Minden, amit a sírva nevettető Karnyónéról tudni kell

Debrecen - „Kérdés, hogy a néző hajlandó-e szeretettel fogadni ezt a szöveget, kommunikálni a színpaddal.” Interjú Méhes László rendezővel.

Oláh Zsuzsával a címszerepben tegnap volt az Özvegy Karnyóné, s két szeleburdiak nagy sikert aratott bemutatója a Víg Kamaraszínházban. A próbák alatt a rendezővel, Méhes Lászlóval beszélgettünk.

A Karnyóné színpadi feldolgozásai erősen hajlanak a harsányság, a vásári komédia, olykor a vállalt ripacséria felé, és szívesen eltekintenek a dráma keserűbb árnyalataitól. Hol mozog az ön értelmezése?

Méhes László: Nagyon nehezen lehetett rávenni arra, hogy a Karnyónét rendezzem, mert olyan előadások éltek az emlékezetemben, amik rémisztettek, elborzasztottak, és egyáltalán nem tartottam képesnek magam arra, hogy érvényes dolgot hozzak létre. Amikor mégis bólintottam, erősen hittem, hogy képes leszek valami mást csinálni. A felkészüléskor megijedtem, mert nagyon-nagyon nehéz mű. Rájöttem, hogy Kazinczy milyen fantasztikus, őrületes munkát végzett a magyar nyelvvel, hisz amikor olvastam a szöveget, kapkodni kellett a szótárt, hogy lássam, melyik szó mit jelent. Lényegében azt éreztem, hogy a szavak szintjén érthetetlen a történet. Egyfelől van ez a darab, amit szeretnék a helyére rakni úgy, ahogy én gondolom, másfelől lesz egy előadás, amelyben – mert nem érthető a mai nézők számára – a játékban, a színészek pillanatnyi létezésében kell nyilvánvalóvá tenni az adott helyzetet és szituációt, olyannyira, hogy szinte akár portugálul játszhatnánk.

A darab hordozza magában a könnyedebb feldolgozás lehetőségét.

Méhes László: Olyan Karnyűóné-feldolgozásokat láttam olyan alkotóktól, akik más munkáikban elképzelhetetlen, hogy hasonló eszközökhöz nyúljanak. Azt érzik a Karnyónénál, hogy használhatják a színészi bon motokat /szellemes mondás. a szerk/. Mindeközben Csokonairól azt mondjuk, hogy az első magyar drámaíró. Beleírni, átváltoztatni, negligálni, új jelenetet hozzáadni, én ezt sem tartom elfogadhatónak.

Jól értem, hogy a debreceni feldolgozáson nem lesz mindig okunk nevetni?

Méhes László: Nemcsak arról van szó, hogy Kazinczy változtatott a magyar nyelven, hanem ma már egy picit másképp gondolkodunk, mint régebben. Ez a saját hipotézisem, de úgy gondolom, hogy régebben megbocsáthatóbb volt a falu bolondján nevetni. Kegyetlenebb volt a világ. A hibákon, a tévedéseken, vagy akár a testi fogyatékosságon erkölcsi skrupulus nélkül lehetett kacagni. Ezért ez a darab 2016-ban a határokat feszegeti.

Hol marad meg a humor a rendezésében?

Méhes László: Nagyon sokat foglalkoztam ezzel. Azért írta Csokonai a darabot, hogy nevessünk. Benne kellett hagynom olyan dolgokat, amikor valaki túlzásba visz valamit, vagy meg akar szerezni valamit minden áron és diszharmonikusan viselkedik az adott helyzetben. Karnyóné módosult tudatállapotba kerül a vágyai miatt, mint amikor valaki rosszul reagál helyzetekre, majd hirtelen rálát magára és megkérdezi magától: Te jó isten, mit csinálok?! És ez már egy valódi, igazi, női tragédia. Inkább ebbe az irányba mentem: a humor ott lehet azokban a jelenetekben, amikor diszharmonikusan viselkedik, de azon a ponton, amikor ez egyszer csak eltűnik, az már Dr. Jekyll és Mr. Hide.

Említette, hogy ragaszkodott az eredeti szöveghez. A szövegkörnyezet és a szituáció nyújthat majd mankót a nézőnek a szövegértésben?

Méhes László: Biztos, hogy segít, de ami nehézséget okoz, és gyakran előfordul, az az, hogy bizonyos szavak jelentése megváltozott. Mondok egy példát: a csakhogy szó ellentétes értelme később alakult ki, akkor olyasmit jelentett, hogy igenis, így aztán az egész mondat mást jelent. Ezekben az esetekben nagyon nehéz módosítani, csökkenteni a kifejezések mai jelentéstartalmát.

Túl pátoszosak vagyunk, ha azt mondjuk, hogy keresi a helyét a darabnak?

Méhes László: Igen, mert nem tudjuk, hogy hol a helye. 1799-ben íródott. Ki tudja, hogy hol a helye.

A debreceni előadás egyfajta próbatétel lesz?

Méhes László: Mindenképp, és ez benne a lutri. Kérdés, hogy a néző hajlandó-e szeretettel fogadni ezt a szöveget, kommunikálni a színpaddal, vagy ehhez a darabhoz mindenképpen a harsány, számomra visszataszító hülyéskedés kell. Hamarosan megkapom a választ.

HBN