntetőügyet, nemcsak a bűnösség kérdésében, hanem a büntetés kiszabása folyamán is. A bűn súlyának a megítélése örök kérdése volt az irodalomnak, ezért nagyon megsegítheti a védőjogászi érvelést, ha ezt akár konkrétan felhozott irodalmi példákkal teszi valaki, akár csak az élethelyzet bemutatását akarja ecsetelni. A tanszékvezető több hazai (Krúdy, Márai, Kosztolányi), és külföldi (Shakespeare, Tolsztoj, Villon) írótól, költőtől is idézett, akik műveikben a bűnnel foglalkoztak. Mostanság az egyik legfelkapottabb téma az állatkínzás, aminek napjainkban nagyon szigorú a megítélése az emberek körében.

Erről Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című örökzöldjéből olvasott fel; a főszereplő tanúja volt, miként vágták le pár lopott bárányt: „Ültek a tűz körül, nézték az ölés mozdulatát, a kés villanását, a rángatódzó báránytestet, a sugárban csurranó vért, s mindenkinek csillogott a szeme. S akkor megértettem, hogy ezek az emberek az ölés tényéhez egészen közel élnek még, a vér ismerős anyag számukra, a kés villanása éppen olyan természetes tünemény számukra, mint egy nő mosolya vagy az eső.

Megértettük – s azt hiszem, Krisztina is megértette, mert különösen hallgatott e pillanatokban, kipirult, aztán elsápadt, nehezen lélegzett, s elfordította fejét, mintha valamilyen szenvedélyes és érzéki jelenet akaratlan szemtanúja lenne – megértettük, hogy Keleten még ismerik az ölés szent és jelképes értelmét, s ismerik titkos, érzéki értelmét is. Mert mind mosolyogtak, ezek a sötét, nemes arcok, szájukat csucsorították, elragadtatott vigyorral néztek maguk elé, mintha az ölés forró, jó dolog lenne, olyan, mint a csók. Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés… Hát ez. Mi persze nyugatiak vagyunk – mondja más hangon, kissé értekezően. – Nyugatiak vagy legalábbis idevándoroltak és megtelepedettek. A mi számunkra az ölés jogi és erkölcsi kérdés, vagy orvosi kérdés, mindenképpen engedélyezett vagy tiltott valami, egy nagy erkölcsi és jogi rendszer egyik hajszálpontosan körülírt tüneménye.”

Elek Balázs szerint ezek az előadások nagyon fontosak, mert felhívják a fiatalok figyelmét az irodalomra, és a jogi szakmára.

HBN–MSZ

A legrátermettebbekből

– Ez a kezdeményezés személy szerint nekem is fontos, és egybevág a testület „nyitott bíróság” programjával, hogy eljussunk középiskolákba, s ott akár a bíróságokról, akár a jogászi munkáról beszéljünk. Megpróbáljuk érdekessé tenni a munkánkat, hogy a jogászi szakma presztízsét erősítsük, és visszaálljon az a hagyomány, hogy a legjobb diákok tanulnak jogásznak, és ezáltal majd a legrátermettebbek közül tudjanak a bíróságok is válogatni – zárta gondolatait a tanszékvezető.