Húszból csak egy poén ül - Vigyázat, itt A Főnök!

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Na ilyen egy jó vígjáték! – Sajnos ez a felütés nem állja meg a helyét a tavasszal a mozikban vetített A Főnök (The Boss) című film esetében. A komédia nem véletlenül kapott itthon 16-os karikát: nem a finom, nyelvi humort részesíti előnyben az alkotás, sokkal inkább a direkt, trágár poénok kerülnek előtérbe, és abszurd jelenetek is sokszor visszaköszönnek.

Adott egy kislány, akit senki sem akar örökbe fogadni. A sok csalódás után kijelenti, nem kell neki család, és megfogadja, hogy majd ő megmutatja mindenkinek. Felnőttként Michelle Darnell (Melissa McCarthy) már sikeres üzletasszony, a cél érdekében átgázol mindenkin. Itt jön a csavar, egykori munkatársa, szeretője, Renault (Peter Dinklage) bosszúból bennfen­tes kereskedés miatt börtönbe juttatja. Michelle szabadulása után szembesül vele, hogy mindenét elveszítette, és nincs, akire számíthatna. Csak korábbi semmibe nézett asszisztense, Claire (Kristen Bell) szánja meg, és fogadja be. Michelle próbál talpra állni, a cserkészek mintájára ő is sütieladásból (Claire által készített brownie) próbál meggazdagodni. Idő közben persze szinte családdá kovácsolódik a kis társaság, de Renault újra közbelép, és sikerül is elérnie, hogy Michelle eladja neki a vállalkozást, amivel mindent felrúg. Persze rájön, hogy ezt alaposan elbaltázta, és az átvert Claire bocsánatáért esdekel, ami nem is marad el. Közös erővel visszaszerzik a céget, és boldogan élnek…

Erőltetett

Így leírva nem túl izgalmas a történet, de ami nagyobb baj, a filmvásznon is hasonló gyötrelmeket élünk át. Melissa McCarthy egy remek színésznő, amit már nemegyszer bizonyított, és az ő alakításával ezúttal sincs túl nagy baj (bár kezd unalmassá válni a folyton visszaköszönő karakter), csak épp szinte semmi más nem működik az alkotásban. Talán, ahogy a példa is mutatja, nem minden esetben szerencsés, ha házastársak közös produkciót hoznak létre. McCarthy férje, Ben Falcone volt ugyanis a rendezője, az írója és a producere is A Főnöknek, és a szoros viszony miatt elmaradhattak azok a keményebb instrukciók, amelyektől McCarthy olyat nyújtott volna, mint mondjuk a Koszorúslányokban, vagy a Női szervekben.

Kristen Bell játékában sincs semmi extra, olyan se hal, se hús típusú az egész nő. A bosszúálló szerepében a törpenövésű Peter Dinklage tűnik fel, akit már a Trónok harcából jól ismerhetünk. Karaktere meglepően ütősre sikerült, van mondanivalója, motivációja.

Ő a nonszensz jelenetek egyikének a főszereplője: a film végén vérre menő küzdelem alakul ki McCarthy és Dinklage között, kardokkal esik egymásnak a duci komika és a liliputi főellenség, de nem jutnak dűlőre, így aztán inkább őrült csókolózásba kezdenek. Az első kérdés, ami megfogalmazódik az emberben, hogy ez most komoly? Vagy kandi kamerával minket vesznek, és figyelik a reakciónkat? Ez egy kísérlet? Hasonló rész, mikor a két cserkésztábor összemegy, kislányok ütik-verik, csépelik egymást. Sokkal inkább szánalmas epizódok ezek, mintsem viccesek. Erőltetett az egész mozi, a humor egyik fő forrása például az, hogy az egyik sütiárus lány sokkal magasabb, mint a társai.

Pedig még lenne is némi mondanivalója a filmnek: a család igenis fontos, és bizony senki sem boldogulhat egyedül. A hibáinkból tanulni kell, és lehetőleg helyrehozni azokat. De annyira rossz a körítés, hogy a lényeg elvész.

Persze lehet, hogy az egészet valamiféle paródiának szánták az alkotók, és ha így van, akkor viszont remekül sikerült. Sajnos ez nem valószínű, bízzunk benne, ebből az izzadságszagú, laposra sikerült filmből is okulnak, és többször nem áll elő hasonlóval sem Ben Falcone, sem Melissa McCarthy.

HBN–SZADÓ