„Nagyon jó társaság volt”

Debrecen - Munkatársaival együtt Magyarországon egyedülálló munkát végzett a PET Centrum egykori vezetője. Interjú: dr. Trón Lajossal, a Debreceni Egyetem MONT-életműdíjas professzor emeritusával.

A Magyar Tudományos Akadémián napokban megrendezett Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság Hevesy György-emlékülésen MONT-életműdíjat vehetett át dr. Trón Lajos, a biológiai tudományok doktora. A Debreceni Egyetemen működő egykori PET Centrum volt vezetője, a Nukleáris Medicina Intézet 75 éves professzor emeritusa ebből az alkalomból beszélt a több mint fél évszázados tudományos életpályájáról.

Miért éppen a fizikus szakot választotta, amikor a továbbtanulásáról döntött?

Trón Lajos: A válasz egyszerű, nagyon könnyen ment a matematika és a fizika is a középiskolában, így más fel sem merült bennem. Maradhattam a szülővárosomban, itt járhattam egyetemre.

A diploma megszerzése után, 1964-ben, mégis Budapestre került a Távközlési Kutatóntézetbe.

Trón Lajos: Ennek is egyszerű a magyarázata: abban az évben 12-en végeztünk fizikusként, és 12 álláshelyet hirdettek meg. Bár mindenki megpályázhatta valamelyiket, de nem mindenki azt kapta, amelyiket szerette volna. Nekem először nem jutott hely az Atomkiban, egy éven belül mégis idekerülhettem. Az intézet egyik egyetemi oktatója, Fényes Tibor ugyanis akkor készült kimenni a Szovjetunióbeli Dubnába, az Egyesített Atommagkutató Intézetbe, ahová valamennyi szocialista országból kijártak fizikusok kutatásokat végezni. Az akkor a világ egyik legjobban felszerelt intézete volt, így örömmel vettem a felkérését, s amikor három év múlva visszajöttem, doktori disszertációt írtam az ottani munkámról és felsőfokú nyelvvizsgát tettem oroszból.

Bár még alig száradt meg a pecsét a diplomáján, ilyen előmenetel után gondolom, itthon valamilyen vezető pozíció várta az Atommagkutató Intézetben.

Trón Lajos: Egyáltalán nem, hiszen az Atomki munkatársai a csillebérci intézetben dolgozókkal együtt rendszeresen jártak ki Dubnába, nem számított egyedi esetnek az enyém. Jól éreztem magam az intézetben, de örömmel vettem az orvosi egyetemtől kapott lehetőséget, a biofizikai intézetben felkínált állásra. Akkor hozta létre ugyanis a DOTE a biofizikai tanszékét, és a korábbi orvos fizikai intézet is profilt váltott. Damjanovich Sándor vezetésével létrejött a DOTE Biofizikai Intézet, ahol 1987-ig dolgoztam tudományos munkatársként, illetve tanácsadóként.

Fizikusként nagyobb kihívást jelentett az a munka, mint amit az Atomkiban végzett?

Trón Lajos: Ehhez tudni kell, hogy az intézetben elért komoly eredmények ellenére is, a magfizikában Debrecenben olyan nagyot alkotni nem lehetett a világ vezető intézeteihez képest. Ugyanakkor a biofizika egy új, modern tudományágnak számított, ráadásul a biológia ismeretek az azt megelőző egy-két évtizedben szédítő tempóban fejlődtek. Nekem is nagyon sokat kellett tanulnom hozzá, de egy idő után „szilárd talajt” éreztem a lábam alatt, mert volt benne fizika is, így már kandidátusi disszertációt is írtam belőle néhány év elteltével. A biofizikai intézetről még el kell mondanom, kevés olyan intézet volt az országban, ahol 15 év alatt annyi magas minősítésű szakembert képeztek volna ki, mint ott.

Fotó: Magánarchívum

Ez önre is vonatkozik, hiszen 1987-ben megbízták az Orvosbiológiai Ciklotron Laboratórium, majd utódja, a PET Centrum létrehozásával és vezetésével, utóbbi országosan is egyedülálló feladatnak számított.

