Olvasói levél: Tizenötmilliárdot – de mire is?

Sárrétudvari - Az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette: pályázat indul a gyermekszegénység felszámolására, a nyertesek 350-500 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesülnek. Az ország 31 leghátrányosabb helyzetű járásának gyermekjóléti központja és az azokat fenntartó önkormányzatok pályázhatnak.

Nagyon szépen hangzik, hogy „az integrált térségi gyermekprogramokat támogató, 15 milliárd forint összértékű kiemelt pályázat”, csakhogy ez semmilyen konkrét jelentést nem hordoz. Kik tartoznak az említett „jó szándékú” „szociális, egészségügyi és foglalkoztatási területhez”, amelyek valamilyen titokzatos okból „nem érnek össze”? Józan paraszti ésszel ezt akár úgy is lehet magyarázni, hogy a magyar társadalom az, amely egyre inkább kettészakad: a kenyerüket valamilyen „állásban”, illetve „munkahelyen” keresőkre. Az utóbbiak pedig, bár ők alkotják az állampolgárok többségét, már nemcsak a döntéshozatalból szorulnak ki, hanem lassacskán abból is, hogy az előbbiek nyíltan beszéljenek – már ha egyáltalán szóba állnak velük. Van ebben egy jókora adag lenézés mindazok iránt, akik nem születtek bele egy olyan rokoni és ismeretségi körbe, hogy bizonyos társadalmi pozíciók eléréséért – személyes adottságaiktól függetlenül – versenybe szállhatnának. De vajon kiszorítóiknak hosszú távon hasznos ez a kiszorítósdi?

Az pedig, „hogy a hátrányos helyzetű térségekben a hiányzó szolgáltatásokat teremtsük meg és a meglévő szolgáltatásokat bővítsük ki”, vajon nem lenne megoldható olyan földhözragadt eszközökkel, mint az „állásban lévők” aránylag széles és jól fizetett rétegétől megkövetelni munkaköri feladataiknak maradéktalan végrehajtását? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy amit az említettek eddig nem végeztek el, mert semmiféle személyes érdekük nem fűződött hozzá, annak elvégzésére, vagy további el nem végzésére? – most adunk nekik az adófizetők pénzéből további 15 milliárdot?

„A gyermekszegénység visszaszorítására, megelőzésére” amúgy valóban kellene és lehetne tenni. Csakhogy nem választási kampányízű szlogenekkel és látszatpályázatokra kidobott – vagy csupán sógornak, komának éppen az említett kategóriák rovására juttatott – milliárdokkal.

- Báthory Éva, Sárrétudvari -