Trón Lajos: Ez újabb profilváltást jelentett, s mivel magfizikával foglalkoztam és biofizikai minősítést is szereztem, engem bíztak meg, hogy vezessem az új munkacsoportot, amely a ciklotron orvostudományi alkalmazását dolgozza ki. Az alapkoncepciót végiggondolva és több dolgot kipróbálva, 1992-ben elhatároztuk, hogy nem az Atomkiban lévő ciklotront használjuk a munkánkhoz, hanem létrehozzuk a PET Centrumot. A PET-program nagyon költséges, elég, ha, csak arra utalok, hogy a több mint egy évtized múlva működését megkezdő budapesti két központ hárommilliárd forintba került. Mi a semmiből hoztuk létre, és a működéséhez évi 8 millió forintot adott a minisztérium, a többit pályázatokkal szereztük, megírtunk vagy hatvanat. Ebből mentek ki a munkatársaim többek között Svédországba, az USA-ba és Németországba tanulmányútra. Én pedig éppen Washingtonban voltam egyéves ösztöndíjjal, amikor 1987-ben a felkérést kaptam, de korábban Göttingenben is olyan berendezésekkel dolgoztam, amilyenekből nem volt még Magyarországon. Például a sejtanalizáláshoz használt áramlási citométer, amelyből ma már itt is több száz található. Az eszközök egy részét megvásároltunk, de volt, amit mi magunk gyártottunk le, fejlesztettünk ki az atomkisekkel, illetve a szegedi lézerfizikus kollégákkal. A PET-program humán vizsgálataihoz szükséges rádióaktív izotópok előállításához a target-kamrákat is mi készítettük, ezek ára ma 20 ezer euro. Mivel az általunk használt izotópok felezési ideje csak pár óra volt, ki kellett fejlesztenünk automata radioszintetizáló blokkokat, panelokat is. Az ezekhez szükséges számítógépes vezérlést pedig egy komoly szoftveres csapat alkotta meg.

Az önről megemlékező biográfiákban olvasható: a debreceni PET Centrumban helyezték üzembe Kelet-Közép-Európa első pozitronemissziós tomográf kameráját 1994-ben. Ahogy utalt rá, Budapesten több mint egy évtized múlva kezdte csak meg a működését a másik két centrum. Ez ám az igazi úttörő feladat.

Trón Lajos: Szerencsére nagyon jó munkatársakkal dolgoztam együtt. Az említett szoftveres társaság például több mint tíz évig biztosította munkájával, hogy használni tudjuk a Svédországból megvásárolt három éves PET-készüléket, holott ezeknek a szoftvere rendkívül gyorsan elavul. Ennek köszönhetően a mi szoftverrendszerünk másfél évtized múltán vetekedett a piacon beszerezhető legjobbakkal, több tucat hazai és külföldi laboratórium vásárolta meg egy forgalmazón keresztül.

Érdekes ellentmondás, hogy az Atomki épületében elért sikerek után 2006-ban önálló épületet kapott az egyetem területén a 2005-től már Nukleáris Medicina Intézetnek nevezett egykori PET Centrum, de éppen attól kezdve egy magáncég végezte a PET-vizsgálatokat.

Trón Lajos: Akkor ezt a fejlesztésekhez szükséges anyagi források hiányával magyarázták, s nekünk el kellett fogadni, hogy az általunk kifejlesztett eljárást nem végezhettük, minden mást igen. Hozzáteszem, annyira már nem is hiányzott, hiszen a PET Centrum létrehozása, sikeres működtetése is már csak plusz volt a két tudományágban, a magfizikában és a biofizikában elért eredményeim után. Szerencsésnek tartom magam, hogy a tudomány három ilyen érdekes területén tevékenykedhettem, és ha nem is olyan intenzitással, de még ma is tevékenykedhetek.

- Égerházi Péter -